Megállt a 2020-21-es csúcs után, és azóta folyamatosan csökken Magyarországon a kutatás-fejlesztés (k+f) állami ráfordítása, többek között ez derült ki az Eurostat most megjelent, 2023-as adatközléséből.

Miért fontos ez? A k+f ráfordítások (lakosságarányosan és euróban számolva) messze elmaradnak a nyugat-európai országok értékétől, és az utóbbi években már Szlovákia és Lengyelország is ellépett mellettünk, márpedig ennek növelése nélkül aligha képzelhető el a gazdaság tudásalapú fejlesztése.

Számokban: ha a sok szempontból különleges helyzetben lévő Luxemburgot nem nézzük, akkor 2023-ban az unión belül egy lakosra vetítve Dánia és Németország költötte a legtöbbet k+f-re (sorrendben 552,4, illetve 529,3 eurót), a legkisebb összeget pedig Románia (21,2 euró), Bulgária (33,1 euró) és Magyarország (48,1) hozta össze.

• Lemaradásunk az utóbbi két évben már a régión belül is markánssá vált, mert Szlovákia és Lengyelország növelte a költéseit, Csehország pedig eleve jobb helyzetből indulva még jobban elhúzott.

• Ha Ausztriát állítjuk mércének, akkor lemaradásunk majdnem tízszeres, míg a nálunk jó évnek számító 2013-ban még csak ötszörös volt. Míg a régióban előfordul, hogy a költés évről-évre hektikusabban változik, Ausztriában 2012 óta szinte folyamatosan emelkedik, és 2012-23 között 60 százalékkal nőtt, így azt utolérni esélytelennek látszik.

Felülnézet: kormányzati döntéshozók többször is elmondták (legutóbb például itt vagy itt), hogy a közepes fejlettség csapdájából az hozná ki az országot, ha az egyszerűbb munkaalapú gazdaság helyett tudásalapú irányba lépne. Ez azonban nehezen képzelhető el az oktatási és k+f büdzsé jelentős növelése nélkül.

Tágabb kontextus: nemrég a 444 idézte fel, hogy 2010-ben még Orbán Viktor tusványosi beszédének is a tudás középpontba helyezése volt az egyik motívuma. A kormánykritikus közgazdászok közül legutóbb Csaba László nyilatkozott úgy a Magyar Hangnak, hogy lényegében lekéstünk a tudásalapú társadalomba való beilleszkedésről, mert az nem a jövő, hanem a jelen.

Igen, de: az akkumulátorgyárak nem a magas hozzáadott értékű munkákat kínálják, a közpolitikai vitákban erre azt a választ szokták adni a kormány képviselői, (itt például Orbán Balázs miniszterelnöki tanácsadó), hogy a k+f csak később fog ebbe az iparágba megérkezni, a gyártás letelepítése nélkül azonban soha.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA katódgyár tényleg azzal nyugtatgat, hogy alig lesz hozzáadott érték a magyarországi tevékenységébenMindössze két egyszerű alapanyagot fognak mechanikusan összekeverni és a keveréket beteszik egy kemencébe. Miért lenne ebből európai fizetés a dolgozóknak?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA közepes jövedelem csapdahelyzetéből Magyarországnak egy kiút látszikA high-tech iparágakban a magasabb hozzáadott érték felé mozdulhatnánk, de ehhez több k+f támogatás is kell.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem itthon hasznosul a magyar innovációHiába költünk sokkal többet kutatás-fejlesztésre, ennek nem volt érdemi hatása az innovációra, hazánk továbbra is a nemzetközi k+f segédmunkása maradt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Közélet akkumulátorgyár fejlesztés K+F kutatás munkaalapú gazdaság régió tudásalapú gazdaság Olvasson tovább a kategóriában