Az elmúlt hónapokban az ellenzéki pártok többször is megismételték azt az ígéretüket, hogy kormányváltás esetén állami és önkormányzati szociális bérlakásprogram indításával igyekeznének azoknak a társadalmi rétegeknek a lakhatási helyzetét javítani, amelyek jelenleg kimaradnak a kormányzati lakáspolitika kedvezményezettjeinek köréből.
Úgy tűnik, hogy a tervek megvalósításának biztosan nem lesz gátja a magyar építőipar: az iparágat képviselő Építési Vállalkozások Országos Szakszövetségének januárban megjelent iparági problémákra megoldást kereső javaslatai között (22. o) ugyanis szerepel egy „állami, illetve önkormányzati bérlakásprogram előkészítése és beindítása, ahol az üzemeltetés, a közös költségek és a bérleti díjak megállapítása állami-önkormányzati hatáskörben, kontroll alatt vannak”.
Az elmúlt években az építőipar felől mást sem hallani, mint hogy végletekig ki vannak használva a kapacitások, a munkaerőhiány mellett tavaly megjelent az építőanyagok drágulása is a termelést nehezítő tényezők között.
A magyar nagyvárosokban és a fővárosban nehéz most úgy járni, hogy az ember ne botoljon úton-útfélen nagyobb újlakás-építési projektekbe. Ezek ráadásul az esetek nagy többségében prémium szegmensbe szánt projektek, ezért megkérdeztük Koji Lászlót, az Építési Vállalkozások Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnökét, hogy ha így pörög a piac, akkor miért szeretné az iparági érdekvédelmi szervezet – egyébként az elmúlt években már nem először -, hogy a szűkösnek tűnő kapacitásokra további állami kereslet rakódjon.
Koji László azt mondja, hogy az elmúlt évek fellendülése alatt az iparág átlagosan évi 20 százalékkal bővült, amit tavaly 12 százalékos növekedés követett. A legfrissebb adatok alapján ugyanakkor tavaly novemberben az építőipar rendelésállománya 6,7 százalékkal csökkent éves alapon, és ez alapján 2022-ben valamivel kisebb, 5-6 százalékos bővülésre számítanak. Az elnök szerint emögött részben az önkormányzati és állami megrendelések visszaesése áll, ami miatt idén a magánmegrendelésekre több kapacitás marad.
Arra a kérdésünkre, hogy miért tartaná az ÉVOSZ az önkormányzati és állami bérlakások építését kívánatosnak, ha az utóbbi évek nagyobb, többnyire prémium szegmensben megvalósuló újlakás-építési projektjein komolyabb nyereséget lehetett realizálni, Koji azt mondta, egyáltalán nem biztos, hogy például pedagógusok számára épülő vagy fecskeháznak szánt önkormányzati bérlakások esetében kisebb lenne a profit. Koji emellett azt is megemlítette, hogy ezek a projektek a kereslet ciklikusságát is ellensúlyoznák, ami kiszámítható üzleti működést tesz lehetővé az építőipari cégek számára.
A pluszkapacitás az aktuálisan alacsonyabb rendelésállomány mellett azért is adott, mert az iparágban „nem minden cég van az ötcsillagos szegmensbe tartozó lakások építésére berendezkedve”.
Koji László szerint ha az önkormányzatok és az állam felől megjelenne egy ilyen igény,
akkor lennének olyan közepes és nagyméretű cégek a piacon, amelyek ezeket a lakásokat megépítenék.
A prémium szegmensen túl az ÉVOSZ a meglévő lakásállomány felújításában is látna potenciált, amihez viszont a társasházi tulajdonosi közösségek működésének újraszabályozására lenne szükség a szakszövetség szerint, de például egy panelfelújítási programot is támogatnának. Az iparági javaslatokat részletező dokumentumban ezzel kapcsolatban az ÉVOSZ úgy fogalmaz, hogy napjainkra Magyarországon is jelentkezik az Európában tapasztalható lakhatási krízis, aminek
magyaros változata, a lakásvagyon műszaki állagának gyors romlása, öregedése, ahol a tulajdonos nem költ megfelelően a lakásfelújításra, a lakhatás minőségére.
Az ÉVOSZ helyzetértékelése szerint
a keresletet figyelembe véve, a növekvő új lakásszám ellenére sem épül elegendő új lakás, és az elkészülteket sem a rászorulók veszik meg jellemzően, hanem a befektetési célú vásárlások a meghatározóak.
Az utóbbi évek ingatlanpiaci fellendülése egyébként különösen érdekes az elmúlt évtizedek trendjeinek tükrében: az alábbi ábrán látszik, hogy a 2015 utáni építési boom még a 2004-ben csúcsra érő fellendüléshez képest sincs sehol, és az 1996-1997-es lokális csúcsot is épphogy csak lehagyta. A rendszerváltás előtti építési tempóhoz képest pedig szinte értelmezhetetlen.
A lakásállomány alacsony megújulási rátáját, a túl kevés épülő lakást Matolcsy György jegybankelnök is kritizálta a kormány lakáspolitikájával együtt. Szerinte a kizárólag a kereslet élénkítésére fókuszáló, jó szándékú családpolitikai intézkedések száguldó ingatlanpiaci inflációt eredményeztek, elégtelen új lakáskínálat mellett. Matolcsy azt is kifogásolta, hogy a lakáspolitika „nem adott esélyt a bérlésnek”, külön kiemelve, hogy Budapesten a bécsi 22 százalékhoz képest 80 százalékos a lakástulajdonosi arány (ott ennek a jelentős része önkormányzati bérlakás), ami szerinte a főváros versenyképessége szempontjából drámai torzulás.
Ezeket a helyzetértékeléseket olyan szakmai szervezetek jelentései is megerősítik, mint például a Habitat for Humanity 2020-as lakhatási jelentése, ami részletesen mutatja be, hogy a lakáscélú állami kiadásokon belül a 2010-es évek közepétől kezdve hogyan váltak dominánssá a stabilabb jövedelmű háztartásokat célzó támogatások, és hogy miképp vezetett megfizethetőségi problémákhoz, hogy az átlagos bérnövekedés nem tudta tartani a lépést az ingatlanárak emelkedésével.
Az egyesült ellenzék a választások közeledtével kifejezetten állami és önkormányzati bérlakások építésével és felújításával kampányol, és úgy tűnik, az egyes szakpolitikai kérdésekben nem feltétlenül mindig egyetértő szereplők között ebben a kérdésben nincs vita. Tavaly novemberben a második miniszterelnök-jelölti vitán Márki-Zay Péter megemlítette, hogy Hódmezővásárhelyen fiatalokat célzó fecskelakás-programot akartak indítani, amit (elmondása szerint) megakadályozott a közgyűlésben a helyi Fidesz. Dobrev Klára pedig azt ígérte, hogy vezetésével egy jövőbeni kormány öt év alatt 50 ezer új bérlakást építene fel uniós támogatással.
A Jobbik, az MSZP és az LMP képviselői január közepén egy sajtótájékoztatón arról beszéltek, hogy átfogó bérlakásépítési programmal, a kollégiumi férőhelyek tömeges bővítésével és az üresen álló ingatlanok egy részének hasznosításával éves szinten több ezer, a piaci ár alatt bérelhető lakás jöhetne létre.
A lakhatási szegénység felszámolására mi egy szociális alapokon nyugvó, tulajdonképpen mindenki számára hozzáférhető otthontámogatási bérlakásrendszert szeretnénk létrehozni
– mondta erről Szabó Sándor, az MSZP képviselője a múlt héten, példaként hozva Hiszékeny Dezső MSZP-s képviselő választókerületében, a 13. kerületben és Szabó szegedi körzetében megvalósított programokat.
Úgy tűnik, hogy a tervek megvalósítását az építőipar ellenállása biztosan nem fogja megakadályozni. Így már csak a választási győzelem választja el az ellenzéket a nagyszabású bérlakásépítési programtól.
