Hírlevél feliratkozás
Avatar
2021. április 19. 15:52 Közélet

A magyar iskolákból a nyitással könnyen orosz rulett lehet

(A szerző oktatáskutató, interkulturális szakértő, jelenleg az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájának doktorandusza. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az óvodák és az iskolák alsó tagozatai kinyitottak. Annak ellenére, hogy nincs egészségügyi szakember, aki ezt támogatná. Elmondják, akik értik*jelen esetben Boldogkői Zsolt virológus: a brit mutáns más, még veszélyesebb. Jóval több gyermek kapja most el úgy a fertőzést, hogy kórházba kerül, és a lélegeztetőgépre is szükség volt már. A nagyon fiataloknak is komoly, sajátos szövődményei lehetnek, vannak – mondta el Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója több más igazgatóval egyeztetve. És ahogy egy berlini kutatás rámutatott: a vírus fertőzőképessége a nyílt terű irodákon kívül a tantermekben a legveszélyesebb.

De akkor miért nyitunk?

Orbán Viktor szerint azért, mert a Nemzeti Konzultációban ezt üzenték az emberek. Ez azonban egyszerűen nem igaz, a kozultáció kérdései nyomokban sem tartalmaztak iskolát, csak sportot. Szintén a miniszterelnök szerint a pedagógusok oltása rendben van április 19-re – holott tisztában kell lennie azzal, hogy csak március végétől lettek hajlandók oltani a pedagógusokat, azaz a megfelelő védettség nagyon sok embernél még nem alakulhatott ki. Ezt például Ferenci Tamás biostatisztikus is részletesen elmagyarázta.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár szerint azért nyitják meg az óvodákat és az alsó tagozatot, mert javulnak a járványügyi adatok – itt álljunk meg egy pillanatra, és pillantsunk rá az alábbi táblázatra.

Visszafogottan fogalmazva: az állítás érdemben nem állja meg a helyét. Az adatok nem javultak, a helyzet sokkal rosszabb és veszélyesebb. Vezető egészségügyi szakemberek és dolgozók tartják majd otthon életveszélyre hivatkozva a gyermekeiket, miközben Gulyás Gergely szerint nincs olyan kockázata a nyitásnak, amelyet ne lehetne vállalni. Az a kérdés, hogy ki vállalja a kockázatot, és kinek a bőrére.

Lehet jól iskolát nyitni?

Természetesen lehet. A jól ez esetben azt jelenti: felelősen. Kemenesi Gábor víruskutató felhívta a figyelmet arra, hogy bár valóban számos negatív hatása van a bezárt iskoláknak, biztonságosan csak úgy lehet nyitni, ha a terjedés mértéke alacsony. Vagyis nem a görbe csúcsán.

Az iskolák biztonságos működéséről és működtetéséről már több mint egy éve gyűjtenek tapasztalatokat és folytatnak kutatásokat nemzetközi szervezetek. Az ajánlások lényegi pontjai az alábbiakban foglalhatók össze.

A jelenlegi körülmények között, pandémia idején, egy tragédiákkal teli év után még inkább kontrasztos a kormányzat valódi képtelensége a jelenségek helyes értelmezésére. El lehet azon gondolkozni, hogyan jellemezhető egy kormány tisztessége, ha például öt év alatt egy 15 milliárdos Digitális Oktatási Stratégiát elszabotál, de amikor kérdésre legfeljebb annyit felel, hogy „negyvenezer tablet”, akkor lehet tudni: nagy baj van. Ennyit ért.

A digitális infrastruktúra, a digitális pedagógia messze nem egyenlő digitális eszközök sokaságával. Most a nagynál is nagyobb a baj: Gulyás Gergely azzal biztat mindenkit, hogy a kórházi kapacitásokkal semmi gond, akár 1700 lélegeztetőgép is rendelkezésre áll még*Persze jóval többre is emlékezhetünk, amelyekért Szijjártó Péter hallatlanul nagy összegeket hagyott a Távol-Keleten, azokat az Európai Uniós helyreállítási alapból, havi 90 millióért tárolják használaton kívül..

Talán akkor is rossz érzésünk lenne efelől, ha Lantos Gabriella egészségügyi szakértő nem tenné világossá: a vas nem minden. Intenzív terápiás szakápoló nélkül hasznavehetetlen, és belőlük óriási hiány van.

Amíg napi 100 alatt marad a koronás halottak száma (a lélegeztetőgépeken pedig 750 alatt), addig azok a betegek halnak meg, akik orvosilag menthetetlenek. Napi 100 fölött azonban már a betegek sok esetben azért halnak meg, mert a magyar egészségügy ennyi lélegeztetett beteget nem tud ellátni.

Mindezt most azért nagyon fontos szem előtt tartanunk, mert a járványügyi számok a kritikus érték kétszeresei, és ahogyan látjuk fentebb, az iskolanyitás kapcsán a kormány semmiféle érdemi biztonsági intézkedéscsomagban nem gondolkodik. Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete részéről így foglalta össze:

Április 19-én a vírusfertőzés szempontjából még nem megfelelően védett pedagógusokat és teljesen védetlen gyerekeket akarnak visszaküldeni az iskolákba. Ráadásul a szülők is jellemzően fiatalok, még messze van az oltásuk.

És mit mondanak, akikről szó van?

A TASZ is hangsúlyozza, tudományos módszerekre és eredményekre támaszkodva, szisztematikus adatgyűjtés és elemzés után kellene meghozni a védelmi döntéseket, mindenképpen transzparens módon, és az érintettek bevonásával. Ahogy tapasztalhattuk, a kormány nem ebben a működési modellben gondolkozik. Az iskolanyitással kapcsolatban a szereplő csoportok szervezetei – éppen ezért – igyekeztek felmérni a véleményeket, viszonyulásokat.

Bár a miniszterelnök mondásainak érdemes alaposan utánagondolni – ahogyan azt korábban is láttuk, vagy éppen itt -, az bizonyos, hogy a legtöbb ember számára sokféle módon is nehézséget jelent az iskolazár. Megkértük a szervezeteket, hogy azokat a szempontjaikat osszák meg, amelyek kifejezetten az iskolanyitás mellett szólnak, majd mellé tettük a felmérések eredményeit.

Segítségünkre volt az ADOM diákszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete, a Szülői Hang, és a Szülői Összefogás Gyermekeinkért Jövőjéért).

Diákok – ADOM

Mi szól a nyitás mellett? Az online oktatás jóval kevésbé hatékony; a tanárok egy része egyáltalán nem tart online órát, és nem tud sem megfelelő tananyagot, sem megfelelő feladatot adni a diákoknak, így az érettségire való felkészülés is sokkal nehezebb, jóval több önállóságot vár el, noha korábban nem erre készítették fel; a rendszeres mozgás, sportolás lehetősége az egész napos monitor előtti görnyedéssel sem a testnek, sem a szemnek nem egészséges; a kisdiákoknak különösen nagy probléma a kortársak hiánya, hisz az éppen ilyenkor válik nagyon fontossá, a szocializáció szempontjából is; az elsős diákokat a szülőnek kell írni-olvasni tanítani, és nem biztos, hogy ha van is idejük, képesek azt jól, helyesen csinálni; a serdülőkorban egyébként is érzékeny tinédzserek az elszigeteltség miatt könnyen magukba fordulnak, ez esetleg párosulhat teljes motivációvesztéssel, a tanulástól való elfordulással.

A szervezet egy kérdést szavaztatott meg („Jó ötletnek tartod a kormány tervét, hogy április 19-től kötelező jelenléti oktatásra álljanak vissza az általános- és középiskolák?) és egy „Nem megyünk suliba!” elnevezésű eseményt hirdetett. A szavazás eredménye: Igen – 4 581 fő, Nem – 44 527 fő. Az eseményre péntekig 23 317-en jelentkeztek.

Pedagógusok – PDSz, PSz

Mi szól a nyitás mellett? Szubjektíve: így nem lehet a tanmenetet teljesíteni; a gyerekek semmit nem fognak tudni; az online órákat nem tudom hatékonyan kihasználni; sokkal több energiába kerül az online óra, mint a jelenléti; borzalmas a fekete képernyőhöz beszélni; nem látom a tanulók interakcióit; a számonkérés nagyon nehézkes; a szülők megfigyelik, hogyan tanítok; senki nem tanította meg, hogy a távoktatás során mit és hogyan kell csinálni, még továbbképzés sem volt; nincs annyi digitális tananyag, hogy le tudjam kötni a gyerekeket; a szemem már nem bírja.

Objektíve: a digitális munkarenddel kapcsolatos alapvető protokollok például a személyiségi jogi, gyermekvédelmi vonatkozások), de a munkarendet támogató fizikai és szoftveres infrastruktúra sem áll rendelkezésre; nem elérhetőek minőségi digitális tananyagok, a kormány az egyéni intuíciókra és leleményességre, illetve a spontán közösségi segélynyújtásra támaszkodik; nem megoldott a túlórák kezelése, a pedagógusok többségében saját eszközeikkel, szolgáltatásaikat igénybe véve kénytelenek dolgozni.

A felmérések eredményei:

A pedagógusok viszonyulása*A Pedagógusok Szakszervezetének mérése szempontjából fontos lelet, hogy a digitális kompetenciákkal való megelégedettség milyen nagy mértékben befolyásolja a hagyományos, vagy online munkavégzéssel kapcsolatos döntéseiket. Nyilvánvalóan, aki kevésbé boldogult jól, minél előbb szeretne kizárólag a jól ismert módszerekhez visszatérni – ami tekintettel a digitalizált 21. századra, önmagában is problémás, de a járványveszély közepette kifejezetten életveszélyes.

A legfiatalabb korosztály (18-29) 83 százaléka számára semmilyen problémát nem okozott az online munka, de ez a szám az életkorral egyre csökkent, 60 év felett csupán 26 százalék volt. És tudjuk, hogy az idősebbek vannak jóval többen. Biztonságérzet tekintetében a válaszolók negyede egyáltalán nem érzi magát biztonságban, összességében egy 5-ös skálán 2,73-asra értékeli.

Egy másik felmérés*A Pedagógusok Demokratikus szakszervezetének felmérése. szerint a kérdezettek 77,4 százaléka inkább tart a vírustól (52,3% nagyon), és 64,2 százalékuk csak a teljes védettség kialakulása után menne vissza dolgozni.

Szülők – SzH, Szösz

Mi szól a nyitás mellett: kisebb gyerekek nem tudnak még online tanulni; az iskolai közösség motiváló; a szülők nem mindig tudnak segíteni, néha sem időben, sem jó pedagógiával; sok esetben otthon nincs jó tanulási környezet, eszközök; túl sokat vannak a képernyő előtt a gyerekek; szükségük van a társaikkal való személyes kapcsolatra; a távoktatási online metodika valójában egyáltalán nem jól kidolgozott; kevés a testmozgás; eltűnik a napi biztonságot adó rutin; nehézséget okoz egyszerre dolgozni és a gyerekkel tanulni; rossz hatással van a gyerekre az elszigeteltség, már látható nyomokkal; a munkahelyre be kell járni, és nincs segítség; hiányzik a gyereknek a közössége, a tanítója; így le fog maradni a gyerek.

A felmérések eredményei:

A szülők jelentős többsége (59%) egyáltalán nem tartja biztonságosnak az iskolát, 76 százalék inkább nem. Egy nagyon erős, általános iskolai és középiskolai szinten extrém mértékű veszélyérzetről van szó. A szülők 54 százaléka jelentős mértékű tananyagcsökkentést várna el, illetve több, mint 87 százalékuk várná az államtól, hogy ebben a helyzetben (bér)támogatást nyújtson. A szülők egy része (10 százalék körül) annak ellenére engedné a gyereket iskolába, hogy azt veszélyesnek tartja, a felmérés alapján megállapítható, hogy a meghatározó egészségügyi megfontolásokkal szemben csak a retorziótól való félelem áll. Ami nagyon érdekes: csupán 8,9 százalékuk kérné az ügyeletet.

Lehet, hogy a miniszterelnök valamit félreértett?

A leírtak alapján egységesen megállapítható, hogy

az iskola használói erősen és joggal aggódnak, hiszen azok, akik a szó szoros értelmében most az életükről döntenek, olyan egyszerű kérdésre sem tudnak válaszolni, hogy ha egy üzletben csak 10 négyzetméterenként lehet egy ember, akkor az iskolában, ahol ennek sokszorosa adott, ez miért nem probléma.

Lehet ez még rosszabb?

Mindig lehet. Nézzük, mi mindennel nem foglalkozik még a kormány.

Ami nyilvánvaló: nem hajlandó a bajba, nehéz élethelyzetbe került dolgozókat, szülőket támogatni. A képlet világos, több szervezet követelte már (CKP, PDSz) az otthonmaradó szülő bértámogatását, az őket védő felmondási tilalmat, és a munkáltatók érdemi támogatását. Ehelyett a felelősséget a szülőkre hárítja: döntsék el, hogy az állásukat, vagy a gyerekük egészségét választják.

Van egy olyan terület, amelyről elvétve esik szó. Ez a jelenlegi helyzet pszichés, mentális terhelése. Ezzel a kormány soha nem is foglalkozott – valószínűleg nem is érti, mi ez, mi a jelentősége. Ahogyan kiszűrődik a kórházakból a végkimerültség, úgy jelen van minden otthonban is valamilyen formában, és különösen fontos tudni, hogy a gyerek, a szülő, a pedagógus egyaránt járhat az ereje végén. Nem tudjuk, kivel mi történik, de vigyázni kell, mert kapcsolatba vagyunk kényszerítve, és a felnőtteken nagy felelősség van, míg rájuk nem figyel senki.

Földes Petra és Peer Krisztina kiváló írása ezt megpróbálja: mind érzünk, gondolunk és élünk, minden és bármi is megtörténhetett már velünk – és a másikkal is. Ez az egyik legfontosabb írás napjainkban, és a legfontosabb téma a társas jövő szempontjából.

Kemenesi Gábor hívja fel a figyelmünket arra, hogy az oltás sajnos nem jelent végső megoldást, nagyon sok tényező befolyásol egy esetleges negyedik hullámot. Jó lenne végre előre gondolkoznia tehát az oktatásirányításnak. Nem ártana végre felkészültnek lenni. Fel kellene mérniük a pedagógusoknak – erre időt és forrásokat biztosítva nekik – minden diák esetében az egy év hatásait, a lemaradásokat, majd tervet készíteni a pótlásra. Törődni a közösséggel, az egyes gyermekekkel, közösen feldolgozni ezt az időszakot; számos pedagógiai feladat lesz.

Hogy erre képes legyen, a pedagógussal magával is törődni kellene, támogatást és segítséget biztosítani neki. Képet kapni a családok, az iskolák szükségleteiről, felkészíteni a rendszert az esetleges hibrid oktatásra. Ez az, ami többek között az oktatásirányításnak dolga lenne – és ami több mint valószínűleg az eszében sincs.

Most túlélni kell

Minden szempontból. A jelenlegi nyitás folyhatna higgadtan, türelemmel, később; alig három hét, és a pedagógusok védettsége kialakulna. A gyerekek dolgozhatnának otthonról is, hiszen egyéni, páros vagy csoportmunka projektet a tananyagnak megfelelően egy jól képzett pedagógusnak nem probléma összeállítani. Így, ha nincs is az iskolában streamelési lehetőség, a gyerekek otthon dolgoznának, tanulnának, és a produktumokat bemutatnák – például.

De most nem ez fog történni. Nem tudjuk, hogy mi, de az indulat, a fenyegetés, a zsarolás már most a levegőben és a kommunikációban van. Hiába van a nyilvánosság előtt, hogy az oktatási látványminiszter levelet írt, a kirakatállamtitkár szóban megértőnek mutatkozik, a tankerületek és az igazgatók – vajon utasításra? – nagyon határozottan tagadnak meg bármilyen segítségnyújtást azoknak a diákoknak, akiket otthon tartanának szüleik, és évismétléssel, a tanév meghosszabbításával próbálják rábírni őket, hogy menjen be a gyerek. Ahogyan Juhász Ágnes írja: talán úgy még sosem volt, hogy oktatási vezetők gyerekektől tagadták meg a támogatást, és saját pedagógus kollégáikat fenyegetik.

Maruzsa államtitkár azt mondta: „Az ország nem maradhat örökké bezárva.” Annak ismeretében, hogy gyakorlatilag nem tettek semmit azért, hogy az iskolák biztonságos módon és környezetben tudjanak működni április 19-től, keserűen hozzátehetjük: és a végén lehet, kicsit kevesebben leszünk.

Áder János és felesége alapítványt hoznak létre a Covid-árvák számára. Mert úgy hallotta, a harmadik hullámban fiatalok, kisgyermeket nevelő szülők, családok halnak meg és gyermekek maradnak árván. És ez tiszteletreméltó. Esetleg ha közbenjárna a már említett intézkedések érdekében, és szólna, hogy ez még mindig ugyanaz a vírus.

Közélet alsó tagozat iskola járvány nyitás oktatás óvoda Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Jandó Zoltán
2021. május 4. 17:25 Közélet

Félmilliárdért építünk intelligens buborékot a budapesti Úszó-Euróba-bajnokságra

Alig több mint két héttel a verseny kezdete előtt kötött megállapodást az úszószövetség és az állami szervezőcég az Eb-vel kapcsolatos feladatok ellátásáról.

Stubnya Bence
2021. május 4. 12:34 Közélet

MNB-s és princetonos múlttal érkezett a Corvinus egyetlen rektorjelöltje

Kedden közzétette az egyetem az egyetlen beérkezett rektori pályázatot. Takáts az oktatást princetoni, a kutatást bázeli tapasztalatai alapján újítaná meg, és haladna előre a nemzetközi rangsorokban.

Bucsky Péter
2021. május 3. 16:36 Közélet

A fürdők olyan aranytojást tojó tyúkok, hogy a járvány miatt sem kellett nagyon leépíteniük

A milliárdos állami támogatásokkal felépített hazai gyógy- és termálfürdőknek hiába kellett zárva tartaniuk a járvány miatt, a dolgozóik alig tizedét küldték el.

Fontos

Hajdu Miklós
2021. május 5. 16:17 Adat

Egyelőre nem látszik, hogy a korlátozások enyhítése visszaütne a visegrádi országokban

Lassan egy hónapja kezdtek lazítani a visegrádi régió országai, de a statisztikák szerint a járvány még mindig visszaszorulóban van.

Fabók Bálint
2021. május 5. 06:04 Világ

Szijjártó Péter barátja ki van tiltva az USA-ból “hírhedt korruptsága” miatt, de az uniós szankcióktól megmenthetjük

A magyar külügyminiszter azért utazott el Bejrútba, hogy kiálljon a Hezbollah fő szövetségese mellett, aki az uniós szankciók elől próbál kifarolni.

Hajdu Miklós Jandó Zoltán
2021. május 4. 06:03 Adat

Egyáltalán nem mindegy, melyik megyében kapod el a koronavírust

Megyénként is jelentős eltérések lehetnek abban, hogy mekkorák a koronavírus-fertőzés túlélésének esélyei. Sok múlik azon, hogy bizonyos betegségek mennyire elterjedtek.