Az előzetes várakozásoknál előrébb jutott az Európai Bizottság a Green Deal uniós elfogadtatásával. Az előzményekkel ebben a cikkben foglalkoztunk részletesebben, a csütörtöki tárgyalások előtt még úgy nézett ki, hogy a tagállamok között elég nagy ellentétek vannak, ami nehezíti a kompromisszumot. Végül megszületett egyfajta egyezség, amiből csak a lengyelek vonták ki magukat, a magyarok pedig aktív szerepet játszottak az atomenergiával kapcsolatos részek tárgyalásában.
Lengyelország, Magyarország és Csehország úgy ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy a szenes erőművekre támaszkodó energiatermelésük miatt csak nagy összegű kompenzáció mellett, vagy még úgy sem tartották kivitelezhetőnek, hogy 2050-re az unió karbonsemleges legyen. A nyugati államok jelentős része viszont a keletieknek szánt 100 milliárd eurós kompenzációs keret előteremtését tartotta problémásnak.
Az Ursula von der Leyen vezette Bizottság és az Európai Tanács azonban nagy nyomás alá helyezte a feleket, és az egyezség a lengyelek kivételével, de végső soron megszületett. Ez egyelőre ahhoz lesz elég, hogy a Bizottság januárban megjelentesse a 100 milliárd euró előteremtésének és felhasználásának tervezett forgatókönyvét, és márciusban elfogadtassák az úgynevezett klímatörvényt. Ennek elfogadásához elég lesz az egyszerű többség, mivel általános környezetvédelmi ügynek számít.
A lengyelekkel szemben a cseh és a magyar vétó azért maradt el, mert részben sikerült a szövegbe bevetetni az atomenergia létjogosultságát is. Magyar szempontból ennek különösen Paks II sorsa miatt van jelentősége.
A megegyezés szövege úgy fogalmaz, hogy “szükség van az energiabiztonság megteremtésére, és arra, hogy a tagállamoknak joguk legyen dönteni a saját energia mixükről, a számukra legjobb technológiák megválasztásáról”. Cseh, magyar és francia nyomásra azt is sikerült bevenni a szövegbe, hogy “néhány tagállam jelezte, hogy az energia mixben nukleáris energiát is használ”.
Az Euractiv tudósítása szerint a magyarok azt szerették volna, ha az atomenergia még ennél is sokkal konkrétabban szerepel a megfogalmazásban, de ez már kemény ellenállásba ütközött, többek között Ausztria, Németország és Luxemburg részéről.
Andrej Babis cseh kormányfő, aki az ülés előtt azt mondta, “az osztrákok még a kávéjukat sem lennének képesek meginni a cseh energiaimport nélkül”, most sikerként értékelte a szerinte tiszta energiának számító nukleáris energiára vonatkozó szövegrészek megszületését.
A karbonsemlegesség 2050-es céldátuma a teljes unió összesített kibocsátására vonatkozik, és nem lehet majd tagállami halasztást (derogációt) kérni a teljesítésére. Ám ennek ellenére is lesznek olyan országok, amelyek nem érik el a semlegességet az évszázad közepére, az ő kibocsátásukat a fejlettebb tagállamok jobb mutatói ellensúlyozzák majd.
