Kilenc évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta nem sok témában sikerült meghátrálásra késztetni a Fideszt, de az egyik leglátványosabb ilyen eset egyértelműen a 2024-es budapesti olimpiai pályázat volt. Az kormánypárt kihátrálása a sztoriból azért volt különösen meglepő, mert az olimpiarendezés Orbán Viktornak (állítólag) személyesen is szívügye, és néhány hónappal korábban még úgy tűnt, ezt is könnyedén átnyomják erőből. A szervezőcég működött, a pályázaton több tucat ember dolgozott éjjel-nappal.

Aztán jött a Momentum olimpiai népszavazás-kezdeményezése, és a Fidesz hirtelen visszavonulót fújt. A magyarázat, hogy már a referendumhoz szükséges aláírások gyűjtése közben ráébredtek: politikailag sokkal jobban (vagy kevésbé rosszul) jöhetnek ki az ügyből, ha meghátrálnak, mintha belemennek egy vesztes népszavazásba.

2032-re lőhetünk

A Fidesz akkori döntésével nem csak a 2024-es, hanem a 2028-as játékokat is elbukta Budapest, mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a korábbi gyakorlattal ellentétben ezúttal egyszerre két helyszínt is kijelölt. Öt év múlva Párizs, 2028-ban pedig Los Angeles adhat otthont az eseménynek,

A 2032-es helyszín azonban még nem dőlt el, és komoly esély van rá, hogy erre a következő önkormányzati ciklus idején kell majd jelentkezni. Biztosat azért nem lehet mondani, mert a korábbi gyakorlat szerint ugyan 2023-ban lenne a határidő, azaz egy évvel a következő választások előtt, de a NOB épp a közelmúltban változtatott az eddigi pályáztatási folyamaton. A felkészülés azonban időigényes, nem véletlenül hagytak rá korábban hét évet, így kicsit furcsa lenne, ha 2024-ig nem indulna el valamiféle párbeszéd a bizottság és az érdeklődők között.

Ezért döntöttünk úgy, hogy megkérdezzük a három értelmezhető támogatottsággal bíró főpolgármester jelöltet arról, hogy mit gondolnak a témáról. A kérdés már csak azért is érdekes, mert

a három jelöltből kettő korábban támogatta a budapesti pályázatot.

Tarlós István 2015-ben arról beszélt, hogy korábbi szkepticizmusát legyőzve egyértelműen olimpiapárti lett, és ennek megfelelően pár héttel később azt is megszavazta, hogy Budapest pályázzon a 2024-es játékokra. Ahogy Karácsony Gergely is. A PM politikusa – akinek pártja már akkor is ellenezte az olimpiát – később a Facebookon, részben a rendezés költségeit csökkentő NOB-törekvésre utalva azt írta, hogy

„Voltak, vannak kétségeim nekem is azzal kapcsolatban, hogy lehet-e egyáltalán olimpiát rendezni korrupció nélkül. … Azt nem tudom megítélni, hogy egy ilyen „olcsósított” pályázattal el lehet-e nyerni a szervezés jogát. De arról meg vagyok győződve, hogy ennek a koncepciónak a megvalósulása jót tenne Budapestnek és jót tenne az országnak. Ezért szavaztam igennel”.

Puzsér: Oligarchák, túlárazás, korrupció

Puzsér Róbert elég egyértelműen elzárkózott a budapesti olimpiától. Mint kérdésünkre elmondta: alapvetően két okból sem támogatja, hogy a magyar fővárosban ötkarikás játékok legyenek. Egyrészt azért mert az eseménynek beláthatatlanok a forrásigényei, másrészt mert a szervezésnek túl nagy lenne a korrupciós kockázata, mivel az “állami beruházásokat ma Magyarországon ugyanazok az oligarchák bonyolítják le, akik alapból is túláraznak mindent”.

Mint fogalmazott

az olimpia rendezésnek nulladik feltétele egy jól működő jogállam és egy átláthatóan működő közszféra volna. Ma Magyarország mindkettőtől nagyon távol áll.

Álláspontja szerint ráadásul egy pályázat a jelenleginél is súlyosabb szociális feszültségekhez vezetne. Egy olimpiának ugyanis két típusú infrastrukturális feltétele van: egyrészt a város közlekedését kell újraszervezni, másrészt olyan szálláshely-kapacitást kell kiépíteni, amely képes ellátni a küldöttségeket és a szurkolókat. Előbbire Puzsér szerint választ adhat programja, a Sétáló Budapest program, amiben a városi közlekedést autóról emberre optimalizálnák, de a megfelelő mennyiségű és minőségű lakás megépítése már sokkal összetettebb probléma, különösen, hogy már ma is lakhatási válság van. Ezért úgy látja, hogy a

következő városvezetésnek ennek megoldására kell összpontosítania. Olyan döntéseket kell meghozni, amelyek már holnap éreztetik a hatásukat, ha azonban egy 2032-es olimpiára készülünk, félő, hogy még súlyosabb szociális feszültségeket generálunk.

Karácsony: a Fidesz és a LOP-program

Elég hasonló véleményt fogalmazott meg az ellenzéki pártok közös főpolgármester-jelöltje is. Karácsony Gergely azt írta kérdéseinkre, hogy büszke lenne, ha Budapest egyszer képes lenne olimpiát rendezni. Most azonban nem képes, és nem is érdeke ez a helyieknek, hiszen sokkal sürgetőbb problémákkal kell szembenézniük, mint például a város adósságai, a köztisztaság vagy éppen a klímaváltozás hatásainak mérséklése. A korrupciós kockázatot ő is kiemelte, és szerinte ez nem is fog megszűnni, amíg „ez a kormány, és annak budapesti kiszolgálói vannak hatalmon”.

A korábbi igen szavazatát azzal magyarázta, hogy egy olyan pályázatot támogatott, ami tele volt a budapestieket szolgáló fejlesztési tervekkel, de már akkor is azt mondta: az olimpiáról a budapestieknek kell dönteniük népszavazáson és nem a kormánynak. Az igazi botránynak pedig, – mint fogalmazott – azt tartja, hogy

a visszavont pályázat ellenére a kormány lopakodó olimpiai programot, a LOP-ot valósítja meg a városban. Ezer milliárdos nagyságrendben olyan fejlesztések, amelyek csak az oligarchákat gazdagítják, de nem szolgálják a budapestieket. 

Éppen ezért azt ígérte, hogy főpolgármesterként mindent meg fog tenni a LOP-program megakadályozása érdekében.

Tarlós István: ????

A hivatalban lévő főpolgármestert az elmúlt egy hónapban saját emailcímén, illetve a fővárosi önkormányzat sajtóosztályán keresztül többször is próbáltuk elérni, és bár üzeneteinket megnyitották, válaszokat nem kaptunk. Így legfeljebb a korábbi nyilatkozatokból, és eseményekből következtethetünk arra, hogy mi az álláspontja egy 2032-es pályázatról.

Az előző pályázat, illetve annak visszavonása során elég egyértelművé vált, hogy

a pártközponttól sokszor független – illetve magát így beállító – főpolgármester ebben a témában azért nem teljesen önjáró.

A 2024-es játékoktól való visszalépésről sem egyedül határozott: először Orbán Viktorral egyeztetett a lépésről. Arról nem is beszélve, hogy a kormány támogatása nélkül nem is lehetne pályázni, hiszen a kormánynak garanciát kell vállalnia, hogy fedezi a kiadásokat, ha úgy alakul a dolog.

Ezért ha Tarlós István marad a főpolgármester, valószínűleg nem ő fog dönteni arról, hogy nekifussunk-e a következő ciklusban egy újabb körnek, hanem a kormány, és azon belül is a miniszterelnök. Jelen állás szerint pedig valószínűbbnek tűnik, hogy a 2032-es játékokra még nem megyünk rá, a felsőbb politikai körökben inkább egy 2036-os vagy 2040-es dátummal számolnak.

A Fideszben ugyanis még nem mondtak le teljesen az öt karikáról, egyszerűen csak jegelik a kérdést,

mert sem sportszakmai, sem politikai szempontból nincs értelme egyelőre előjönni vele. Egyrészt a 2032-es játékokra, a 2024-es párizsi olimpia és az ausztrálok nyomulása miatt amúgy sincs sok esélyünk^*Bár hivatalosan nem létezik a földrészek közötti rotáció, azért valahogy mégis legtöbbször úgy alakul, hogy kontinensről kontinensre vándorol az olimpia. A 2024-es után nyolc évvel akár vissza is térhetne Európába az esemény, de ha van egy erős pályázat valahol máshol, akkor jó eséllyel inkább oda adják majd a rendezés jogát. Márpedig most úgy tűnik, hogy Ausztrália tényleg szeretne olimpiát rendezni 2032-ben., másrészt mert ezúttal már nem lehetne megúszni népszavazás nélkül az ügyet. A népszavazás nemcsak azért nem kerülhető el, mert az ellenzék rárepülne, hanem mert épp a 2024-es sorozatos visszalépések miatt most már a NOB is ezt kéri a pályázóktól.

Pedig most már nem is lenne akkora hülyeség egy pályázat

Más kérdés, hogy a szükséges sportinfrastruktúra már 2032-re, sőt igazából ennél jóval előbb is szinte teljes egészében meglesz. A Karácsony Gergely által lopakodó olimpiai programnak nevezett folyamat ugyanis tényleg létezik, még ha nem is annyira lopakodó. A kiemelt kormányzati beruházásokat felügyelő Fürjes Balázs ugyanis már több mint két évvel ezelőtt lenyilatkozta egy interjúban, hogy pályázat nélkül is minden olimpiához szükséges létesítményt felépítenek Budapesten.

Ez pedig így is történt, sőt még olyan fejlesztések is előkerültek, amelyek nem szerepeltek a több mint 1300 oldalas megvalósíthatósági tanulmányban. A tanulmány szerint legdrágább projektek közül

• a Duna Aréna és a Diósgyőri stadion megépült,
• a Puskás Stadiont hamarosan átadják,
• a Vasas stadionját felújították,
• a Széchy Tamás uszodát fejlesztették,
• az Atlétikai stadiont már tervezik, és 2023-ra el kell készülnie,
• a Velodrom ugyan csúszik, de továbbra is a tervben van,
• a szegedi kézilabdacsarnokot pedig nemhogy rekonstruálják, hanem újat építenek.

Bár a megvalósíthatósági tanulmányban 12 milliárdosra tervezett székesfehérvári multifunkcionális csarnok terve elbukni látszik, épül helyette egy két és félszer nagyobb hasonló létesítmény Budapesten 80 milliárdból. Közben zajlik a Fradiváros fejlesztése, amely szintén alkalmas helyszín lehet, és kap egy hasonló komplexumot majd valamikor az MTK is, arról nem is beszélve, hogy épült új stadion Székesfehérváron és Szombathelyen is.

Így már tényleg csak néhány kisebb, többnyire ideiglenes sportlétesítmény hiányzik ahhoz, ami a megvalósíthatósági tervben szerepelt. Miközben azonban a tanulmányban lévő sportberuházásokból majdnem minden megvalósult az egyéb infrastrukturális fejlesztésekből szinte semmi. Bár az országos úthálózat-fejlesztési projektek közül akadnak olyanok, amik zajlanak, a nagyobb fővárosi fejlesztésekből még azok közül sem valósul meg túl sok belátható időn belül, amit a tanulmányban az alapeseti jelzővel illettek, tehát, aminél úgy kalkuláltak, hogy olimpia nélkül is elkészül.

Magyarul az történik, hogy a túlárazások és az utóhasznosítás miatt könnyen támadható fejlesztéseket olimpia nélkül áterőlteti a Fidesz, így egy esetleges pályázat idejére már csak olyan beruházások maradnak, amelyek nagy része tényleg értelmes, és így ezeket elég nehéz lenne támadni.

Nem véletlen, hogy mindkét ellenzéki polgármesterjelölt kitért a lapunknak adott válaszaiban arra, hogy nem sport, hanem egyéb infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség a városban. A közlekedést mind Puzsér Róbert, mind Karácsony Gergely külön kiemelte, ami nem meglepő annak fényében, hogy az olimpiai tervekhez képest tényleg ezen a területen van Budapest a legnagyobb elmaradásban.

Tényleg túlárazták

Az erőből áttolt sportfejlesztéseknél ráadásul pont az történt, amitől mindenki tartott az olimpia kapcsán. A projekteket túlárazták, az utóhasznosításra pedig nem gondoltak, ráadásul sok esetben koncepció sem volt a fejlesztésekben.

• A Duna Aréna költségeit előkészítéssel és ideiglenes létesítményekkel együtt 30,8 milliárdra becsülték és csak az építés 43,4 milliárd lett,
• a Puskásnál 109 milliárdos bekerülési költséggel számoltak, de a nettó ár is 150 milliárdig szaladt,
• a Diósgyőri stadion 7,5 milliárd helyett 13 milliárdba került,
• a Vasas Arénája pedig 2,2 milliárd helyett hatba.

Persze időközben változott az építőipari környezet, de ilyen különbségeket ez sem indokol, ráadásul a fejlesztések közül több már komolyan tervezés alatt állt, amikor a tanulmány készült.

Közben továbbra sem egyértelmű, hogy az új stadionokat hogyan fogják fenntartani, és az sem, hogy mi lesz a már régóta működő Papp László Sportaréna sorsa, ha az új multifunkcionális csarnok elszívja előle a programokat. Utóbbira egyébként nem is lett volna szükség, ha a korábbi fejlesztéseket kicsit jobban átgondolják.

Budapest tehát megkap mindent egy olimpiából, amit nem szeretett volna, miközben az olimpiai tervekben felvetett értelmes és szükséges fejlesztésekből nem látni sokat. Így már sokkal nehezebb érvelni vagy egy népszavazáson szavazni egy esetleges pályázat ellen, még akkor is, ha rendkívül átpolitizált kérdésről van szó.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Olvasson tovább a kategóriában