(A cikk a DemNet támogatásával készült.)
Sokáig egy pusztuló teherpályaudvar volt a Duna pesti partján a Petőfi hídtól délre, míg meg nem épült a Milleniumi Városnegyed. A Demján Sándor tulajdonában álló TriGránit csoport óriási építkezésének része volt az első Fidesz-kormány egyik legnagyobb és legdrágább PPP-projektje, a Művészetek Palotája (Müpa), aminek éves költsége az összes magyar színház és múzeum állami támogatásának negyedét vitte el az utóbbi tíz évben. A TriGránit csoporthoz tartozó Müpát üzemeltető cég 23 milliárdos adózott eredményt ért el 2005 óta, az adófizetők pedig akár 168 milliárd forintot is bukhattak a 2035-ig hatályos szerződésen.
A Müpa a Nemzeti Színházzal együtt alkot egy kulturális központot az új városrészben.*Most már csak egyetlen telek maradt szabadon, ide egy új konferenciaközpont építését tervezi a magyar állam. A kulturális negyed mindkét eleme erősen vitatott fejlesztés volt. A Nemzeti Színház az első Orbán-kormány kiemelt projektje volt. A megelőző MSZP-SZDSZ kormány idején már megkezdett Erzsébet-téri építkezést alapozás közben hagyták abba a kultúrharc jegyében, csak hogy más helyszínen valósítsák meg – hosszú évekig egy építési gödröt hagyva a belváros közepén. Az épületet a TriGránit kivitelező cége, az Arcadom építette fel. A közbeszerzés elnyerését követően pedig a TriGránit leányvállalat Duna Sétány Székház Kft. 2,385 milliárd forintért 2000-ben megvásárolta a Müpa telkét.
Az eredetileg Modern Magyar Művészetek Múzeum ötlete az első Orbán-kormány kulturális miniszterének, Rockenbauer Zoltánnak volt az ötlete, és korabeli sajtóhírek szerint ez nagyon megtetszett Demján Sándornak. A Fidesz kormány 2000-ben, a 2001-2002 évekre vonatkozó költségvetésben jóvá is hagyott a Müpa Budapest Nonprofit Kft. jogelődje*Kultúr-Part Ingatlan-üzemeltető Kft. számára 52 milliárd forintot a Millenniumi Városközpont Kulturális Tömb megvalósítására, készfizető kezesség formájában. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy részletfizetési lehetőséget kaptak egy új kulturális épület megvalósítására.
Pedig az eredeti tervek még 31,3 milliárdos fejlesztésről szóltak, tehát már akkor drágult a projekt 20 milliárdot, amikor még semmilyen konkrét fejlesztés nem történt. Először tízéves konstrukcióban gondolkodtak: az állam 8-10 milliárd forintig állta volna építkezést, a maradék összeget pedig 10 év alatt törlesztette volna bérleti díjként.
Az eredetileg kalkulált 8 százalékos megtérülést 2018-ig végül 23 százalékra sikerült feltornászni.
2005-re ugyanis a Hiller István vezette kulturális tárca végül egy előnytelen szerződést hozott össze: az éppen divatba jövő PPP-szerződések mintájára egy 30 éves szerződést kötöttek – ráadásul euró alapon, aminek devizakockázatát a magyar állam állta. Ez nagyon nem jött be, hiszen a 2005-ös 243 forintos euróárfolyam a válság után csúnyán elszállít, a mostani közel 330 forint harmadával rosszabb.
Csapnivaló szerződéses feltételek
A PPP-szerződéseket akkoriban joggal ostorozó Fidesz számára kellemetlen lehetett, hogy végső soron ők indították el a köz- és magánszféra közös beruházásait Magyarországon, ezért a Müpa szerződését nem is igazán támadták. Az Állami Számvevőszék 2012-ben készült jelentése azonban feketén-fehéren megfogalmazza:
A MÜPA projekt szerződéses feltételei nem biztosították a közpénzfelhasználás gazdaságosságát, így az állami megrendelő érdekeinek érvényesülését.
Továbbá a
létesítmény PPP konstrukcióban történő üzemeltetése nem volt gazdaságos.
A Müpa azért is kiemelten fontos PPP-projekt, mert az autópályák után erre költi évente a legtöbb pénzt a magyar állam.
Kétségtelen tény, hogy 2005-ben megnyílt Művészetek Palotája, ami a magyar kulturális élet kiemelt szereplője lett. Nem csak a minőségében, hanem a költségeiben is: számításaink szerint 2010 és 2019 között a magyar állam 109 milliárdot fizetett ki a Müpáért, az összes többi állami színházra és múzeumra pedig 290 milliárdot.
A színházi és múzeumi összes állami kiadás 27 százaléka a Müpára ment el az elmúlt évtizedben.
Milliárdos mecénás, vagy nagylelkű adózók?
Természetesen nagyon jó dolog a modern és európai Müpa, csakhogy ezáltal a többi kulturális intézménynek jut kevesebb, ezáltal grandiózus és drága presztízsprojektnek tűnik ez a PPP-s beruházás. Az már nem ennyire jó, hogy elképesztő profithoz juttatta Magyarország egyik leggazdagabb, és a mecénás szerepében szívesen tetszelgő, 2018-ban elhunyt milliárdosát.
Egy biztos: a TriGránit és Demján Sándor, illetve 2018-as halála után örökösei jól jártak. A Müpát az államnak működtető Nemzeti Filharmónia Kft. 101 milliárd forint bevételhez jutott 2002-es alapítása óta.
Másfél évtized alatt a TriGránit egészen elképesztő, 23 százalékos profitrátát ért el a Müpával.
Számításaink szerint 23 milliárd forint adózott eredményhez jutott 2018-ig a céget birtokló TriGránit-csoport.
Érdemes ezzel összevetni, hogy Demján Sándor kifejezetten büszke volt nagylelkű jótékonysági kiadásaira. A Forbes-nak 2016 decemberében úgy nyilatkozott, hogy közel 20 milliárd forintot adományozott közérdekű célokra. Csakhogy a magyar adófizetőktől így is 3 milliárd forinttal nagyobb adományhoz jutott.
Külön érdekes, hogy a cégben egy kvázi-offshore cég, a ciprusi Granit-Polus POA Investment Limited a bejegyzett tulajdonos. Pedig a Fidesz-kormány annak idején nem csak a PPP, hanem a nem átlátható cégek állami megbízásai ellen is harcot hirdetett. Kerestük a Nemzeti Filharmónia és a TriGránit cégeket, hogy ki is a cég valós tulajdonosa, mennyire tartják korrektnek a kiemelkedően magas profitot, de kérdéseinkre nem érkezett válasz. Szerettük volna a Müpa működtetésére kötött szerződést is megismerni, ám ezzel kapcsolatban sem reagált a TriGránit, és nem sikerült egyetlen kormányzati portálon sem a nyomára akadnunk.
Állampapírral jobban jártunk volna
Kiszámoltuk azt is, hogy a 30 év során mekkora összeget fogunk elkölteni a Müpá-ra, a szerződés hiányában azonban számos közelítéssel és becsléssel kellett élni*A rendelkezésre állási díj összegét az ÁSZ jelentése alapján vettük alapul 2007-2011 között. 2005-re és 2006-ra az infláció értékével csökkentett értéket vettük, 2012-től 2019-ig a költségvetésben szereplő bruttó finanszírozási összegek nettó értékét számoltuk ki, majd ebből levontuk a tényadatok alapján az üzemeltetési összegeket. 2020-tól a 2010-2019 közötti rendelkezésre állási díj növekedést (évi kb. 1%) alapul véve növeltük évente a rendelkezésre állási díjat. A hitelből történő finanszírozás esetében az átlagos éves államadósság finanszírozási költségeket vettük figyelembe, amit a KSH és az ÁKK adatai alapján számoltunk.. Számításaink szerint 2035-ig összesen folyó áron 238,3 milliárd forint rendelkezésre állási díjat kell a TriGránitnak kifizetni – ez csak az épület használatának díja, az üzemeltetési költségek nélkül. Természetesen ilyen hosszú időtávon nem érdemes az egyes évek kiadásait összevetni, ezért visszaszámoltuk az inflációval 2005-ös árra: így már “csak” 146,3 milliárdos lesz a számla.
De mekkora kiadása volt a TriGránitnak? A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának sajtóanyaga büszkén hirdette 2005-ben, hogy 31,3 milliárd forintból kijött az építkezés. A telek megvásárlására 2,4 milliárdot költöttek, amiben évekig állt a pénzük haszon nélkül, és az építkezésnek is voltak finanszírozási költségei, így fogadjunk el 40 milliárd forint költséget. Így az adódik, hogy közel 110 milliárdos a nyereség. Természetesen ha nem készpénzből fizették a beruházást, hanem hitelből – ami a valóságban is történt -, akkor ebből a 100 milliárdos összegből kell a kamatokat kitermelni – mint a 23 százalékos haszonkulcsból látszik, erre bőven futotta.
Azt is kiszámoltuk, hogy mi lett volna, ha az állam egyszerűen a költségvetésből, azaz végső soron az államadósságból finanszírozza a projektet.*Az egyszerűség kedvéért úgy számoltunk, hogy évente a tőke 30-ad részét törleszti az állam, de államadósság esetében gyorsabb és lassabb visszafizetés is könnyen és rugalmasan elképzelhető. Ebből azt az eredményt kaptuk, hogy folyó áron számolva 58,5, de 2005-ös jelenértéken 39,8 milliárdból kifizethette volna a Müpa épületét.
Számításaink szerint 2005-ös áron számolva 106,5 milliárd forintot bukott azon a magyar állam, hogy a TriGránit csoportnak 30 éves PPP szerződés keretében fizeti ki a Müpa építkezését ahelyett, hogy államadósságból finanszírozta volna.
De van még egy jelentős probléma a PPP-szerződéssel. Elvileg 2035-ig szólna a szerződés, de ehhez lehet, hogy törvényt kell módosítani. A 2005-ös költségvetésben ugyanis akkori áron számolva 97,9 milliárd forint kiadásra adott az országgyűlés felhatalmazást*50. § (5) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a Művészetek Palotája beruházást és annak működtetését köz- és magánpartnerség (PPP) keretében megvalósuló szolgáltatás-vásárlási konstrukcióvá alakítsa át. Az állami szolgáltatás-vásárlás időtartama 30 évig tartson, 2005-től kezdődően. A beruházásra és a működtetésre vonatkozó kötelezettségvállalás nettó jelenértéke: 97,9 milliárd forint.. Bruttóban számolva ezt már meg is haladhatta a kiadás, de nettóban elérheti 2023-ra.
Mivel a Müpa fenntartásán és üzemeltetésén kívül nincs más feladata a Nemzeti Filharmónia Kft.-nek, tulajdonképpen állami ajándéknak tekinthető a szerződés, ami különösebb tevékenység nélkül is elképesztő összegeket termel. Ez egyébként kétszer magasabb profitráta, mint amennyit az M5-ös és M6-os autópályák főként német és osztrák tulajdonosai kivettek a cégekből.
Cikkünk a Demnet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány támogatásával jött létre azzal a céllal, hogy a probléma a magyar olvasók körében is széles körben ismertté váljon. Civil szervezetek évek óta óva intik a kormányokat a ppp-pojektek veszélyeivel kapcsolatban, és számos tanulmányban rámutattak már a konstrukció hiányosságaira. Bár nem kizárólagosan, de a konstrukcióval kapcsolatos tapasztalatok negatívak a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. Gyakori jelenség, hogy a kormányok olyan szerződéseket kötnek, melyek alapján a költségeket és a kockázatokat végső soron a társadalomnak kell viselnie, az állam sokszor komoly veszteségeket szenved, az üzemeltető vállalatok viszont jelentős hasznokat zsebelnek be.
Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy a ppp-szerződések részletei az üzleti titok körébe tartoznak, így rontják az átláthatóságot, növelik a korrupció valószínűségét és nehezítik a demokratikus elszámoltathatóságot. A kormányok gyakran a költségvetésen kívüli adósságként tartják nyilván a ppp-ket, hogy elodázzák az adósság „elkönyvelését”, pedig ezzel nem csökkentik az állam adósságterheit. A ppp-projektek gyakran jelentős mértékben és ésszerűtlenül növelik a létrejövő szolgáltatás fogyasztói díjait. A kormányok pedig gyakran gyengítik vagy korlátozzák a szociális és környezetvédelmi jogszabályokat, hogy a ppp-befektetők számára vonzó feltételeket teremtsenek. Az így épülő gátak, autópályák, nagy ültetvények, csővezetékek, valamint az energetikai és közlekedési infrastruktúrák gyakran komoly környezetszennyezéssel járnak, tönkreteszik a természetes élőhelyeket, megsemmisíthetik a természeti erőforrásokat. Előfordul az is, hogy kényszerített kitelepítéshez és elnyomáshoz vezetnek helyi közösségekben.
A nemzetközi példákról bővebben a DemNet Alapítvány blogján olvashat.
Közélet
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Fontos
Az új otthonfelújítási program átrendezheti a lakáshitelek piacát
A támogatás révén több tízmilliárd forint felújítási hitel jut majd a piacra, amelyhez várhatóan jelentős mennyiségű piaci feltételű kölcsön is társul majd.
Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
