A tárgyalások mellett élénk üzengetés zajlik ezekben a hetekben a minimálbér és a garantált bérminimum jövő évi emeléséről a munkaadók, a szakszervezetek és a kormány között. Az érdekképviseletek 13-15 százalék közötti emelést szeretnének 2019-re elérni a 24.hu információi szerint. Annak igyekszünk utána járni cikkünkben, hogy ez a nemzetközi trendek és adatok szerint mennyire reális elképzelés.
Mint az alábbi ábrán látható, valóban nagy sebességre kapcsolt a magyar bérek növekedése a fejlett országokat tömörítő OECD-n belül. Az utóbbi két évben csak Izrael tudott jóval magasabb növekedést felmutatni. Van azonban mit bepótolni: 2005 és 2010 között nálunk volt az egyik legkisebb növekedés – csak Portugáliát, Írországot és Görögországot előztük meg. És miközben ha lassan is, de nőttek a fizetések forintban, dollárban kifejezve csökkentek ebben az időszakban.
A bérek értékét a munkavállalók számára a helyi árszínvonal határozza meg, ugyanakkor Magyarország a világ egyik legnyitottabb gazdasága, rengeteg terméket importálunk, és ezek árait alapvetőben euróban vagy dollárban határozzák meg, ahogy a GDP felét adó multinacionális cégek sem forintban kalkulálnak. Különösen számukra fontos, hogy dollárban vagy euróban mennyit kell a magyar munkavállalóknak fizetni.
Az emelkedés soknak tűnhet, de az OECD tagországai közül csak Mexikóban alacsonyabbak a bérek, mint nálunk, így már nemcsak a visegrádi országok előznek minket, hanem a baltiak is. És hiába forintban kapjuk a fizetésünket, egy tévé, egy autó vagy a benzin árában szinte azonnal megjelenik az árfolyamváltozás hatása, ahogy az egyre terjedő online szolgáltatások – például egy Netflix-előfizetés – esetében is.
A minimálbér nagyságát ezzel együtt alapvetően az adott országban jellemző bérekhez érdemes mérni: a legegyszerűbb azt megvizsgálni, hogy a minimálbér az átlagbér mekkora részét teszi ki. Ennél pontosabb képet mutat egy adott országról, ha a medián*A medián jövedelmet úgy kapjuk meg, hogy sorba állítjuk az összes ember fizetését nagyság szerint, és megkeressük azt, akinél pontosan ugyanannyian keresnek többet és kevesebbet is. jövedelmekhez viszonyítjuk a minimálbért, így a kiugró értékek kevésbé zavarják a képet.
Az OECD-országok nagyon különböző képet festenek ezen a területen. A minimálbér az Egyesült Államokban a legalacsonyabb a medián jövedelemhez képest, így ott biztosan könnyen lehetne növelni. A medián jövedelem arányában a legmagasabb minimálbért olyan nagyon polarizált, jelentős társadalmi különbségekkel élő országok határozzák meg, mint Kolumbia (89 százalék), Törökország (74 százalék), Chile (71 százalék) és Costa Rica (68 százalék).
Ahogy a fenti grafikonon látszik, Magyarország adatai igen közel állnak az OECD átlagához, de Franciaország és Németország is arányaiban magasabb minimálbért alkalmaz. A minimálbér-emelés miatt sokan azt várták Magyarországon, hogy a klasszikus közgazdaságtan szabályai szerint csökken majd az állások száma, mivel egy 10 százalék feletti növelés elvileg sok olyan munkahelyet eltüntet, ahol nem termelik ki az új bérszint fedezetét.
A KSH adataiban is megnéztük az átlag- és a minimálbér arányának változását, és ez alapján nem tekinthető túl jelentősnek az utóbbi évek minimálbér-emelkedése: a 2000-es évek elejének színvonalára sikerült a minimálbért visszahozni az átlagbérekhez képest. A KSH sajnos medián bért nem tesz közzé, így azt nincs lehetőségünk forintban is vizsgálni.
A grafikonon az idei és a 2019-ben várható adatokat is feltüntettük. Leginkább azzal lehet számolni a korábbi nyilatkozatok alapján, hogy 150 ezer forintra emelik 2019-ben a minimálbért. Ez azt jelentheti, hogy a várhatóan 9 százalékkal emelkedő átlagbérek mellett egy nagyon kicsit csökken is minimábér aránya az átlagos fizetésekhez képest. És mint láthattuk, számos fejlett országban is jóval nagyobb a minimálbér aránya az átlagbérhez képest, így egyáltalán nem tekinthetők túlzónak a hazai emelések.
Ha a francia szintet érné el a magyar minimálbér az átlagkeresethez képest, akkor 180 ezer forintra kellene emelni jövőre.
Ahogy a lenti grafikonon látható, nem igazán látszik a foglalkoztatás bővülése/csökkenése és a minimálbér növekedése között összefüggés. Ha azt vizsgáljuk, hogy a minimálbér százalékos növekedése és a foglalkoztatási ráta változása között statisztikai alapon van-e kapcsolat, akkor -0,05-öt kapunk a 2000 és 2017 közötti időszakban. (A 0 utalna a kapcsolat teljes hiányára, a 1/-1 lenne a tökéletes együttmozgás.) Tehát a minimálbér növelésének gyakorlatilag nincsen hatása a foglalkoztatási rátára.
De elég az alábbi grafikonra ránézni, hogy lássuk, hiába volt egy-egy évben kiugróan magas a minimálbér-növekedés, ez nem csökkentette a munkahelyek számát. A 2011-2012-es miminálbér emelésnek sem látszik semmilyen hatása – ezt Harasztosi Péter és Lindner Attila, a University Colleague London kutatói taunulmányban, adatokkal alátámasztva is bemutatták.
Ez közgazdászoknak is feltűnt, különösen az Egyesült Államokban lett felkapott téma a minimálbér kérdése – nem is csoda, hiszen nagyon alacsony a fizetésekhez képest. A liberális piacgazdaságot kiemelten támogató amerikaiknak nem volt könnyű megemészteni, hogy az európaiak által kedvelt minimálbér emelés nem is olyan rossz dolog.
Nem volt azonban egyszerű megmagyarázni, mitől van az, hogy a minimálbérek emelésének ellenére nem csökken a foglalkoztatottság. Ezt egy amerikai tanulmány elég alaposan igazolta: 1979 és 2016 között minden egyes minimálbér-emelést megvizsgálva arra jutottak, hogy elhanyagolható hatása van a munkahelyek megszüntetésére a minimálbér emelésének. Mivel egy normálisan működő gazdaságban betöltetlen munkahelyek is vannak, a kutatók adatai szerint a megszűnő munkahelyekről ezekbe vándorolnak a munkavállalók. A minimálbér emelése az üres álláshelyeket is érdekesebbé teszi, az emelés után többen vállalnak el ilyen munkákat.
Igazából az államok még jól is járhatnak ezzel a lépéssel, nem csoda, hogy egyre többször javasolják ezt az Egyesült Államokban: a minimálbér-emelés csökkenti az államok szociális kiadásait (Amerikában jellemző például az ételjegy), hiszen kevesebb embernek kell fizetni, ha nőnek a bérek.
Összességében a cégeknek se olyan rossz dolog a kötelező béremelés: ha a legkevesebbet kereső munkavállalók kicsit többet kapnak, kevésbé gondolkodnak a munkahely cseréjén, a fluktuáció csökkenése pedig megtakarítást jelent nekik. Amerikában például gyorséttermek esetében mutatták ki, hogy ezek a HR-szempontból fontos hatások kompenzálják a magasabb bérek költségét – persze csak akkor, ha nem a realitásoktól elrugaszkodott az emelés mértéke.
Sok cég abból is profitál, hogy a minimálbér emelése növeli a kevésbé tehetős munkavállalók fogyasztását. Minél alacsonyabb valakinek a keresete, annál nagyobb részét fordítja fogyasztásra – hiszen nem marad belőle megtakarításra. A szegényebbek pedig nagyobb eséllyel vásárolnak helyi cégek helyi termékeiből, így a vállalkozások is jobban járnak.
Az amerikai közgazdasági irodalomban nagyon fontos kérdésnek tekintik, hogy mennyire hatékony eszköz a minimálbér emelése a szegénység elleni küzdelemben. Szinte alig találni olyan elemzést, amely ne tekintené hatékonynak, átlagosan azt találták, hogy a minimálbér egy százalékos növelése 0,25 százalékkal csökkenti a szegények számát. Ez idehaza is fontos szempont, mert az Eurostat adatai szerint a magyar társadalom 14,5 százaléka súlyos anyagi nélkülözésben él – az EU-ban csak Bulgáriában, Romániában és Görögországban rosszabb a helyzet.
A minimálbér emelése mellett más közgazdasági érvek is szólnak: ha többet kell az alacsony bérű munkatársaknak fizetni, akkor a cégek rákényszerülnek arra, hogy növeljék a hatékonyságot. Ez egy innovációs húzóerő, és nem lebecsülendő a szerepe. Számos tudományos cikk azt mutatja ki, hogy ez nagyon jól mérhető hatás olyan fejlett gazdaságokban, mint az Egyesült Királyság vagy olyan fejlődőben, mint Chile. Ezért a magyar gazdaság fejlődése szempontjából is fontos, hogy emelkedjenek a minimálbérek. Pogátsa Zoltán tanulmányokban és cikkekben is foglalkozott a témával, kiemelve, hogy az alacsonyabb bérek alacsonyabb termelékenységet okozhatnak, hiszen elmarad az innovációs és fejlesztési kényszer. (A termelékenység pedig Magyarországon feltehetően magasabb a statisztikákból láthatónál, mivel a GDP felét előállító multik által használt transzferárak jelentősen rontják a magyar leányvállalatok teljesítményét, mint ahogy arról cikksorozatunkban beszámoltunk).
Az Egyesült Államokban 1938-ban vezették be a szövetségi szinten egységes minimálbért, amitől az egyes tagállamok felfelé eltérhetnek, de nem sokkal szoktak. Országosan jelenleg bruttó 7,25 dollár az óránkénti minimálbér, a legmagasabb pedig Massachusetts államban, ahol óránként 15 dollár. Ez sokkal kisebb különbség, mint az Európai Unióban, ahol a legkisebb (Bulgária, havi 261 euró) és a legmagasabb (Luxemburg, havi 1999 euró) között 7,6-szoros különbség van az Eurostat adatai szerint. De a magyar 418 eurónál is 3,5-ször magasabb a német és francia másfél ezer euró. Nem véletlenül merült fel már sokszor, hogy egy egységesedő európai minimálbér-rendszer segíthetné, hogy a gazdasági fejlettség és a jövedelmi szintek sokkal kiegyenlítettebbek legyenek az EU-n belül.
