A Világbank vitarendező szervezete a magyar állam ellen ítélt a francia utalványszolgáltató Cheque Déjeuner (CD) által indított perben – derült ki a 444.hu reggeli cikkéből. Bár a jogászokra továbbra is nagy feladatok várnak, ebből valószínűleg az következik, hogy Magyarországnak valamennyit ki kell majd fizetnie a cég által követelt 39 millió euróból, azaz 12,6 milliárd forintból.
Az ügy a második Orbán-kormány idejére nyúlik vissza, amikor a ciklus első felében a kabinet nagy lendülettel rendezte át az étkezési utalványok piacát. Hosszú időn keresztül, 2011 végéig ezt három francia tulajdonú vállalat uralta: piaci részesedés szerinti sorrendben a Sodexo, az Edenred (korábbi nevén Ticket Restaurant, majd Accor Services) és a CD.
A szektort akkoriban nagyjából 200 milliárd forintosra becsülték.
Ennek az összegnek persze csak egy töredéke jelent meg – leginkább a jutalékoknak köszönhetően – bevételként a cégeknél, ám ennek nemritkán a felét is elérte az adózott nyereség. Ez a szolgáltató szektorokban működő külföldi érdekeltségekre ferde szemmel néző kormánynak is feltűnt, és kihúzta a piacot a francia vállalatok alól. A pálinkafőzés liberalizálása után ez volt az egyik első szabadságharcos intézkedés.
A boltokban beváltható hidegétel-utalványok rendszerének átalakításával 2012-től adózási hátrányba került a francia cégek szolgáltatása a lényegében állami kibocsátású Erzsébet-utalvánnyal szemben. Majd egy év elteltével egyszerűen megtiltották, hogy bárki más forgalomba hozzon ilyen utalványokat.
Emiatt kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen, és ennek végén 2016-ban az Európai Bíróság kimondta: az Erzsébet-utalvány (és a SZÉP kártya) feltételrendszere nem egyeztethető össze az uniós joggal. Bár a kormány erről nem beszél, részben ez állhat a cafeteriarendszer azóta végrehajtott és folyamatban lévő átalakítása mögött.
Forintban is mérhető károkat azonban az okozott az országnak, hogy a francia cégek egyesével megtámadták a Világbank bíróságnak megfelelő vitarendező szervezeténél a magyar államot egy 1987-es államközi, a befektetések védelméről szóló szerződésre hivatkozva.
Elsőként az Edenred pere ért véget 2016 decemberében, kamatok nélkül számolva 23 millió eurót, akkori árfolyamon 7,3 milliárd forintot ítéltek meg a vállalatnak. Erre jött rá a kamatokon kívül a perköltség, így Magyarországnak összességében 10,1 milliárd forintot kellett kifizetnie.
A Sodexo perének állásáról eddig nem jelent meg információ, a CD esetében pedig ugyebár az összeg nem ismert. A követelés mindenesetre meghökkentően nagy. Az Edenred eredetileg 95 millió euró kártérítésért perelt, és a megítélt összeg akkori árfolyamon nagyjából az utolsó három magyarországi békeévének (2009-2011) adózott nyeresége volt.*Egészen pontosan a 93,2 százaléka.
A CD viszont csak 800 millió forint profitot termelt ebben az időszakban, ehhez képest a 12,6 milliárdos követelés megdöbbentően nagy.
Az Edenrednél látott rátával számolva 750 milliót kaphatna a CD, míg a Sodexo 7 milliárdot.
Ha pedig azt feltételezzük, hogy a perköltségek és a késedelmi kamatok az utóbbi két esetben szintén hasonlóan alakulnak az Edenredéhez, akkor további 10,8 milliárd forint büntetés néz ki Magyarország számára.*Ha viszont a követelés és a megítélt összeg “edenredes” arányát vennénk alapul, akkor ennél a CD miatt minden bizonnyal jóval nagyobb lenne az összeg.
Bár még évek telhetnek el, míg ez a végső összeg ténylegesen kialakul, érdemes utánaszámolni, hogy járhat Magyarország az utalványrendszer átalakításával. A már kifizetett és a várható büntetések mellett figyelembe kell venni, hogy a francia cégek 2006 és 2011 között 5,8 milliárd forint társasági adót fizettek, a piacukat átvevő Erzsébet Utalványforgalmazó viszont ugyancsak hat év alatt, 2012 és 2017 között mindössze 128 milliót.
A kormány hivatalosan azért alakította át az utalványrendszert, hogy az így az országban maradó profitot rászorulók üdültetésére fordíthassa az Erzsébet program keretében. Az Erzsébet Utalványforgalmazó eredményének nagy részét ezért adomány formájában évről-évre átadta tulajdonosának, az állam és a szakszervezetek által alapított Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak.
A cég e nemes célhoz mérten átláthatatlanul működik, a parlament pár évvel ezelőtt gyors törvénymódosítással sietett a féltve őrzött titkok, például a reklámszerződések védelmére. De amennyire a beszámolók alapján meg lehet ítélni, az adomány a rendkívüli ráfordítás soron jelenik meg. E szerint az utalványforgalmazó az említett hatéves időszakban 14 milliárd forintot termelt a rászorulók pihenéséhez.
Egyelőre úgy tűnik, hogy sokkal többet már nem is fog, mivel az uniós követelmények miatt meg kellett szüntetni az Erzsébet utalvány kivételezett helyzetét. A nyugdíjasoknak küldözgetett utalványok miatt pedig nem lett volna szükség a piac radikális felforgatására.
A kifizetett és várható büntetéseket, a kiesett adóbevételeket, illetve a másik oldalon a szociális célra megtermelt bevételt összesítve tehát úgy tűnik, hogy
Magyarország 12,6 milliárd forintot veszít az utalványrendszer átalakításán.
Azaz ennyivel többet fordíthatott volna akár a rászorulók üdültetésére is.*Ez persze csak hozzávetőleges összeg, mert a francia cégek valószínűleg több társasági adót fizettek volna 2012-2017 között, mint 2006-tól 2011-ig.
Mindez azért is elgondolkodtató, mert lehetett volna ezt okosabban is csinálni. Azon nem érdemes vitatkozni, hogy a kormánynak joga volt az utalványok adókedvezményének átalakítására. Eleve teljesen felesleges volt hideg élelmiszerek vásárlását támogatni ilyen formában, hiszen ilyeneket egyébként is mindenki vásárol, nincs szükség ösztönzésre. Akkor már inkább érdemesebb lett volna az alapélelmiszerek áfáját csökkenteni, így nem kellett volna fenntartani az utalványokhoz kapcsolódó bürokráciát sem.
A francia cégeknek sem volt örök életre szóló joguk az ebből származó profitra. Ha a kormány páréves átmenettel hajtja végre, amit akar, és közben nem kivételez ordító módon az állami szereplővel, valószínűleg nem lett volna sok esélyük a franciáknak a Világbanknál.
