Hiába a rengeteg pénz, egy helyben toporog a magyar gazdaság versenyképessége
Elképesztően szerencsés időszakban van a magyar a gazdaság. Alacsonyak a kamatok, konjunktúra van a világgazdaságban, bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre fejlesztési források az uniós támogatásoknak köszönhetően.
De ez önmagában még nem jelenti azt, hogy ezt a sok pénzt értelmesen költenék el, tehát hogy a többi országhoz képest hatékonyabban tudna értéket előállítani a gazdaság. Ez utóbbit többek között a versenyképességi rangsorokon lehet lemérni. Ma megjelent ezek közül is a legnépszerűbb, a Világgazdasági Fórum (WEF) listája, és ez alapján úgy tűnik, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar gazdasággal.
Az idei WEF rangsor szerint Magyarországon összességében semmit sem javult a versenyképesség, miután ugyanúgy a 48. helyen állunk, mint tavaly. Legújabb versenyképességi jelentésében a Világgazdasági Fórum megváltoztatta a “globális versenyképességi index” összeállításának módszertanát. Erre azért volt szükség, mert olyan változások mentek végbe a világon, ami miatt máshogy kellett súlyozni egy-egy eredményt, adatot, trendet.*Tavaly Magyarország a 60. helyen végzett. Az új módszertan szerint a WEF ismét elkészítette a tavalyi felmérést. Eszerint a 48. helyen végzett Magyarország, vagyis ugyanott áll, ahol az idei, legfrissebb felmérésen is került. Az új mérés eközben jó pár olyan országot hátrébb sorolt, ahol a versenyképesség alapvetően a természeti erőforrásokra vagy kizárólag az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
A versenyképességi indexet adó 12 mutatóból egyedül az infrastruktúrában vagyunk viszonylag jók, miután a 28. helyen állunk.*A WEF versenyképességi indexe elég bonyolultan áll össze, összesen több mint száz mutatót sűrítenek bele. Ezek között vannak, amik a meglévő statisztikákat használják fel, és vannak, amik vállalatvezetők kérdőíves válaszai alapján születnek. A mutatókat 12 olyan pillér alá sorolják, amelyek a termelékenység befolyásolásán keresztül meghatározzák egy ország versenyképességét, majd az egyes pilléreknek még fejlettségtől függően is külön súlyt adnak. Egészen elkeserítő a helyzet az egyészségügy (69.), az áru- és munkaerőpiac esetében is (82., illetve 83. hely). Nem állunk jól az intézményrendszernél sem (66.), ez leginkább az állammal, és a bürokráciával kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. (Egy ilyen versenyképességi felmérésben kifejezetten nem mutat jól az olyan kormányzati tevékenység, ahol 48 óra alatt el lehet egy egész ágazat működését lehetetleníteni, ahogy ez történt a lakástakarék-pénztárakkal, és számos más esetben az utóbbi években.)
Ahogy Vakhal Péter, a Kopint-Tárki tudományos munkatársa a Portfólion megjelent elemzésében leírja: jelentős lemaradásunk van innovációban, vállalati versenyképességi mutatókban és az intézményrendszerünkben. A jelentés szerint a vállalatok innovációs kapacitása nagyon gyenge, a legtöbb cég még mindig az olcsó munkaerőre építi a termelését, nem tud vagy nem akar innoválni.
Igaz, a rendelkezésre álló szabad kapacitások a munkaerőpiacon erre már nem is nagyon adnak lehetőséget, mivel a munkaerő képzettsége és termelékenysége továbbra is alacsony, a még bevonható munkaerőé pedig még alacsonyabb. Ezekért leginkább az oktatási rendszerünk okolható: az általános iskolás gyerekek kompetenciája folyamatosan romlik, a lakosság digitális írástudása az EU-átlag alatt van.
A most iskolába kerülő gyerekek átlagosan 15 évet fognak az iskolapadban ülni, ami azt jelenti, hogy nagyon alacsony azok aránya, akik a középiskola után még tovább tanulnak. A WEF felmérése erősen kritizálja az állam és a vállalatok közötti jogi vitarendezés folyamatát, és komoly kritikákat kap a bírói függetlenség is.
A WEF szerint annak az esélye, hogy egy magyar vállalat az állammal szemben pert nyerjen Európában az egyik legalacsonyabb.
Emellett gyenge a tulajdonjogok védelme, nagy a korrupció, elterjedt a szervezett bűnözés és rendkívül alacsony a társadalmi tőke. Vakhal Péter szerint ha versenyképességünket aszerint vizsgáljuk, hogy mennyire készültünk fel az új évtized kihívásaira, akkor a válasz sajnos egyértelmű.
Nagyon valószínű, hogy Magyarország hosszú időre be fog ragadni az uniós versenyképességi rangsor végén, és a világ versenyképességi rangsorának közepén, valahol félúton a high-tech és a fejlődő országok között.
Ha megnézzük a környező országokat, látható, hogy elhúztak mellettünk. A visegrádi négyek közül az utolsó helyen állunk a versenyképességgi rangsorban. Csehország a 29., Szlovákia a 41. és Lengyelország 37. helyen végzett. Az Európai Unióban a 24. helyen állunk, egydül Bulgária, Románia, Horvátország és Görögország van mögöttünk. A világ legversenyképesebb gazdasága idén az Egyesült Államoké lett, őt Szingapúr és Németország követi. Az utolsó helyeken Haiti, Jemen és Csád végzett.
Közélet
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Ezentúl csak akkor lesz napelem a magyar háztartásokban, ha a hozzá tartozó akkumulátorra nagy támogatás jár
A jelenleg zajló háztartási napelempályázat egy dolgot már a lezárása előtt bizonyított: akkumulátorok nélkül többé nem kerülnek napelemek a háztetőkre.
Fontos
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
Zsákutcába fut az elektromos autózás, ha nem lesznek jóval hatékonyabbak az akkumulátorok
Olyan lett az akkumulátor, mint a napelem, a gyártás mennyiségének növelésével már nem lehet érdemi költségcsökkentést elérni, az alapanyagok ára pedig emelkedni fog.
