Az előző iskolai tanévben az első és a második félév között 82 ezerről 66 ezerre csökkent a lemorzsolódással fenyegetett tanulók száma. Egy félév alatt hirtelen 16 ezer tanulónak javult látványosan a tanulmányi teljesítménye, legalábbis az Oktatási Hivatal adatai szerint. A valóságban azonban valószínűleg közel sem ennyire eredményes a lemorzsolódás elleni program.
Márciusban írtuk meg, hogy a 2017/2018-as tanév első félévi adatai szerint az általános iskolától a gimnáziumig a tanulók 11 százalékát fenyegette a veszély, hogy idő előtt kiesik az iskolapadból. Lemorzsolódás azt a diákot fenyegeti, akinek a tanulmányi átlaga az adott félévben nem érte el a közepest, illetve azt, akinek a megelőző tanévhez képest legalább 1,1 jeggyel romlott az átlaga. Ez az arány a tanév végére 8,9 százalékra mérséklődött.
A lemorzsolódás megelőzését szolgáló korai jelző- és pedagógia támogató rendszer névre keresztelt statisztikát a 2016/2017-es tanév második féléve óta vezeti a hivatal, tehát mindössze három félév adatai állnak rendelkezésre. Az első felméréskor 81 ezer lemorzsolódással veszélyeztetett diákot számoltak, tehát ehhez képest is óriási javulást jeleznek a legfrissebb adatok.
Megkérdeztük az Oktatási Hivatalt, hogy mi lehet a magyarázata a jelentős csökkenésnek, amire azt a választ kaptuk, hogy a jelzőrendszer bevezetése miatt a korábbinál nagyobb figyelmet kap a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók támogatása, és az intézmények keresik azokat a támogatási formákat és lehetőségeket, amelyekkel eredményesebbek lehetnek a tanulmányi eredmények javításában. A hivatal szerint a lemorzsolódással kiemelten veszélyeztetett intézmények az elmúlt időszakban célzott szakmai támogatást kaptak, és kapnak továbbra is uniós pályázatok keretében, illetve a hivatal Pedagógiai Oktatási Központjaitól.
Emellett az Oktatási Hivatal szerint az is közrejátszhat, hogy jellemző, hogy félévkor pedagógiai megfontolásokból kissé szigorúbban értékelik a tanulói előmenetelt az iskolák, mint a tanév végén. Ezt azonban nem támasztja alá, hogy a 2016/2017-es tanév végén is 81 ezer diákot veszélyeztetett az iskolai lemorzsolódás, hasonlóan az előző tanév első félévéhez (amikor 82 ezeret).
A legfrissebb adatok szerint ráadásul minden egyes megyében és a fővárosban is mérséklődött a korai iskolaelhagyással fenyegetett tanulók aránya (1,2-3,4 százalékkal), ami azt feltételezi, hogy az ország egész területén hatékonyan sikerül fellépniük az iskoláknak a tanulók tanulmányi eredmények javítása érdekében.
Kedvező lenne, ha a számok a valóságot tükröznék, és valóban csökkenő tendenciát mutatna a lemorzsolódással fenyegetett diákok száma az országban, ám a jelzőrendszer megbízhatóságát erőteljesen megkérdőjelezi, hogy hirtelen 16 ezer fővel mérséklődött a korai iskolaelhagyással veszélyeztetett tanulók száma. Ahhoz túlságosan rövid ideje fut még a lemorzsolódás elleni program, hogy ilyen látványos eredményt sikerüljön elérni, ráadásul az sem tűnik reálisnak, hogy az ország minden részén egyszerre beinduljon a javulás.
Az atv.hu éppen júliusban írt arról, hogy ugyan van lemorzsolódás elleni program, mivel nincs átfogó cselekvésterv és az iskoláknak – sokszor tanárhiány mellett – saját hatáskörükben kell megoldaniuk a leszakadó diákok felhúzását, sokszor egyszerűbb továbblökni a diákokat és egyszerűen felhúzni a tanulmányi eredményüket. Ez egy sokkal valószínűbb forgatókönyv és magyarázat lehet arra, hogy miért javult ilyen látványosan sok korábban lemorzsolódással veszélyeztetett diák tanulmányi eredménye egy félév alatt.
A jelzőrendszer felállítása nyilvánvalóan elvárásokat támaszt az oktatási intézmények felé, amelyek próbálnak megfelelni, ám hogy ezt valódi eszközökkel vagy trükközéssel teszik, az nem derül ki a statisztikából.
