Sokáig azt gondoltam, hogy rossz hatékonyságban, lassúságban és körülményességben nem lehet überelni a magyar állami bürokráciát. Egészen addig, amíg meg nem próbáltam újságíróként kérdéseket küldeni a német kormánynak.
A német kormány sajtó- és információs hivatalának a honlapján rengeteg információ van. Az újságírók megismerkedhetnek a hivatal működésével, a sajtóosztály munkatársaival, akiknek az önéletrajzát is elolvashatják. Kérdést azonban nem küldhetnek csak úgy. Ehhez ki kell tölteni egy regisztrációs űrlapot, majd be kell küldeni a hivatalnak.
Meg kell adni az újságíró nevét, telefonszámát és emailcímét, az újság nevét és címét, illetve a szerkesztőség fax számát. A német kormányzati hivatal arra is kíváncsi, hogy a kérdéseket feltenni szándékozó újságírónak mi a beosztása, sőt az sem mindegy, hogy külsősként vagy állandó munkatársként dolgozik az adott szerkesztőségnél. A regisztráció végén a sajtóorgánum típusára is rákérdeznek: online, nyomtatott, esetleg rádiós vagy televíziós újságíró merészeli kérdésekkel zaklatni a német kormány sajtóhivatalát.
A procedúra szerint – legalábbis elméletileg – néhány nap alatt Berlinben leellenőrzik az adatokat, majd az újságírónak kiküldenek egy aktiváló kódot. Ha ez megvan, akkor el lehet küldeni a kérdéseket.
A gond csak az, hogy ha valamelyik rubrikát nem tölti ki az újságíró, akkor hiánypótlási felhívást kap, és mindaddig nem kapja meg az aktiváló kódot, amíg nem pótolja a hiányosságokat.
A G7 nem rendelkezik faxszal, emiatt a regisztrációm sem sikerült.
Pedig a fax hiánya a 21. században nem tűnik abnormális jelenségnek. Emellett sajtóigazolványom sincs, így értelemszerűen a dokumentumról készített másolatot sem tudtam becsatolni.*Magyarországon nem sok jelentősége van a sajtóigazolványnak. A szerkesztőségek általában maguk gyártják le, ha akarják. Lényegében bárki készíthet ilyen dokumentumot, a hivatalos ügyintézésben nem érvényes, emiatt teljesen felesleges újságíró igazolványt kiállítani és magunknál hordani.
Hiába küldtem el a honlapcímünket és készítettem egy fotót a szerkesztőségről, ez sem hatotta meg a német precizitás szerint működő hivatal munkatársait. Egy diplomata segítségével megtudtam a német kormány sajtó szóvivőinek az emailcímét. Nekik is írtam, de az a válasz jött, hogy regisztrálnom kell az űrlapon. Utolsó mentsvárként a hivatal általános emailcímére is küldtem egy emailt. Erre még nem érkezett válasz.
Ilyen szempontból a magyar kormány sajtóosztálya sokkal könnyebben elérhető. A különböző minisztériumok sajtóügyekkel foglalkozó részlegeinek az emailcíme pár kattintásra elérhető a kormányzati honlapon. Az más kérdés, hogy nemigen válaszolnak az újságírói megkeresésekre, és ha nagy ritkán reagálnak is a feltett kérdésre, a legtöbb esetben semmitmondó információkat közölnek. De legalább a kérdést fel lehet tenni.
