Erősödött Magyarországon a társadalom polarizációja 2011 és 2016 között: a jövedelmi rétegek felső és alsó csoportjai nagyobb arányban bővülnek, mint a társadalom középső része. Ez a KSH a 2016-os “kis népszámlálásából” derül ki, aminek részeként megvizsgálták a társadalmi rétegződést is az egyének munkaerő-piaci jellemzői alapján. A munkaerőpiacról kirekesztettek száma a felére csökkent, viszont a megmaradt 230 ezer kiszakadt 60 százaléka 30 évesnél fiatalabb.

E folyamatok erősödéséhez hozzájárult, hogy a szociális háló megnyirbálása és a munkaerőpiaci reformok eredményeképp rengeteg új ember jelent meg a munkaerőpiacon, akiknek egy része csak az egyszerűbb munkákhoz tud hozzájutni, köztük például a közmunkához. Emellett a tankötelezettség felső korhatárának leszállítása sok fiatalt is korán a munkaerőpiacra vagy éppen inaktivitásba terelt.

Ám a 2013-ban beindult gazdasági növekedés is tükröződik a foglalkozási rétegek alakulásán. Jól érzékelhetők a jármű- és a gépgyártásban történt nagyberuházások, de bővült a foglalkoztatás a vendéglátásban is, még a külföld elszívó ereje ellenére is. Számos multinacionális vállalat, szervezet helyezte ide üzleti-szolgáltató központját (shared service center, SSC), amelyek pedig nagy számban szívták fel a magasan képzett munkaerőt, növelve a felsőbb foglalkozási rétegek súlyát.

A foglalkoztatottak rétegződése

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás óta a foglalkozási hierarchia minden szintjén többen dolgoznak Magyarországon, azonban az arányok némileg eltolódtak. Miközben emelkedett a felső (alkalmazottként dolgozó felső értelmiségiek, alsó szintű vezetők) és az alsó réteghez tartozók (egyszerű munkát végzők) tábora, a középső rétegek súlya érzékelhetően csökkent.

A középső szinten a kereskedelmi foglalkozásokban dolgozó szakképzett munkavállalók létszáma ugyan nőtt, de részesedésük így is érezhetően csökkent az összes foglalkoztatottból. Emellett körükben jelentős a külföldi munkavállalás is: 2016-ban a szakképzett kereskedelmi dolgozók 4,3 százaléka külföldi telephelyen vállalt munkát, ami ebben a népes alrétegben 16 ezer főt jelent. A szakképzett szolgáltatási foglalkozásúaknak viszont a létszáma és az aránya is látványosan csökkent, részesedésük 11 százalékról 9 százalékra mérséklődött.

A cégtulajdonos középosztály részesedése csökkent, ám ez leginkább a kevésbé stabil, bizonytalanabb helyzetű egyéni vállalkozókat érintette, akiknek aránya 9 százalék alá csökkent 2016-ra.

A válság idején történt elbocsátásokban leginkább érintett szakképzett ipari munkások csoportja kicsit erősödött 2011 és 2016 között, különösen a közvetlen termelésirányítók alrétege bővült. A növekedéshez jelentős mértékben hozzájárult a külföldi munkavégzés, a külföldön dolgozó (de itthon élő) foglalkoztatottak aránya 5,4 százalék volt a rétegen belül. A külföldi munkavégzés leginkább az egyéb szakképzett ipari foglalkozásúakra – mint például a fémmegmunkálókra és az építőipari szakemberekre – volt jellemző 2016-ban, ekkor 6,1 százalékuk az országhatáron túl dolgozott.

A betanított munkások aránya – a mezőgazdaság kivételével – mindenhol stagnált vagy csökkent. A külföldi munkavállalás ebben a csoportban is népszerű, különösen a betanított ipari foglalkozásúak, valamint a gépkezelők és összeszerelők között.

Míg a szakképzett és betanított munkások köre 2001-hez képest jelentősen csökkent, addig a szakképzetlen munkát végzők csoportja tovább bővült, még a 2011-es szinthez képest is. 2016-ban már a foglalkoztatottak 9,7 százaléka ide tartozott, közülük pedig 3,1 százalék külföldön dolgozott.

Összességében, ahogy 2001 és 2011 között, úgy

az utóbbi években is folytatódott az a trend, hogy a különböző szintű szakképzettséget feltételező pozíciók aránya csökkent, miközben a képzettséget nem igénylőké nőtt.

Ehhez a tendenciához hozzájárult a közfoglalkoztatás felfuttatása is, 2016-ban a foglalkoztatottak 4,3 százaléka dolgozott közmunkásként.

A nemek közötti egyenlőtlenségek

A foglalkoztattak között jellegzetes férfi, illetve női rétegek is azonosíthatóak, amik a nemek közötti egyenlőtlenségek tartós fennmaradására utalnak.

A foglalkozási hierarchia felső szegmensében, vagyis a magasabb presztízsű foglalkozásokban a férfiak vannak többségben. A hierarchia tetején található felső, illetve középszintű vezetőkre és a vállalkozókra kifejezetten a masszív férfitöbblet jellemző, ám ez nem jelent változást az elmúlt másfél évtizedhez képest.

Ugyan a nők az összes foglalkoztatott között nem, de az állami, önkormányzati szektorban alkalmazottak között felülreprezentáltak, a női felső és középvezetők többsége (55 százaléka) is az állami szektorban dolgozik. 

Az alsó szintű vezetők és a magasan képzett értelmiségiek esetében már kiegyenlítettebb a nemek aránya, míg az alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok között egyértelműen a nők vannak többen. Utóbbi csoportból a nők kétharmada a közszférában dolgozik, míg a férfiaknak csak 40 százaléka.

A rétegszerkezet alsó felében az irodai, szolgáltatási és kereskedelmi foglalkozásúak között jelentős a nőtöbblet, míg a képzett ipari foglalkozásúaknál értelemszerűen a férfiak vannak túlsúlyban.

Az egyszerű, szakképzetlen munkát végzők csoportjában a korábbi időszakhoz hasonlóan a nők vannak többségben, ám érdekes, hogy ebben a csoportban a nők és a férfiak korszerkezete alapvetően eltér egymástól.

A nőknél az idősebb korosztályokban nagyobb a szakképzetlenek aránya, a férfiaknál viszont fordított a tendencia: a legfiatalabbak, vagyis a 15-29 évesek körében a legmagasabb a szakképzetlen munkások aránya.

Elsősorban a szakképzetlen férfiak munkaerőpiacra való beáramlásának tulajdonítható, hogy 2000-es évek eleje óta jelentősen bővült az egyszerű munkát végzők aránya. A csoporton belül még mindig többen vannak a nők, ám ha ezek a folyamatok folytatódnak, ez a közeljövőben megváltozhat.

És akik nem dolgoznak

A különböző nem dolgozó csoportok társadalmi helyzete alapvetően különbözik egymástól. A munkanélküliek munkaerő-piaci szempontból aktívak, a státuszuk alapvető eleme, hogy munkát keresnek, szándékukban áll bekapcsolódni, illetve visszatérni a munka világába.

Az öregségi nyugdíjasok, illetve a rokkantsági ellátásban részesülők ezzel szemben koruk, illetve egészségi állapotuk alapján jogosultak olyan társadalmi juttatásokra, amelyek különböző színvonalon ugyan, de lehetővé teszik, hogy többé-kevésbé távol maradjanak a munkaerőpiactól. Az e csoporthoz tartozóaknak a munkaerő-piaci karrierje tehát a legtöbb esetben befejeződött.

Emellett ott vannak az eltartottak is, akiknek 80 százalékát a nappali tagozatos tanulók teszik ki. 2016-ban összesen 2,3 millió eltartott élt az országban.

2016-ban a munkanélküliek közel 60 százalékát a munkaerőpiacról kiszakadók rétegébe sorolták, amely csoport tagjai valamilyen oknál fogva kirekesztődtek a foglalkozási rendszerből. A foglalkoztatottság növekedésével e csoport létszáma az elmúlt években jelentősen csökkent: 2011-ben még körülbelül 420 ezer, 2016-ban viszont már csak 230 ezer fős volt.

A kiszakadók csoportja elég különböző élethelyzeteket fog egybe. Ide tartoznak azok a 30 év alatti fiatalok, akiknek az iskolából való kilépés után nem sikerült belépni a munkaerőpiacra, valamint a tartós munkanélküliek is. A kiszakadók többsége, 60 százaléka tartós munkanélküli, vagyis legalább 12 hónapja nem tudott elhelyezkedni. A kiszakadók csoportját elsősorban fiatalok alkotják, a férfiak között mintegy 55, a nőknél 66 százalék feletti a 30 évesnél fiatalabbak aránya.

A felmérésből emellett az is kiderült, hogy a gyerekek és a 14 évesnél idősebb fiatalok 2,4 százalékának eltartója a munkaerőpiacról kiszakadók vagy azok közül kerül ki, akik soha nem dolgoztak, további 10 százalékuk eltartója pedig egyszerű munkát végez, amely csoportra a bizonytalan munkaerőpiaci kötődés jellemző.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet foglalkoztatottság KSH mikrocenzus népszámlálás társadalomstatisztika Olvasson tovább a kategóriában