Hírlevél feliratkozás
Fabók Bálint
2018. június 26. 16:04 Közélet

Miért szavaztak többen a félautokrata Erdoganra a demokrata Németországban, mint hazájában?

Az Európa legnagyobb belföldi kikötőjével rendelkező németországi Duisburgban közel 100 ezer török származású német él, ami a lakosság közel 20 százaléka. Amikor Recep Tayyip Erdogan megnyerte vasárnap a török elnökválasztást, több mint ezren ünnepeltek az utcán. A németországi ünneplések visszatérő elemei voltak azok a klisészerű fotók, amelyeken a világ legszabadabb városaiban Porschékból zászlót lengetve ünneplik egy autokrata vezető hatalmának megszilárdulását.

Németországban mintegy 4 millió török származású ember él, akik közül 1,4 milliónak van török állampolgársága is. A török elnökválasztáson körülbelül az 50 százalékuk vett részt, és jóval nagyobb arányban támogatták Erdogant, mint Törökországban. Míg Törökországban 53 százalékot kapott, addig a németországi törökök közel kétharmada szavazott rá.

Ráadásul hiába éri egyre több kritika Erdogant az egyre autoriterebb módszerei miatt, két százalékponttal nőtt németországi támogatottsága a legutóbbi választáshoz képest. A szintén többszázezres török kisebbséggel rendelkező Franciaországban 64 százalékot kapott Erdogan, Ausztriában és Hollandiában azonban 73 százalékot, Belgiumban 75-öt.

Bár tartalmazott demokratikus elemeket, a török választáson közel sem azonos feltételekkel indultak a jelöltek, az őt kritizálókat szisztematikusan bebörtönöztető Erdogan alig hagyott teret a riválisainak*A török köztévében Erdogan kampánya 181 órát kapott, fő ellezéki riválisa, Muharrem 15 órát, a főleg kurdok által támogatott Selahattin Demirtaş pedig fél órát.. Ez alapján a török ellenzék jogosan állítja, hogy az egyenlőtlen feltételek miatt szenvedett vereséget, de akkor mi magyarázza azt, hogy a plurális sajtóval rendelkező, liberális demokrácia Németországban több szavazatot kapott, mint a félautokrata Törökországban?

A Németországban élő török diaszpóra helyzete több szempontból magyarázatot ad a kérdésre. A törökök jelentős számban a hatvanas években érkeztek az NSZK-ba, amikor a rohamos gazdasági növekedés által generált munkaerőhiány miatt vendégmunkásokra volt szükség. Eleinte csak 18 és 45 év közöttiek érkezhettek, legfeljebb két évre, de a korlátozásokat fokozatosan puhították.

A nagy német cégeknek, mint a Volkswagen, a Siemens vagy a Bosch olcsó, alacsonyan képzett munkaerőre volt szüksége, ezért szándékosan Törökország szegény, elmaradott részeiből toboroztak embereket. Többen közülük írni és olvasni sem tudtak, és munkásszállókon laktak.

Ez egyrészt amiatt lényeges, mert Erdogan szavazóbázisának alapját Törökországban is a hozzájuk hasonlóan vidéki, konzervatív, kevésbé tanult szavazók jelentik. Számukra kevésbé fontos a fékek és egyensúlyok rendszere vagy az emberi jogok helyzete, sokkal inkább azt látják, hogy mennyi infrastrukturális beruházás épült. Másrészt pedig amiatt, mert a török diaszpóra többsége a mai napig szegregáltan él Németországban. Kevesebbet keresnek, mint a német etnikumúak, és gyerekeik is kevesebb eséllyel lesznek egyetemisták.

A német állam 2000-ben engedte meg, hogy a török származású szülőktől Németországban született gyerekek kettős állampolgárok lehessenek. Németországban azonban többen ezt is túlzásnak tartják, nemrég Angela Merkel is kilátásba helyezte, hogy szigorítanak rajta. Ez a Németországban komoly vitát kiváltó ügy is jól jellemzi, hogy az integrációs törekvések ellenére sokszor inkább elidegenítik a török diaszpórát Németországtól.

Ezt jól példázza az a nemrég történt eset, amikor a német fociválogatott két török származású játékosa, Mesut Özil és Ilkay Gündogan találkozott a vb előtt Erdogannal. A Németországban született, török állampolgársággal nem rendelkező Gündogan az “elnökömnek” nevezte Erdogant. Ez óriási vitát kavart Németországban, a két játékost kifütyülték a német szurkolók, Gündogannak még az autóját is megrongálták (bár az nem egyértelmű, hogy ezzel összefüggésben, vagy nem).

Az eset nemcsak arra mutat rá, hogy Erdogan évek óta milyen tudatosan próbálja megnyerni a nyugat-európai törökök szavazatát, hanem arra is, hogy milyen megfelelési kényszerben élnek a kettős identitású állampolgárok. A törökök németországi asszimilációját kutató Tina Nobis és Özgür Özvatan arról beszélt a Zeitnek, hogy a más etnikumú német válogatottakon óriási a nyomás, hogy megfeleljenek, ugyanis hiába világbajnokok adott esetben, folyamatosan a lojalitásukat kell bizonygatniuk, mint például Özilnek.

A játékosokkal szemben ráadásul saját közegük vagy származási helyük is hasonló elvárásokat táplál. Amikor Özil 2009-ben eldöntötte, hogy német válogatott lesz, Törökországban és a németországi török kisebbség körében is árulóként kezelték. Azóta igyekszik egyensúlyozni, és folyamatosan olyan interjúkat ad mindkét ország lapjainak, amelyekben folyamatosan hangsúlyozza, hogy érzelmileg mindkét ország felé elkötelezett.

A kutatók az amerikai-német Heidi Klum esetét hozzák fel példának, akinél mindig pozitívan csapódik le Németországban, ha az USA-ban élve is arról beszél, hogy németnek érzi magát. A németországi törököknél azonban jóval nehezebben fogadják el ezt a fajta kettős identitást. “Amikor gólt lövök, francia vagyok, amikor nem, akkor arab” – mondta a folyamatos megfelelési, lojalitási kényszerről Karim Benzema arab származású francia focista.

Erkan Arikan török származású német újságíró arról is beszélt, hogy a nyugati kettős mércének is szerepe van abban, hogy a nyugat-európai törökök Erdogan felé húznak. Az ellenvéleményekkel csak bizonyos esetekben toleráns politikai elit folyamatos kritikái a török rendszer ellen viszont pont növelik a szimpátiát Erdogan felé (bár ez alapján érdekes, hogy a nyugatiaknál jóval keményebben fogalmazó Erdogan állításai mennyire növelik a nyugat népszerűségét). Ráadásul míg a németországi törökökhöz könnyedén eljut, hogy milyen infrastrukturális fejlesztések voltak, és mennyire javult a gazdaság, a saját bőrükön nem érzik az emberi jogi hiányosságokat és a szólásszabadság korlátait.

Közélet Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Jandó Zoltán
2019. február 22. 06:53 Közélet

Szinte biztosan törvényt sért a fideszes médiaalapítvány, de a hatóság nem lát problémát

Egy jogi kiskapuval próbálták meg elérni, hogy a törvényben rögzítettnél több rádiója is lehessen a KESMA-nak, de porszem került a gépezetbe.

Váczi István
2019. február 21. 06:52 Közélet, Vállalat

Közel 2000 milliárd forintért vásárolt már cégeket az Orbán-kormány

Némelyik jól teljesít, más csődbe ment, és van olyan is, amely már Mészáros Lőrincé. De alapvetően csak puffadt és puffadt az állam az utóbbi években.

Jandó Zoltán
2019. február 20. 12:18 Közélet, Pénz

Egy szerződés, aminek minden oldala 700 millió adóforintba kerül

Alig több mint két év alatt 56 milliárd forint ment el a kék plakátokkal és mostanában Soros György arcképével fémjelzett kampányokra.

Fontos

Bucsky Péter
2019. február 19. 07:00 Pénz

Évi 50 milliárdot hagyunk az államnál egy ki nem használt adókedvezmény miatt

Százezrek nem élnek az szja-kedvezménnyel, pedig egy orvosi papírral évi 90 ezer forintot spórolhatnának. Aki eddig nem tette meg, öt évre visszamenőleg is kérheti.

Jandó Zoltán
2019. február 18. 06:53 Közélet

Káoszba süllyedt a kormány terve, hogy jobban szervezzék a nagy sportrendezvényeket

Nagyon úgy tűnik, hogy hiába volt rá törekvés, mégsem lesz egységes szervezési kerete és felelőse a magyarországi rendezésű nagy sporteseményeknek. Pedig lett volna logika benne.

Torontáli Zoltán
2019. február 17. 07:17 Élet

Mégis mit eszünk ennyire a Túró Rudin?

Szó szerint ízekre szedtük a kakaós masszával bevont túrórudat. Most kiderül, hogy miért van benne kukoricakeményítő, hidrogénezett olaj, vagy olyan vegyületek, mint a kálcium-laktát vagy a kálium-szorbát.