Hírlevél feliratkozás
Fabók Bálint
2018. június 26. 16:04 Közélet

Miért szavaztak többen a félautokrata Erdoganra a demokrata Németországban, mint hazájában?

Az Európa legnagyobb belföldi kikötőjével rendelkező németországi Duisburgban közel 100 ezer török származású német él, ami a lakosság közel 20 százaléka. Amikor Recep Tayyip Erdogan megnyerte vasárnap a török elnökválasztást, több mint ezren ünnepeltek az utcán. A németországi ünneplések visszatérő elemei voltak azok a klisészerű fotók, amelyeken a világ legszabadabb városaiban Porschékból zászlót lengetve ünneplik egy autokrata vezető hatalmának megszilárdulását.

Németországban mintegy 4 millió török származású ember él, akik közül 1,4 milliónak van török állampolgársága is. A török elnökválasztáson körülbelül az 50 százalékuk vett részt, és jóval nagyobb arányban támogatták Erdogant, mint Törökországban. Míg Törökországban 53 százalékot kapott, addig a németországi törökök közel kétharmada szavazott rá.

Ráadásul hiába éri egyre több kritika Erdogant az egyre autoriterebb módszerei miatt, két százalékponttal nőtt németországi támogatottsága a legutóbbi választáshoz képest. A szintén többszázezres török kisebbséggel rendelkező Franciaországban 64 százalékot kapott Erdogan, Ausztriában és Hollandiában azonban 73 százalékot, Belgiumban 75-öt.

Bár tartalmazott demokratikus elemeket, a török választáson közel sem azonos feltételekkel indultak a jelöltek, az őt kritizálókat szisztematikusan bebörtönöztető Erdogan alig hagyott teret a riválisainak*A török köztévében Erdogan kampánya 181 órát kapott, fő ellezéki riválisa, Muharrem 15 órát, a főleg kurdok által támogatott Selahattin Demirtaş pedig fél órát.. Ez alapján a török ellenzék jogosan állítja, hogy az egyenlőtlen feltételek miatt szenvedett vereséget, de akkor mi magyarázza azt, hogy a plurális sajtóval rendelkező, liberális demokrácia Németországban több szavazatot kapott, mint a félautokrata Törökországban?

A Németországban élő török diaszpóra helyzete több szempontból magyarázatot ad a kérdésre. A törökök jelentős számban a hatvanas években érkeztek az NSZK-ba, amikor a rohamos gazdasági növekedés által generált munkaerőhiány miatt vendégmunkásokra volt szükség. Eleinte csak 18 és 45 év közöttiek érkezhettek, legfeljebb két évre, de a korlátozásokat fokozatosan puhították.

A nagy német cégeknek, mint a Volkswagen, a Siemens vagy a Bosch olcsó, alacsonyan képzett munkaerőre volt szüksége, ezért szándékosan Törökország szegény, elmaradott részeiből toboroztak embereket. Többen közülük írni és olvasni sem tudtak, és munkásszállókon laktak.

Ez egyrészt amiatt lényeges, mert Erdogan szavazóbázisának alapját Törökországban is a hozzájuk hasonlóan vidéki, konzervatív, kevésbé tanult szavazók jelentik. Számukra kevésbé fontos a fékek és egyensúlyok rendszere vagy az emberi jogok helyzete, sokkal inkább azt látják, hogy mennyi infrastrukturális beruházás épült. Másrészt pedig amiatt, mert a török diaszpóra többsége a mai napig szegregáltan él Németországban. Kevesebbet keresnek, mint a német etnikumúak, és gyerekeik is kevesebb eséllyel lesznek egyetemisták.

A német állam 2000-ben engedte meg, hogy a török származású szülőktől Németországban született gyerekek kettős állampolgárok lehessenek. Németországban azonban többen ezt is túlzásnak tartják, nemrég Angela Merkel is kilátásba helyezte, hogy szigorítanak rajta. Ez a Németországban komoly vitát kiváltó ügy is jól jellemzi, hogy az integrációs törekvések ellenére sokszor inkább elidegenítik a török diaszpórát Németországtól.

Ezt jól példázza az a nemrég történt eset, amikor a német fociválogatott két török származású játékosa, Mesut Özil és Ilkay Gündogan találkozott a vb előtt Erdogannal. A Németországban született, török állampolgársággal nem rendelkező Gündogan az “elnökömnek” nevezte Erdogant. Ez óriási vitát kavart Németországban, a két játékost kifütyülték a német szurkolók, Gündogannak még az autóját is megrongálták (bár az nem egyértelmű, hogy ezzel összefüggésben, vagy nem).

Az eset nemcsak arra mutat rá, hogy Erdogan évek óta milyen tudatosan próbálja megnyerni a nyugat-európai törökök szavazatát, hanem arra is, hogy milyen megfelelési kényszerben élnek a kettős identitású állampolgárok. A törökök németországi asszimilációját kutató Tina Nobis és Özgür Özvatan arról beszélt a Zeitnek, hogy a más etnikumú német válogatottakon óriási a nyomás, hogy megfeleljenek, ugyanis hiába világbajnokok adott esetben, folyamatosan a lojalitásukat kell bizonygatniuk, mint például Özilnek.

A játékosokkal szemben ráadásul saját közegük vagy származási helyük is hasonló elvárásokat táplál. Amikor Özil 2009-ben eldöntötte, hogy német válogatott lesz, Törökországban és a németországi török kisebbség körében is árulóként kezelték. Azóta igyekszik egyensúlyozni, és folyamatosan olyan interjúkat ad mindkét ország lapjainak, amelyekben folyamatosan hangsúlyozza, hogy érzelmileg mindkét ország felé elkötelezett.

A kutatók az amerikai-német Heidi Klum esetét hozzák fel példának, akinél mindig pozitívan csapódik le Németországban, ha az USA-ban élve is arról beszél, hogy németnek érzi magát. A németországi törököknél azonban jóval nehezebben fogadják el ezt a fajta kettős identitást. “Amikor gólt lövök, francia vagyok, amikor nem, akkor arab” – mondta a folyamatos megfelelési, lojalitási kényszerről Karim Benzema arab származású francia focista.

Erkan Arikan török származású német újságíró arról is beszélt, hogy a nyugati kettős mércének is szerepe van abban, hogy a nyugat-európai törökök Erdogan felé húznak. Az ellenvéleményekkel csak bizonyos esetekben toleráns politikai elit folyamatos kritikái a török rendszer ellen viszont pont növelik a szimpátiát Erdogan felé (bár ez alapján érdekes, hogy a nyugatiaknál jóval keményebben fogalmazó Erdogan állításai mennyire növelik a nyugat népszerűségét). Ráadásul míg a németországi törökökhöz könnyedén eljut, hogy milyen infrastrukturális fejlesztések voltak, és mennyire javult a gazdaság, a saját bőrükön nem érzik az emberi jogi hiányosságokat és a szólásszabadság korlátait.

Közélet Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Wiedemann Tamás
2019. február 14. 11:01 Közélet

Titokzatos szoftver dönt a gyanús napelemes pályázatok nyerteseiről az állami tulajdonú MFB Banknál

A bank szerint ezzel a rendszerrel nem lehet visszaélni, mert a szoftver nem korrupt. De a furfangos jogi magyarázat szerint ellenőrizni sem lehet a programot. Így még gyanúsabb lett a tavalyi egynapos naperőmű-pályázat.

Kasnyik Márton
2019. február 13. 13:31 Közélet

A kormány szép csendben bevezeti a családi vagyonkezelő alapítványokat

"Felmerült az igény", de csak 600 milliós vagyon felett. A fejlett világban az elit egyik legnagyobb trükkje, most behozzák Magyarországra is.

Torontáli Zoltán
2019. február 12. 15:48 Közélet

Mi van akkor, ha felveszed Orbán kamatmentes 10 millióját, de nem szülsz gyereket?

Nehéz megmondani, hogy mi lesz, de elég könnyen elképzelhető olyan megoldás, hogy megéri egyszerűen nem megszülni a beígért gyereket.

Fontos

Váczi István
2019. február 13. 16:44 Vállalat

Dupla vagy semmit játszik a Suzuki a botrányos kirúgással

Jogi értelemben valószínűleg bukó helyzetbe hozta magát a Magyar Suzuki, de saját szempontjából ésszerű lépés lehetett: ha nincs szakszervezet, nem lesz sztrájk és „audis” béremelés.

2019. február 12. 08:57 Vállalat

Audi sztrájk: nem mindegy, hogy mi mennyi

Jól hangzik a félmilliós átlagfizetés, de egy betanított munkás alapbére feleennyi lehet. A sztrájk nemcsak a pénzről, hanem a szabadidőről és a kiszámítható munkáról is szólt.

Váczi István
2019. február 12. 06:50 Vállalat

Ferrarira futotta a bukó boltláncnál, több százmilliónyi adó kifizetésére nem

Pár éve még az egyik legfontosabb kiskerlánc volt a One Euro Market. Az alapító százmilliókat vett ki készpénzben, pedig elvileg köze sem volt a céghez.