Mézes-mázas csomagolásban, de azért elég keményen nekiment az egészségügyi kormányzatnak 26 Magyarországon jelen lévő kutatás- és fejlesztésorientált gyógyszeripari vállalat. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) szerint a gyógyszertámogatásokra költött állami forrás még regionális összehasonlításban is olyan alacsony, hogy ha megbetegedsz, akkor a gyógyszerekhez és a terápiákhoz nem, vagy nem olyan kedvező feltételekkel jutsz hozzá, mint egy szlovák vagy cseh állampolgár.
A magyar betegek egy elismerten jó gazdasági helyzetben lévő ország polgáraiként megérdemlik, hogy a környező és hasonló fejlettségű országok betegeihez hasonlóan férjenek hozzá a legújabb gyógyszeres terápiákhoz
– fogalmaz Holchacker Péter, az AIPM igazgatója.
Az egyesület egy tanulmányból indul ki, amely a négy visegrádi országban vizsgálta meg a nettó gyógyszer közkiadások összegét és alakulását 2010 és 2015 között. Ez egyébként nem egyszerű munka, mert a gyógyszerek állami támogatása rendszerint barokkosan bonyolult módon megy mindenhol.
A tanulmány szerint Magyarország az egyetlen a négy visegrádi állam közül, amely a vizsgált öt évben csökkentette a GDP arányos gyógyszerkiadásait.
A szlovák állam rendre a GDP 1,55 százalékát költi gyógyszerre (illetve támogatásra), és mivel a GDP emelkedik, ez azt eredményezi, hogy az egy főre jutó költés is nő, az öt év átlagában pedig évente 209 euró volt az egy főre jutó támogatás.
A csehek is hasonló pályán mozognak, ők a GDP-jük 1,26 százalékát fordítják gyógyszerekre, ezt az arányt tartják, ami azt jelenti, hogy átlagosan 180 euró körül költenek egy lakosra évente.
A lengyelek nagyon alacsony szinten vannak, de legalább próbálnak növekedni, hiszen a GDP is növekszik. A 2010-es 0,7 százalékról 2015-re feltornázták az arányt 0,8 százalék fölé, ami 74 eurós lakosonkénti átlagot eredményezett.
Ezzel szemben Magyarországon öt év alatt 0,21 százalékkal csökkent a gyógyszertámogatások büdzséje, és a magyar állam átlagosan csak a GDP 1,18 százalékát költötte gyógyszerekre, ami egy főre vetítve átlagosan 119 eurót jelentett.
Erre lehet azt mondani, hogy a magyar gyógyszerbeszerzési rendszer esetleg hatékonyabb, mint a szlovák (bár ilyen vizsgálatot még nem láttunk), de az elég valószerűtlen, hogy Budapesten 119 euróért meg lehessen venni azt a gyógyszert, amiért Pozsonyban 209 eurót fizetnek ki. Vagyis az adatok sokkal inkább arra engednek következtetni, hogy mennyiségi és/vagy minőségi különbség lehet az eltérés oka.
Erre utal egyébként az AIPM is, amikor többek között azt szorgalmazza, hogy “a régóta húzódó, már eldöntött befogadásokat” hirdessék ki. Ez a magyar gyógyszertámogatási rendszer egyik vitatott pontjára utal, ahhoz ugyanis, hogy nálunk egy új termék megkapja az állami ártámogatást, az orvosszakmai és pénzügyi döntés után még egy politikai jellegű szűrőn is át kell mennie: konkrétan egy miniszteri rendeletben meg kell jelennie a gyógyszernek. A szaktárca tehát akármeddig visszafoghatja, elhúzhatja egy gyógyszer támogatását, ha úgy látja jónak, és ez elő is szokott fordulni.
Az AIPM “az adminisztratív és technikai akadályok lebontását, valamint az új, innovatív gyógyszerek és terápiák transzparens, kiszámítható és rendszeres befogadását” is kéri, ami szintén arra utal, hogy szerinte nem gördülékeny a rendszer.
A gyógyszeripari szereplők az elmúlt két ciklus során közel 500 milliárd forintot fizettek be ágazati különadóként a magyar költségvetésbe, most már ezt is szeretnék kivezettetni, arra hivatkozva, hogy a gazdasági válságnak rég vége.
