Hét évvel ezelőtt a kormány német mintára átszervezte a hazai kereskedelmi és iparkamarák működését. A német minta alatt azt kell érteni, hogy a gazdálkodó szervezeteket arra kötelezték 2012 januárjától, hogy regisztráljanak a székhelyük szerinti kamaránál, és minden évben ötezer forintos kötelező „hozzájárulási díjat” fizessenek a testületnek. Az ígéret szerint ezért cserébe a kamara színvonalasabb szolgáltatást nyújtott volna a vállalkozóknak.
De a követendő példának tekintett német rendszer elemeiből a pénzlehúzáson kívül semmi sem valósult meg.
Jól jellemzi a helyzetet egy budapesti vállalkozó észrevétele, aki a G7-nek azt mondta, hogy a fővárosi kamarától semmilyen szolgáltatást nem kapott a pénzéért cserébe, de még egy árva hírlevelet sem küldött a testület, például az éppen aktuális év eleji adó- és egyéb jogszabályok változásairól sem. Az egyedüli üzenet, ami az email címére érkezett, egy fizetési felszólítás volt, ami a kamarai díj befizetésére vonatkozott.
Hogy mennyire jól sikerült a kamarai rendszer hazai megreformálása, arról sokat elárul, hogy a mai napig nem tudni, összesen hány gazdálkodó szervezetnek kellene egyáltalán regisztrálnia a törvény alapján. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) szerint – amely ernyőszervezetként fogja össze a megyei és néhány városi, összesen 23 régiós kamara működését – 750 ezerre tehető azoknak a cégeknek a száma, akikre vonatkozik a kötelező regisztráció, de pontos adataik nekik nincsenek. Az MKIK lapunknak küldött válaszából az derült ki, hogy 2016-ban például 606 ezer vállalkozás fizette meg a tárgyévre vonatkozó hozzájárulási díjat, vagyis a cégek körülbelül ötöde nem utalta át az összeget.
Dunai Péter, az MKIK főtitkára szerint a kötelezettek névsorát azért is nehéz nyilvántartani, mert a vállalkozások száma napról-napra változik, újak jönnek létre, miközben mások megszűnnek. Az egyéni vállalkozói- és a cégnyilvántartások ugyan teljes körűek, ám éppen emiatt azokat a vállalkozókat is tartalmazzák, akik kötelezően az agrárkamara tagjai.
A hatályos kamarai törvények alapján van egy olyan réteg, amely kötelezően agrárkamarai tag, de regisztrációs és kamarai hozzájárulás-fizetési kötelezettsége van a kereskedelmi és iparkamaránál is
– fejtette ki Dunai. Ráadásul az agrárkamarai tagsági kör is folyamatosan változik, minden vállalkozás belekerül, amely olyan tevékenységet végez, amelyet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál (NÉBIH) kell regisztrálni. A NÉBIH viszont csak egy évben egyszer, utólag hozza nyilvánosságra ezt a céglistát.
A jelenlegi rendszerben tehát szinte lehetetlen megállapítani, hogy az adott évben kinek kell kamarai hozzájárulást fizetnie és kinek nem, illetve egyes cégeknél azt is, hogy melyik kamarának utalják át a pénzt.
Sikerült tehát egy olyan törvényt megalkotni, amit nem lehet 100 százalékosan betartani, és a kormányt ez hét éve egyáltalán nem zavarja.
A be nem fizetett hozzájárulások miatt a kamarák egyébként az adóhivatalhoz fordulhatnak, amire úgy tudjuk néhány száz, illetve néhány ezer esetben került sor az egyes kamarák részéről. Megkérdeztük a NAV-ot, hogy ezekből mennyit sikerült behajtani, de arra hivatkoztak, hogy ők nem adatgazdák, így nem kaptunk választ. Ez azért is furcsa, mert konkrétan arra kérdeztünk rá, hogy az adóhivatal hány cég esetében és mekkora összegű díjhátralékot hajtott be sikeresen, amit a NAV-nak, mint behajtó szervnek tudnia kell.
A titkolózás talán nem véletlen, ugyanis a kamarák nem erőltetik a behajtást. Jelenleg 3 milliárd forint bevételre tesznek szert a díjból, de ha minden cég befizetné, 3,7 milliárd is befolyhatna az ipartestületekhez.
Ha pedig a kamarák nem erőltetik a behajtást, akkor a cégek jogosan tehetik fel a kérdést, hogy miért fizessenek, ha úgysincs jogi következménye az egésznek?
Nagyon úgy tűnik, hogy a kamarák is tisztában vannak a rendszer hiányosságaival, de a számlájukra érkező hárommilliárd forint érdekelté teszi őket a status quo fenntartásában.
Érdemes egyébként összehasonlítani a magyar és a német ipari és kereskedelmi kamarák honlapját, ha már róluk mintáztuk az új kamarai rendszert. Az MKIK kezdő oldalán leginkább a saját tevékenységéről szerepelnek néha hírek, ehhez képest a német kamara (DIHK) honlapjára naponta 4-5 hír kerül fel, reagálnak a nagykoalíció gazdasági terveire, az olasz választásokra, az amerikai importadóra, miközben értékelik a dél-afrikai eseményeket is. A DIHK kérdőívben faggatja a cégeket, hogy mire számítanak a 2018-as üzleti évben. Ilyen kérdőív a magyar szervezet honlapján nem található, de legalább el lehet utazni Vietnamba és Kambodzsába.
Sok botrány volt a hazai testületek háza táján, legutóbb a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara került a hírekbe a drága luxusutazások, a haveri cégeknek juttatott kamarai megbízások miatt. Ügyészségi feljelentés is született az ügyben, erről és a hazai kamarák működéséről egy másik cikkben fogunk hamarosan beszámolni.
Közélet
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Fontos
A kereslet visszafogásával érdemes csökkenteni az üzemanyagárakat
A kormány olcsóbb üzemanyagot szeretne, ám az élhető jövőt az szolgálná, ha ez azért valósulna meg, mert kevesebb benzinre és gázolajra van szükség.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
