Hosszú idő után az európai trendet követve Magyarországon is visszaszorulni látszik a korai iskolaelhagyás, ugyanis közel két százalékponttal mérséklődött az elmúlt két évben az olyan 18 és 24 év közötti fiatalok aránya, akik legfeljebb az általános iskolát végezték el és nem vesznek részt semmilyen képzésben^*A Központi Statisztikai Hivatal által meghatározott definíció pontosan így szól: “korai iskolaelhagyóknak (leszakadóknak) azok a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű 18–24 évesek minősülnek, akik a kikérdezést megelőző négy hét folyamán semmiféle (sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli) oktatásban, képzésben nem vettek részt. A mutató a korai iskolaelhagyóknak a megfelelő korcsoportba tartozó (18–24 éves) népességen belüli arányát jelzi.”.

A változás egyszerre siker és kudarc is:

bár Magyarországon a korai iskolaelhagyás aránya két évtizedes mélypontot ért el, továbbra is meghaladja az uniós átlagot.

Az alábbi ábrán jól látszik továbbá az is, hogy európai viszonylatban a 2010-es évek elejéig Magyarországon kifejezetten alacsonynak számított a lemorzsolódásnak is nevezett jelenség szintje. Viszont miközben az uniós átlag folyamatosan csökkent, a magyar érték a 2010-es években egy ideig nőtt, majd leginkább stagnált az elmúlt két év csökkenését leszámítva.

A visszatérők és a rendszerben maradók

Ahogy az Maruzsa Zoltán, a köznevelésért felelős államtitkár kommentárjából kiderül, az elmúlt két év csökkenését részben az okozta, hogy a fiatalabbak (18-21 éves korosztály) körében nőtt a középfokú végzettséget szerzők aránya, az idősebbek (22-24 évesek) közül pedig többen vettek részt az oktatásban, mint korábban.

Utóbbi a Központi Statisztikai Hivatal Népszava kérdésére küldött válasza és a lap által idézett adatok alapján egész pontosan azt jelenti, hogy sokan azzal a szándékkal ültek újra iskolapadba, hogy szakmát szerezzenek: a szakképző iskolákban 2023 és 2024 között 85,5 ezerről 97,2 ezerre emelkedett a tanulók száma és a növekedést teljes egészében a nem nappali oktatásban tanuló 18 éven felüliek számának jelentős emelkedése okozta^*A nappali oktatásban résztvevők 59,6 ezerről 56,2 ezerre csökkent, a nem nappali oktatásban tanuló 18 éven felüliek száma viszont 25,9 ezerről 41 ezer főre emelkedett a szakképző iskolákban..

A statisztikai hivatal válasza erre ugyan nem tért ki, de a csökkenés kapcsán felmerül egy olyan lehetséges magyarázat, hogy a sérülékeny munkaerőpiaci helyzetű lemorzsolódók egy része úgy látta, az elmúlt években jelentősen romló munkaerőpiaci lehetőségek miatt jobban megéri inkább visszaülni az iskolapadba. 

Erre lehet következtetni az alapján is, hogy a magyar lemorzsolódók közül uniós összehasonlításban sokan jutottak munkához 2015 és 2023 között, ám ez a fölény tavalyra elillant. Mindez azt is igazolja, hogy a korai iskolaelhagyás hátrányainak egy részét ideiglenesen elfedheti egy gazdasági fellendülés, de a visszaesés idején már látszik, hogy miért lennének fontosak az ellene hozott intézkedések.

Sokat lehet nyerni a csökkentéssel

A lemorzsolódók számának csökkentésének komoly munkaerőpiaci haszna van, ugyanis korai iskolaelhagyók arányának egy százalékpontos csökkenésével közel félmillió képzett fiatal állhat munkába az európai gazdaságban az Európai Bizottság számítása szerint. A középfokú végzettség a továbbtanulás szempontjából is kulcsfontosságú. A lemorzsolódók

jelenlegi és jövőbeli munkaerőpiaci esélyei nagyon kedvezőtlenek, ők vannak a leginkább kitéve annak a veszélynek, hogy nem találnak állást, és a későbbi képzési lehetőségeket is csak nagyon korlátozottan tudják kihasználni, ezért alkalmazkodóképességük is igen gyenge.

– fogalmazott Varga Júlia a 2024-es Társadalmi Riportban megjelent tanulmányában. De jelentős társadalmi előnyei is vannak az arány csökkentésének, mivel a korai iskolaelhagyók az iskolát végigjáróknál nagyobb eséllyel válnak munkanélkülivé, szegénnyé és nagyobb arányban betegszenek meg.

A csökkenés ellenére a magyar oktatási rendszerből középfokú végzettség nélkül kikerülők tavalyi 10,3 százalékos aránya továbbra is meghaladja az uniós, legfeljebb 10 százalékos célértéket.  Ennek 2020-ig történő elérését az elmúlt évtized elején tűzte ki az Európai Bizottság, igaz, nem országonként, hanem az uniós átlag szintjén. Ez épphogy, de meg is történt.

Az Európai Bizottság az elmúlt évtizedben folyamatosan felemlegette az uniós viszonylatban egyre kedvezőtlenebbül alakuló magyarországi lemorzsolódási arányokat, amire válaszul a magyar kormány rendre hasonló, a problémát önállóan megoldani nem képes intézkedéseket hozott Radó Péter elemzése szerint. Mindeközben a szélsőségesen központosított oktatási rendszer a gyerekeket ösztönzők helyett büntetésekkel tereli az iskolába, ráadásul a tankötelezettségi korhatár 16 évre történő csökkentésével a kormány maga is hozzájárult a lemorzsolódás növekedéséhez, figyelmeztetett az oktatáskutató.

A 2012-es korhatárcsökkenés melletti kormányzati érvelés szerint mindenki jól járhatott volna azzal, ha azok, akik úgysem szereznének érettségit, a társaik hátráltatása helyett az iskolából minél hamarabb kilépnek a munkaerőpiacra. Az intézkedés bevezetését követő tíz év adatait vizsgáló^*Adamecz Anna, Prinz Dániel és Szabó-Morvai Ágnes a Munkaerőpiaci Tükör 2022 című kiadványban megjelent „A kötelező iskolalátogatási korhatár csökkentésének munkapiaci és gyermekvállalási hatásai” című fejezetükben foglalkoznak ezzel a kérdéssel. kutatásokból azonban kiderült, hogy a leszállítással jócskán megnőtt a diákok esélye a lemorzsolódásra, a közfoglalkoztatásba kerülésre, hogy „passzívvá” váljanak, tehát úgy legyenek munkanélküliek, hogy közben képzésben sem vesznek részt, és hogy gyerekük szülessen. 

Mindezek mellett viszont a munkaerőpiacon való elhelyezkedés esélye nem változott a körükben.

És végül nem segített az sem, hogy a kormány a szakképzés felé terelte a fiatalokat. A túl korai pályaválasztás, illetve kényszerválasztás mellesleg hagyományosan az egyik fontos oka a lemorzsolódásnak Magyarországon, az intézményrendszer ugyanis az érdeklődésüknek vagy a képességeiknek nem megfelelő szakmát tanuló diákokat inkább a kimaradás felé vezeti, ahelyett, hogy segítené őket a döntés korrekciójában. 

A diplomások aránya továbbra is alacsony

Nem csak a korai iskolaelhagyók, hanem a diplomát szerzők arányával kapcsolatban is meghatározott egy 2020-ig elérendő célértéket az Európai Unió. Ez 40 százalék volt a 30-34 éves korcsoportra vonatkozóan. A magyar oktatási rendszer ezen indikátor tükrében már egyáltalán nem mutat fejlődést: a 2024-ben mért 34,1 százalékos érték pontosan megegyezik a 2014-es adattal, noha a két időpont között a 36 százalékos szintet is megközelítette már a statisztika.

A fenti ábrán az is jól látszik, hogy a 2010-es évek közepére megállt a diplomások arányának addig viszonylag gyorsan – az unió egészét jellemző ütemnél intenzívebben – növekvő trendje, és lényegében stagnálás kezdődött. Ekkorra a kormány már megnehezítette a bejutást több népszerű, jellemzően gazdasági- és társadalomtudományi szakra, kiterjesztette a befolyását a felsőoktatási intézmények működésére és általában véve is a felsőfokú diplomák helyett a szakmaszerzésre biztatta a fiatalokat. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz iskolakötelezettség korhatárának leszállítása mindenkinek csak ártottAz iskolaelhagyók többsége nem megy el dolgozni, és passzivizálódik, esetleg emellé még gyereket vállal.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJavítani nem sikerült a magyar oktatási rendszeren a 2010-es években, csak felforgatniAz elmúlt tíz év magyar kormányai bátran nyúltak a sok sebből vérző magyar oktatási rendszerhez, de nem lett jobb a helyzet, sőt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKeményebb kézzel terelheti a szakképzés felé a diákokat a kormányKevesebb államilag finanszírozott egyetemi hely, nehezített gimnáziumi bejutás lehet a technikumok népszerűsítésének útja az utóbbi napok hírei alapján.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Élet iskolarendszer korai iskolaelhagyók lemorzsolódás oktatás Olvasson tovább a kategóriában