Kimutatható hatása van a szervezetre annak, ha valaki egy időzóna határán, de a rossz oldalon lakik

Ahogy minden emlősre, az emberre is nagy hatással van a természetes fény, hiszen mesterséges világítás híján leginkább ez határozná meg, hogy mikor és mennyit alszunk. A testünk cirkadián ritmusa az, ami a napszaknak megfelelően, ciklikusan változtatja a hormonháztartásunkat, így sötétben olyan hormonokat termelünk, amik segítenek az elalvásban.

Bár a napfény ugyanolyan hatással van ránk, mint a többi emlősre, mi vagyunk az egyetlenek, akik mégis szigorú keretek közé akarjuk szorítani az időnket, ráadásul minél inkább egységesíteni akarjuk a napi feladataink ütemezését is. Mivel ezt csak meglehetősen rugalmatlanul tudjuk megtenni, ezért nem követi a napszakok változását és a napfény elérhetőségét a napi rutinunk, így a modern életvitel felboríthatja a cirkadián ritmusunkat, ami zavart okozhat a megfelelő alvási ciklusunkban, ez pedig egészségügyi problémákhoz is vezethet. Ezt nevezik társadalmi jetlagnek, amikor a társadalmi szabályok és elvárások miatt borul fel az alvási ciklusunk.

Osea Giuntella és Fabrizio Mazonna egy nagyon érdekes, természetes kísérlettel jártak utána, hogy pontosan milyen hatása lehet, ha ezt a ciklust megzavarja a szigorú napi rutin. Időzónák két oldalán elhelyezkedő településeket vizsgáltak, ahol a nap nagyjából ugyanakkor megy le, de az időzóna eltérés miatt a keleti oldalon mégis a hivatalos mérés alapján ekkor már egy órával később van, mint a nyugati oldalon.^*mivel mikor itt este 6 óra van a másik oldalon még csak 5 óra Mivel a társadalmi megegyezés szerint a legtöbb helyen ugyanabban az órában kezdődik az iskola és a munkaidő, így nekik is muszáj ugyanolyan korán kelni, mint a nyugati oldalon lakó szomszédjaiknak.

A szerzők eredménye szerint

a keleti oldalon lakók emiatt átlagosan 20 perccel kevesebbet tudnak aludni,

hiszen tovább maradnak fent a késői naplemente miatt, de ugyanúgy korán kelnek. Ez a hatás csak azoknál jelentkezik, akik dolgoznak, vagy kisiskolás gyerekük van, akit még ők visznek reggel az iskolába. Ez elég egyértelműen megmutatja, hogy valóban hatással van az alvásra az időzónák és a társadalmi szabályok mesterséges időzítése.

Ugyanígy az időzónák egyik-másik oldalán lakók egészségét összehasonlítva, azt az eredményt kapták, hogy a keleti oldalon (a nyugati oldalon lakókhoz képest)

az emberek hajlamosabbak az elhízásra, cukorbetegségre, nagyobb eséllyel alakul ki náluk keringési betegség és bizonyos típusú rákos megbetegedések.

Ráadásul nem csak az egészségükre van hatással az, hogy mikor megy le a nap, de még az átlagos jövedelemben is 3 százalékos különbség mérhető, szintén a nyugati oldalon élők javára.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen rossz a keleti oldalon lakni, akkor miért nem költözik mindenki a másik oldalra. Ez egyrészt alapból nehéz, hiszen az emberek mobilitása mérsékelt. Másrészt sokan még pozitívumnak is érezhetik, hogy náluk tovább van napfény, mert így megnő a munka utáni, még világosban eltölthető szabadiő mennyisége. Azt pedig maguktól kevesen érzékelik, hogy ez megzavarja az alvásukat és hogy emiatt lenne rosszabb az egészségügyi állapotuk.

Az alvás csökkenése egyébként

legerősebben azoknál vannak jelen, akiknek már 7 előtt el kell kezdenie a munkát,

akik pedig 8:30 után kezdenek, náluk szinte nincs is jelentősége annak, hogy az időzóna melyik oldalán laknak (kivéve, ha van kisgyerekük, akit még munka előtt iskolába kell vinni).

Az eredményekből tehát látszik, hogy érdemes lenne változtatni a társadalmi hozzáálláson és minél inkább rugalmas, az alvást lehetővé tévő ütemezést létrehozni a mindennapokban, hogy bárhol lakik is valaki, ki tudja magát aludni megfelelően, és ezzel csökkentse a betegségek kialakulásának veszélyét.