Hírlevél feliratkozás
Debreczeni Anna
2021. május 15. 16:20 Élet

Az alulról, hálózatosan szerveződő művészeti társulások ideje jöhet el

A művészetnek mindig volt egy luxusszórakozás jellegű társadalmi funkciója, a gazdasági elit hobbijaként, társadalmi státuszának kifejezésére alkalmas elfoglaltságként. Jó lenne tompítani ezt a kitettséget, amihez a civil forma egyfajta harmadik út lehet az állami és vállalati fenntartású intézmények mellett – véli Somogyi Hajnalka, a most zajló harmadik budapesti OFF Biennálé képzőművészeti eseménysorozat társkurátora és vezetője, akit tavaly első magyarként beválasztottak a képzőművészet jelenlegi 100 legbefolyásosabb személyisége közé.

A különutas módon, hangsúlyosan kormányzati támogatás nélkül, az idén már harmadik alkalommal megrendezett képzőművészeti biennálé vezetőjét a kortárs művészet pénzügyi alapjainak megújításáról, finanszírozási lehetőségeiről kérdeztük.

Nem túlzás azt mondani, hogy a kortárs művészet globális élvonalába repítette az OFF budapesti szervezőcsapatát alapvetően az a szakmai és emberi sarokba szorítottság és frusztráció, amit 2013-ban, a kulturális intézményrendszer és forráselosztás átalakítása miatt éreztek sokan Magyarországon. Ekkor világossá vált, hogy nincs esély a párbeszédre, és alig van alternatívája az állami finanszírozásnak és infrastruktúrának a kortárs képzőművészet területén. „Nehéz úgy egyenlő partnerként fellépni, hogy az egyik fél teljesen a másiktól függ” – foglalta össze Somogyi Hajnalka.

Szerinte nemcsak Magyarországon került előtérbe ez a kérdés az állami forráselosztás hiányosságai és egyenetlenségei miatt, hanem globálisan is van egy kiábrándultság, hitelvesztés a művészeti finanszírozás klasszikus intézményrendszerében. „Felmerül a kérdés, hogy milyen pénzzel is finanszírozzuk a progresszív és emancipatorikus gondolatokat, amiket hirdetünk?” Főleg nyugaton jellemző, hogy a művészeti intézményrendszer, a múzeumok, galériák, alapítványok és a tőke összefonódása sok ellentmondásos helyzetet idéz elő. Elég az opiátbizniszből meggazdagodó, és a művészettámogatásban kiemelkedő amerikai Sackler családra gondolni*Az addiktív morfinszármazékokat tartalmazó fájdalomcsillapítók, az opioidok felírásának gyártók általi népszerűsítése az 1990-es évektől fokozatosan tömeges gyógyszerfüggőséghez vezetett az Egyesült Államokban., de az is igaz, hogy jellemzően azokat a cégeket könnyebb megnyerni az ilyen kezdeményezéseknek, amelyek jobb színben szeretnének feltűnni a társadalom szemében.

Nem arról van szó, hogy ne jöhetne pénz egyáltalán állami vagy céges forrásokból, enélkül ma szinte lehetetlen nonprofit alapon művészetet csinálni. Viszont törekedni kell arra, hogy az elnyert támogatásokat felhasználva a támogatott művészeti kezdeményezés is önazonos maradhasson – véli Somogyi Hajnalka. Ezért az alulról, kis csoportokban, hálózatosan szerveződő művészeti társulások szerepe nőhet a következő időszakban. Ennek megfelelően egy új, független, saját platformot teremtettek, és megszervezték az első OFF-Biennálét 2015-ben – amihez kellett a szervezők és a New York-ban kurátorként végzett Somogyi Hajnalka kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere, és főleg a csapat szakmai hitele, ami „a legfőbb tőkénk”.

Kritikus tömeg

A szervezők ekkor még kifejezetten egy kritikus tömeg elérését célozták, a projektek kiválasztásánál pedig a széles merítést, az inkluzivitást helyezték előtérbe – 22 országból érkeztek résztvevők, 100 helyszínen, 160 programot lehetett látogatni Budapesten, és ami nagyon fontos, a szakma is elismerte, Budapest felkerült a kortárs művészet nemzetközi térképére.

A 2017-es, második OFF-Biennálénak már volt egy vezető tematikája, egy tág, metaforikus keret, amit a benyújtott projektötleteknek fel kellett dolgozniuk a maguk módján. A rendezvény Gaudiopolis, „az öröm városa” kerettémája köré szerveződött, ami egy valós történelmi esemény, megvalósult utópia, a Budapesten, a II. világháború után, árvaházi gyerekek által, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész vezetésével ténylegesen megvalósult gyerekköztársaság volt.*Sztehlo Gábor árvaháza vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemzetiségre való tekintet nélkül több száz gyereknek adott otthont, akik a háborúban elvesztették szüleiket, otthonukat. Az „öröm városának” gyermeklakói saját kormányzatot hoztak létre, képviselőket választottak maguk közül, és mindenkire (a tanárokra is) vonatkozó törvényeket hoztak. Ez a közösség azt tűzte ki célul, hogy újratanulja a demokráciát, és hogy „Krisztus evangéliumának szellemében, társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes, elméletileg képzett magyar embereket” neveljen. A gyermekotthon fenntarthatóságát nem kis mértékben az ott folyó munka biztosította. Noha kismértékű állami segítséget is igénybe vettek, Gaudiopolis független intézményként működött 1950-ben bekövetkezett államosításáig. „Ekkor éltük a menekültválság utóhatásait 2015-2017-ben, fontosnak tartottuk ezt a fajta odaforduló emberséget, az egyéni felelősség vállalását és a másokért való kiállás bemutatását” – magyarázta.

Eredetileg tavaly tavasszal rendezték volna meg a harmadik OFF-ot, de a járvány miatt ez elmaradt – a több éven át szerveződő esemény hirtelen elhalasztása szerencsére nem lett teljes anyagi csőd a rendezőknek, mert sikerült az utolsó pillanatban lefújni, mielőtt elköltötték volna az amúgy sem óriási, mindennel együtt 65-70 millió forintos költségvetés nagyobb részét. Bár a minden tervet és napirendet felülíró járvány miatt akár aggódhattak is volna a még a békeidőkben kitalált tematika relevanciája miatt, de ebben is szerencséjük volt. A Levegőt! címmel kifejezett tematikus nézőpontnál aktuálisabbat nehezen találhattak volna a mindennapjaink és a társadalmi-politikai élet elmúlt egy évének visszaadására – utóbbinál elég a Black Lives Matter mozgalomra és George Floyd utolsó szavaira gondolni: Nem kapok levegőt!

De honnan van a pénz?

Az OFF-nak nemcsak kényszerűségből nincs egy nagy főtámogatója, hanem tudatosan is törekednek a több lábon állásra, hogy sok különböző forrásból kapjanak kis összegeket, mert ez is biztosítja a függetlenséget. A költségvetésük mindennel együtt a már említett 65-70 millió forint 3,5 év alatt, ami maximum a hibahatára lehet a berlini vagy akár az isztambuli biennálé büdzséjének.

Árbevételük háromnegyede így is nemzetközi alapítványi forrásokból származik, amelyek elsősorban vállalati vagy egyéb magánalapítványok, és most először van hivatalosan uniós pénz is a kalapban, a Kreatív Európa Programból. Az idei OFF egyik nagy támogatója pedig a New York-i Foundation for Arts Initiatives, amelytől hosszú távú együttműködést is remélnek a szervezők.

Nagyon nehéz vállalati és magánforrásokat bevonni egy ilyen progresszív és kísérleti vállalkozás számára, mint az OFF. Sok potenciális hazai támogatót riaszt el ugyanis a függetlenség hangsúlyozása, amit az állami forrásoktól való elzárkózásban látnak biztosítva. Főleg úgy, hogy a „külföldről támogatott szervezet” címkéjét is viselik. Ennek ellenére számos cég támogatja az OFF-ot, pénzzel vagy természetben, például honlappal, cateringgel, technikai eszközökkel, helyszínnel segítik a programok megvalósítását. Emellett nagyon jó a kapcsolatuk a külföldi kulturális intézetekkel, például a Francia Intézettel és a Goethe Intézettel is.

Magántámogatókat is gyűjtöttek maguk köré az évek során, van egy elkötelezett, nagyjából 20 fős magántámogatói csoport, akiknek nagy része egyben gyűjtő is. A következő egy-két évben egyik fontos céljuk, hogy megerősítsék, aktívabban működtessék ezt a baráti kört, és hozzáférhetőbbé, lépcsőssé tegyék a támogatási módot. Emellett igyekeznek olyan kulturális szolgáltatásokkal piacra lépni, amelyek saját bevételt generálnak az egyesület számára.

Ezért érdekes az OFF Jakartából

Azért fontos az indonéz kapcsolat az OFF számára, mert tavaly egy alulról szerveződő, kis művészeti csoport, a jakartai ruangrupa kapta a világ legnagyobb kortárs művészeti seregszemléje, az 1955 óta ötévente megrendezett németországi documenta művészeti vezetési feladatát. Ők választottak ki a világból tizennégy másik művészeti csoportot társszervezőnek, köztük az OFF-Biennálé csapatát. A magyar csapat egyebek mellett Jakartából, Maliból, Berlinből, Rámalláhból, Bogotából és Koppenhágából származó művészcsoportokkal együttműködve alakíthatja a 2022-ben a németországi Kasselben megrendezendő documenta szakmai programját. 

Somogyi Hajnalka szerint több a hasonlóság a magyar és az indonéz kortárs művészeti színtér között, mint azt elsőre gondolnánk. Ami Magyarországon jelenleg a politikában történik, nem egy elszigetelt jelenség, hanem egy globális trend része. Az OFF azzal mutat újat, hogy megpróbál egy olyan életképes működésmódot kialakítani, amely akkor is működik, ha bárhol a világon megfordul a széljárás egy olyan, közpénzhez szokott közegben, mint a művészet és a kultúra. Az indonézeknél, mint mondta, sosem volt állami támogatás, mindent maguknak hoztak létre a művészeti életben. „Ők testvéreket láttak bennünk, hasonló szellemiséget, egy hozzájuk hasonlóan hálózatos alapon, alulról szerveződő, infrastruktúra nélkül induló, az együttműködésekben, barátságon és bizalmon alapuló közösséget és egy lokálisan nagyon beágyazott projektet. A most kiválasztott tizennégy szervezet szeretne a documenta után is együtt maradni, és egy nemzetközi, fenntartható ökoszisztémát létrehozni. Ez a projekt valódi gazdasági tétje, új utakat kitaposni a művészeti világ működése számára.”

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA kiszolgáltatottság és a kuncsorgás szinte természetes eleme lett a művészet finanszírozásánakA művészet területén nemcsak az alkotók megélhetési lehetőségei rendhagyók, hanem a velük foglalkozó szakma finanszírozása is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA szakma, amiből nem lehet megélni, de néha hozza a milliókatMost induló cikksorozatunkban bemutatjuk, hogy a képzőművészet területén milyen megélhetési lehetőségek, finanszírozási formák vannak, vagyis hogyan keresi a pénzét egy átlagos művész.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÁrat kell emelniük a kortárs magyar művészeknek, ha sikeresek akarnak lenni külföldönSokáig túl olcsók voltak a magyar kortárs művek a hazai műtárgypiacon ahhoz, hogy külföldi gyűjtők komolyan vegyék őket. Az utóbbi néhány évben viszont végre változás indult ebben a kérdésben, amivel mindenki jól járhat.

Élet képzőművészet művészetmenedzsment OFF-Biennálé Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Váczi István
2021. augusztus 3. 12:30 Élet

Nyaralás alatt is el tudja érni munkaadója a németek háromnegyedét

Sokan nem merik teljesen elengedni a munkát, mert úgy gondolják, hogy a főnökük ezt rossz néven venné. Igaz, sokukat csak vészhelyzet esetén lehet elérni.

Kasnyik Márton
2021. augusztus 1. 17:36 Élet

Egyre több a bizonyíték, hogy az ősember jó sok szénhidrátot evett

Vad gabonát őröltek, kenyeret sütöttek, gyökereket és hüvelyeseket főztek jóval azelőtt, hogy elindult volna a tudatos mezőgazdaság.

Avatar
2021. július 30. 16:28 Élet, Világ

Megmentheted-e az egyéni döntéseiddel a világot a klímakatasztrófától?

A cégek szeretik azt mondani, hogy ők csak olyan termékeket gyártanak, amelyeket el lehet adni. A fogyasztóknak kellene más termékeket venniük? De befolyásolhatja az egyéni fogyasztói döntés a piacokat?

Fontos

Papp László
2021. augusztus 2. 17:07 Pénz

Lassulhat vagy meg is állhat az ingatlanárak emelkedése a kamatemelések miatt

Olyan sokféle módon érinti mindennapjainkat a jegybank kamatemelési ciklusa, hogy a következő hónapok izgalmasak lesznek a lakosság és a cégek számára is.

Stubnya Bence
2021. augusztus 2. 06:06 Adat, Vállalat

Mi történne valójában, ha 200 ezerre emelnénk a bruttó vagy akár a nettó minimálbért?

Orbán Viktor bruttó 200 ezres ajánlata nem kiugró, Karácsony Gergely nettó 200-as licitje már komolyabb, de érdemi hatása még annak is csak más intézkedésekkel kombinálva lenne.

Avatar
2021. augusztus 1. 07:20 Közélet, Pénz

Mai szemmel szinte elképzelhetetlen állapotok között indult el a forint, épp 75 éve

Magyarország szó szerint romokban hevert, az államnak súlyos fizetési kötelezettségei voltak, bevétele viszont alig. A pengőt fel kellett áldozni.