A klímaváltozás sokféleképpen hat a környezetünkre és azon keresztül arra is, hogy mi mennyire maradunk egészségesek. Egy friss tanulmány azt vizsgálja, hogy az óceánok savasodása és túlhalászata milyen hatással van a csecsemők halandóságára a fejlődő országokban.
Az óceánok savasodása – a légköri szén-dioxid-szint növekedése miatt – már az ipari forradalom óta tart, miközben a víz oxigéntartalma jelentősen csökken, részben a melegedése miatt. Mindezek a túlhalászással együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre csökken a globális halállomány.
Míg világszinten a hal csak 17 százalékot tesz ki az emberek állatifehérje-fogyasztásán belül, addig a fejlődő országokban ez átlagosan 26 százalék, de van, ahol eléri az 50 százalékot is. Utóbbi főleg a kis szigetországokra és a partközeli közösségekre jellemző, ahol a megfelelő táplálkozáshoz nélkülözhetetlenek a halakban található tápanyagok.
Ezeknél az országoknál vizsgálta Alex Armand és Ivan Kim Taveras, hogy milyen hatással van az óceán savasodása a csecsemők egészségére. 1972 és 2018 között 36 fejlődő ország adatait vizsgálták meg, azon belül több mint 1,5 millió élve születést.
Az eredményeik ezen az adatbázison azt mutatják, hogy
0,01 egységnyi savasodás kettővel növeli az 1000 születésre jutó csecsemőhalálozást.
Ez a növekedés a hatoda annak, amit 1972 óta tapasztaltak az óceánok savasodásában, és három százaléka annak, amit a 21. század végére várnak, így ez nem elhanyagolható halálozási többlet egy ekkora népességgel rendelkező területen.
Szerencsére hosszú távú hatása nincs annak, hogy a magzatok a méhben ki voltak-e téve közvetett módon az óceán savasodásának, mivel az első hónapot túlélők később nem voltak nagyobb veszélyben, mint a többi gyerek a fejlődő országokban.
Ahogy nő a közösségek távolsága a parttól, annál kevésbé érvényes ez a hatás, így ez is azt támasztja alá, hogy a nagyfokú függőség a haltól mint tápláléktól befolyásolja a csecsemők egészségét. A hatás ráadásul erősebb ott, ahol jellemző az ipari túlhalászat. Az így kifogott halak ugyanis nem a közelben lakók asztalára, hanem a globális élelmiszer-ellátási láncokba kerülnek be.
A partközeli és szigeteken elhelyezkedő fejlődő országok, közösségek tehát nagy veszélyben vannak a fenti folyamatok következtében. Ráadásul ezeknek az országoknak nincs erőforrásuk arra, hogy ellensúlyozzák a klímaváltozás hatását, ezért fontos lenne, hogy a nemzetközi segélyek célzottan foglalkozzanak a veszélyeztetett közösségek táplálkozásának támogatásával.
