Jeremy Howick, az Oxfordi Egyetem kutatója a koronavírus-járvány kapcsán a The Conversationben megjelent írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy brit adatok szerint a kórházba kerülő Covid-19 betegek több mint 80 százaléka D-vitamin hiányos, egy kis populáción végzett (ezért tudományos szempontból egyelőre nem egyértelmű) vizsgálat pedig arra utal, hogy a magas D-vitamin szint csökkenti a betegség súlyos lefolyásának esélyét.
Amint írja, néhány szakember ugyan továbbra sem ért egyet azzal, hogy szélesebb körben használják a D-vitamint, a télre készülve Angliában mégis kétmillió, fokozott kockázatú lakosnak küldenek D-vitamint étrend-kiegészítőnek, mert a szakmai konszenzus mégis az, hogy érdemes lehet ezzel próbálkozni.
Kanada, Svédország, Finnország és Ausztrália a cikkíró érvelése szerint valamilyen formában államilag erősíti a D-vitamin fogyasztást, általában vagy a tejet vagy a lisztet kötelező dúsítani vele. Ennek az az előnye, hogy biztosabban célba jut, hiszen a felmérések szerint a támogatásként kapott tablettákat az érintettek harmada nem veszi be, ráadásul sokan pont a feledékenyebb idősek, vagyis a legveszélyeztetetebb csoportba tartoznak.
A D-vitaminból az sem jó, ha túl sok van, de egyelőre messze a hiány a legfőbb egészségügyi probléma. Egy tavalyi tudományos publikáció egyértelműen kimutatta, hogy összességében megéri kötelezővé tenni, hogy egyes élelmiszerek bizonyos mennyiségű D-vitamin tartalmazzanak, mert ha ez a WHO ajánlásainak megfelelően történik, akkor jóval kevesebbe kerül, mint amennyi kiadást hosszabb távon az egészségügynek okoz.
A kanadai modellben például egy deciliter tejbe 1 mikrogramm D-vitamint kötelező rakni, így elérhető, hogy 3 deciliter tej fogyasztásával be lehessen vinni a napi szükséglet majdnem egyharmadát. A vitaminnal dúsított tejből rövid idő alatt 100 háromdecis bögrével kellene meginni ahhoz, hogy káros legyen egy átlagos étrendű ember számára. Vagyis a túladagolás nem valószínű, de a többletként bevitt vitamin általános előnyei egyértelműek.
