Minden szülő a legjobbat akarja a gyermekének, de ha túlságosan irányítani szeretné az életét, az már többet árt, mint használ. Egy amerikai kutatás annak járt utána, hogy milyen hatással van a tinédzserek hosszú távú fejlődésére, ha a szüleik erős kontroll alatt tartják őket serdülőkorukban.
A kutatásban 184 résztvevőt figyeltek meg 13 és 32 éves kora között, egy évente kitöltött kérdőív segítségével. A korai szakaszban a szüleikről és önmagukról kellett kérdéseket megválaszolni, míg felnőtt korban a magánéletükkel és a végzettségükkel kapcsolatos kérdéseket kaptak.
Ezen kívül serdülőkorban az osztálytársaiktól is megkérdezték, hogy mennyire kedvelik a résztvevőket, illetve videofelvételen is megfigyelték, hogyan viselkednek a barátaik társaságában. Felnőtt korban ugyanígy azt vizsgálták videók segítségével, hogy hogyan viselkednek a párjukkal.
A kísérletben résztvevők fele-fele arányban voltak nők és férfiak, nagyon különböző társadalmi rétegekből kerültek be résztvevők, 40 százalékuk vallotta magát valamilyen kisebbséghez tartozónak.
Az eredmények azt mutatták, hogy akiknek a szülei túlságosan irányítani akarták az életüket, azok
kisebb eséllyel éltek párkapcsolatban 32 éves korukra, és alacsonyabb volt az iskolai végzettségük is.
Akik mégis párkapcsolatban éltek, az átlagnál nagyobb eséllyel választottak olyan partnert, akivel nem tudtak támogató kapcsolatot kialakítani.
Ez leginkább abból fakadt, hogy tinédzser korukban nem lettek eléggé érettek lelkileg, és a társaik sem fogadták be őket. Mivel a túlzott irányítás hatására a gyerekekben nem fejlődik ki az önállóság, ezért kevésbé tudják megvalósítani önmagukat, nem függetlenednek időben a szüleiktől.
Ennek következtében alacsonyabb lesz az önbizalmuk, és ez olyan lemaradáshoz vezet, amit nehéz később behozniuk. Ezeknek a gyerekeknek rosszabb lesz a teljesítménye, és az alacsony önbizalom miatt nehezebben fognak párt találni. A tanulmány eredményei szerint ráadásul ez a hatás egészen
hosszan tartó befolyással lehet a felnőttkori életükre is.
Ezért a szerzők szerint a szülők azzal tehetik a legjobbat a gyermekeiknek, ha megfelelő mozgásteret engednek nekik, ami segíti őket a függetlenség és az önállóság elérésében, hiszen ha ez nem történik meg tinédzser korban, akkor később már nagyon nehéz megküzdeni az ebből fakadó problémákkal.
