Hírlevél feliratkozás
Avatar
2019. november 14. 15:12 Élet

Magyarország kicsinek láthatja magát, de Európa nagy

(A szerző szociológus, az írás eredetileg az Alapblogon jelent meg.)

Kicsinek lenni jó. Persze, csak akkor, ha tudjuk, hogy egyszer felnövünk. Ha felnőttként állítjuk magunkról, hogy kicsik vagyunk, az már nem jó. Az az önsajnálat, a sértettség nyelve.

Az ember a kezdetektől kereste létének értelmét. Egyszerre kutatta az élet első okát és a végső célt, e kettő határozta meg az ókori és a középkori filozófiát, erre alakultak meg az első egyetemek, és tulajdonképpen ezen áll az egész európai (gyökerű) kultúra. A szabad, polgár ember, aki feltételezi létének értelmét, mert jön valahonnan (van első ok, legyen az az Isten, vagy egy bármilyen Első Mozgató) és van cél (tartunk valahová). Ehhez adja hozzá minden egyes ember a maga személyes céljait úgy, hogy látja, az ő életének rendje beleilleszkedik egy másik rendbe, az élet egészének egészséges körforgásába, keresve a közös célokat is. A körforgás mozgás – valahonnan tart valahová. Okból az okozatba. Ha valami mindig kicsi, ott nincs mozgás, nincs kauzalitás (ok-okozatiság). Onnan hiányozhat valami az élet természetes rendjéből.

Magunkról például tudjuk: az az egészséges, ha először kicsik vagyunk, sokat tanulunk és tapasztalunk, hogy később nagyok lehessünk. Amikor dolgozunk, akkor először az elején kezdjük, majd a jó munkának köszönhetően egyre feljebb kerülünk, azaz felnövünk a munkánkban. A cég, amelyet alapítunk, először kicsi, aztán nagyobb lesz, mert nem akadályozza semmi a növekedésben, ha versenyképes a termékünk.

„Magyarország kis ország.” Vállalható lenne ez, az egyébként közel 100 éve folyamatosan hangoztatott állítás abban az esetben, ha földrajzi értelemben igaz lenne (nem igaz), ha népesség értelmében igaz lenne (nem igaz), ha a kicsit akarnánk turisztikai marketing értelmében értékké alakítani (nem akarjuk). Szerethető állítás lenne kicsinek tartani magunkat, ha ezzel valahol össznemzeti értéket akarnánk teremteni más versenyző országokkal szemben. Ezt a munkát azonban sehol nem látjuk.

Ehelyett, ami igazán kivehető ebből az állításból közel száz éve, az a felmentés igénye. Ha valaki, vagy valami kicsi, akkor nem kell semmilyen versenyben sem jól teljesítenie. Ha „kicsik vagyunk”, akkor veszíthetünk bármikor a nagyobbnak kikiáltottal szemben. Ha „kicsik vagyunk”, akkor megünnepelhetjük a parányi sikereket is (például, világbajnoki döntőnek beállítva akár egy Európa bajnokságra történő kijutást). Ha „kicsik vagyunk”, akkor hivatkozhat bárki arra, hogy a kevés eszközét a közösségnek egy irányba kell szervezni (centralizáció), mert ettől lehetünk erősebbek, amikor erre majd szükség lesz.

1920. június 4-én 16:32-kor Magyarország hivatalosan is elvesztette területeinek több, mint kétharmadát. Ezzel „kis ország” lettünk. Az egészséges fejlődés helyett annak pont az ellenkezője „történt”: nagy felnőttből kicsi gyermekké tettek minket idegen hatalmak. Magyarország – a legelterjedtebb elemzés szerint – csak a terület visszarendezésével lehetne újra nem kis ország. Azaz, mindaddig esélyünk sincs felnőni, bármi történjen is.

Ennek a történelemszemléletnek komoly társadalmi következményei vannak. Egyrészt, a magyarokat összekapcsoló érték egy sérelem: minket együtt bántottak meg a nagyhatalmak. A sérelem lett a közösségünket összekovácsoló legfontosabb erő. Mi attól vagyunk magyarok, mert szemben állunk a trianoni döntéssel. Ezért szavazhatnak nálunk olyanok, akik nem adóznak, munkájukkal egy másik országot erősítenek, mert ők is magyarok, az ő elcsatoltságuk igazolja a mi sértettségünket. Az iskolában kis és megbántott országunk történetét, mint identitást kell tanítani a gyerekeknek.

Magyarországon, ha bármi nem működik, azt rá lehet fogni az elnyomó, megalázó, a trianoni logikával minket kis országként börtönben tartó „nyugati” világra. Van, hogy csak a sorok közt, és van, hogy hangosan.

A legfőbb probléma a politika általános természetéből fakad. Egy politikus sem tud sehol a világon ellenségkép nélkül működni. Gondoljunk csak Caligulára, aki olyan szerencsétlen volt, uralkodásának meghatározó részében, hogy nem talált semmilyen komolyan vehető reális ellenséget, ezért megtámadta a Tenger Istenét katonáival, akik a vizet voltak kénytelenek csapkodni és hadizsákmányként kagylókat, osztrigákat, kavicsokat elrabolni – mert hogy ellenségre mindig szükség van. Mi is csapkodjuk a tengert, amikor dühöngünk a trianoni döntés miatt. Politikailag nagyon kifizetődő támadni a „kis Magyarországnak” kárt okozó ellenségeket (az Európa irányát meghatározó „nagyokat” például) úgy, hogy azok közvetlenül nem szólnak vissza, miközben ez a figyelmet is eltereli más problémákról. Nem feledve azt a másik fontos politikai előnyt, hogy a „kis ország” politikájának természete szerint nem hagynak minket naggyá válni – így a politikusokon sem számonkérhető semmi kudarc, hiszen tehetetlenek az óriásokkal szemben.

Gerő Ernő, a kommunista párt egyik vezetője 1952 márciusában ezt írta a Népszavában:

„Nyilvánvaló, hogy a kapitalizmus általános válságának időszakában, az egész kapitalista rendszer hanyatlásának és rothadásának időszakában, olyan kis ország, mint Magyarország a burzsoá földesúri rend uralma alatt nem válhatott valóban független ipari országgá.”

Ebből is látszik, hogy a politikában az éppen aktuális állapotot bármilyen mértékben vissza lehet vetíteni: amikor „kis országnak” érezzük magunkat, akkor a történelmet is úgy éljük meg, hogy bármikor kicsik lehettünk korábban. Minden korábbi történelmi vereség is elszámolható így, akár Augsburgig, Regensburgig visszamenőleg.

Olvassunk azonban egy másik rendszerből is hasonlókat. Mészöly Gedeon irodalomtörténész 1932-ben Az amerikai magyar fiúban az alábbiakat írta:

„Magyarország kénytelen volt részt venni a háborúban (…) Nemrég nagy háború volt a világon, 1914-ben kezdődött, 1919-ben végződött. A magyarok bátor, de békeszerető nép. Ellene voltak a háborúnak, de mikor mégis megtámadták őket az oroszok és szövetségeseik, vitézül védelmezték magukat. Csakhogy nagyon sok volt az ellenség, ezért bármily hősiesen küzdöttek, elvesztették a háborút. (…) A nagyhatalmaknak sokkal több katonájuk van, sokkal több ágyújuk, tankjuk, repülőgépük, hadihajójuk, mint az olyan kis országnak, mint Magyarország. Ha tehát a nagyhatalmak közösen valamit elhatároznak, azt végre is tudják hajtani, mert nagyon nagy és jól felszerelt a hadseregük.”

A „’kis ország’ Magyarország” kulcsszóra a magyar sajtót dokumentáló Arcanum oldalán 25 550 találatot kapunk. Ebből egy egész doktori dolgozatot lehetne írni. Kutatva közöttük alig találunk olyat, amely nem sértettségen alapulna. Egyik kivétel ez alól Kádár Béla, az Antall-kormány gazdasági minisztere, majd a második szabad választás után konzervatív parlamenti képviselő, aki 1993 június 16-án ezt mondta a Magyar Nemzetnek: „Lévén kis ország, Magyarország alapvető érdeke a liberalizált világkereskedelem, a konfliktusmentes nemzetközi környezet (…) Gazdaságcentrikus lett a világ, s a kis országok jövője szempontjából súlyos következményekkel járhat, ha nem tudnak megfelelően alkalmazkodni a nemzetközi irányzatokhoz.”

Talán lehetünk nem „kis ország” is. Az egyetlen kiút az lehet, amelyet fentebb Kádár Bélától olvashattunk – annyi kritikával, hogy a népességszámot és a területet nézve nyugodtan használható és indokolhatóbb a „közepes ország” kifejezés. Ha ezekkel a gondolatokkal nézünk ki szobánk ablakából egy olyan országra, amely része Európának, része egy határok nélküli nagy gazdasági környezetnek, ahol a sértett magyarság és megsértői egy közös üzleti környezetben, határok nélkül bizonyíthatnak, akkor talán esélyünk nyílik arra is, hogy egyes magyar emberek és egyes magyar cégek sokkal jobban teljesíthessenek, mintha ezt bezárt határok, elzárt lehetőségek mellett tehetnék. És ez igaz a politikusokra is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVolt, amikor Magyarország nem kicsinek, hanem nagyhatalomnak képzelte magátA nemzethalál réme és a nagyhatalmiság délibábja között csapongott a magyarok önértékelési zavara.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország kis ország?Megkérdeztük Dragomán Györgyöt, Somogyi Zoltánt és Ungváry Krisztiánt, hogy mi jut eszébe arról, hogy Magyarország kis ország. A következő napokban az ő írásaik jelennek meg.

Élet Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Torontáli Zoltán
2019. december 15. 13:26 Élet, Vállalat

Miután öt órára csökkentették a napi munkaidőt, sokan felmondtak

A munkahely elvesztette a fontosságát, és túl sok idejük maradt arra, hogy rájöjjenek, igazság szerint más munkát szeretnének végezni.

Torontáli Zoltán
2019. december 14. 12:47 Élet

A béna YouTube feldolgozások is az eredeti előadók zsebét tömik

A zenészek szempontjából a számok ismertségének növelése hasznosabb, mint az ingyenes hallgatás és az amatőr koncertfelvételek miatti bevételkiesés. A YouTube jó a zenészeknek, a bakelitpiacot pedig egyszerűen hidegen hagyja.

Avatar
2019. december 13. 17:11 Élet

Az oltásellenesek visszaélnek azzal, hogy a többség beoltatja magát

El lehet kerülni egy kicsit kellemetlen élményt, ha a többiek nagy része keresztülmegy rajta. Klasszikus potyautas probléma az oltásellenesség.

Fontos

Kasnyik Márton
2019. december 14. 07:16 Podcast

Chikán Attila: Ahol az alapvető gazdasági összefüggéseket sem látják, ott csak balhé lehet

A hagyományos értelemben vett közgazdaságtani képzés Magyarországon gyakorlatilag megszűnőben van, az ELTEcon jövő szeptember után már nem indít új évfolyamot. De mi történik a Corvinuson? Pete Péter és Chikán Attila beszélget a G7 Podcast Liveon.

Jandó Zoltán
2019. december 13. 06:57 Vállalat

Vajna Tímea túl akart adni öröksége egy fontos részén, de a bíróság közbelépett

Osztatlan közös tulajdont csináltak volna a cégből, de a cégbíróság nem engedte. Közben a vállalat meg is szűnhet, mivel fél éve késik a beszámolójával.

Bucsky Péter
2019. december 12. 16:22 Közélet

Kormányközeli üzleti körök tarolták le a közéleti lapok piacát, aztán állami pénzből tőkésítik fel

Nagy pénzt lehet csinálni közéleti nyomtatott lapokkal Magyarországon. A baj csak az, hogy a nyereség forrása túlnyomó részt az állami támogatás.