Nagyon megnehezítheti az életünket, ha naivak vagyunk, és emiatt olyan hibákat követünk el, amit egy tapasztaltabb ember el tudna kerülni. Gazdasági szempontból a naivitás arról szól, hogy valaki racionálisabbnak gondolja önmagát, mint amilyen valójában. A kérdés csak az, hogy valóban le lehet-e vetkőzni a naivitást, ha elég tapasztalatot szerzünk.

A viselkedési közgazdaságtan azokra tekint naiv emberekként, akik nem tudják, hogy a viselkedésük vagy a döntésük valamilyen hibás mintán alapul. A viselkedési közgazdaságtan vizsgálatainak az alapja, hogy bizonyos minták mentén hozunk rossz döntéseket, például halogatunk vagy irracionálisan kerüljük a potenciális veszteségeket. Naivak, akikre ezek a hibák jellemzőek, és erről nem is tudnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy Nobel-díjas ötlettel csökkenthetők a közkiadások, nálunk mégis alig használjákA viselkedési közgazdaságtan módszereit Nobel-díjjal is jutalmazták, itthon mégsem használják a gyakorlatban. Pedig bizonyítottan hatékony és olcsó megoldás.

Ennek az egyik fontos területe az önkontroll, amivel sokunknak meggyűlhet a baja. Szinte mindenkivel előfordul, hogy nem tud nemet mondani egy programra, pedig már két másik eseményre is hivatalos aznap. Vagy bevállalja, hogy süteményt süt, amikor munka után vendégségbe megy, pedig igazából tudja, hogy túl fáradt vagy lusta lesz hozzá. Ezekben az esetekben túlértékeljük az akaraterőnket, mert naivan azt gondoljuk, hogy meg fogjuk oldani a helyzetet.

Ennek a kísértésnek és az önkontroll hiányának a jelenséget vizsgálta Yves Le Yaouanq és Peter Schwardmann a munkával kapcsolatban. Olyan kísérleteket végeztek emberekkel, ahol nagyon unalmas feladatokat kellett csinálniuk, például nullával és egyesekkel teleírt A4-es oldalakon kellett megszámolniuk a nullákat. Előre tudták, hogy mi lesz a feladat, és előre megmondhatták, hogy hány oldalt szeretnének vállalni. Természetesen minél többet csináltak meg, annál több pénzt kaptak. Itt tehát nem az motiválta őket a túlvállalásra, hogy több barátjukkal tudjanak együtt lógni vagy megdicsérjék őket a finom sütiért, de a helyzet ugyanazon az elven alapult.

Nem meglepő módon a kísérletben résztvevők többet vállaltak, amikor előre meg kellett határozni a mennyiséget, majd amikor ténylegesen el kellett végezni a feladatokat, akkor már csak kevesebb lapot kértek. Pedig előzőleg abban is biztosak voltak, hogy be fogják időben fejezni a választott magasabb lapszámot.

De a kutatás lényege nem ez, hiszen az már jól dokumentált jelenség, hogy az emberek a jelenben alulértékelik a jövőbeli negatívumokat és felértékelik a jelenbeli pozitívumokat. Ezért nem takarítunk meg eleget, és ezért esik sokaknak nehezére leszokni a dohányzásról.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA mai döntéseden múlik, hogy gazdag leszel-e a jövőbenTúlértékeljük a jelenlegi élvezeteket. Érdemes tisztában lenni a gondolkodásunk korlátaival, ha nem akarunk megszorulni a jövőben.

A fontosabb kérdés, hogy a kudarcok után vajon ráeszmélünk-e saját naivitásunkra, hogy a jövőben már ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.

A fenti kísérletet többször ismételve végezték el a résztvevőkkel, és megfigyelték, hogy mennyire változik a becslésük arra, hogy mennyi munkát fognak elvégezni. Jó hír, hogy a tapasztalattal eltűnt a naivitásuk, és pontosabb lett a becslésük az elvégzett munka mennyiségéről. Ez tehát azt jelenti, hogy képesek vagyunk tanulni a hibáinkból, és minél több a tapasztalatunk, annál kevésbé vagyunk naivak.

De az sem mindegy, hogy ez a tanulás csak az adott feladatra jellemző vagy másra is hatással van. Ha megtanuljuk, hogy csak a hibás önkontroll miatt vállaljuk a sütést, az azt jelenti, hogy holnaptól leszokunk a cigiről is, és nyitunk magunknak egy nyugdíj megtakarítást?

Természetesen ennyire nem általánosíthatóak az eredmények, de amikor másfajta feladatokat kaptak a kísérleti alanyok,

akkor is az előzőekben megtanultakhoz hasonlóan jó becsléseket adtak, amikor az új feladatot elsőre végezték el.

Azonban ezek a feladatok valamennyire kapcsolódtak a korábbiakhoz, ezért az még további kutatásokra vár, hogy az élet teljesen más területén is képesek-e az emberek hasznosítani a saját naivitásukról szerzett információjukat.

Fontos eredményük még, hogy a résztvevők megkérdezéséből kiderült, hogy nem igazán gondolták, hogy bármit is tanulhatnak magukról vagy a munkához való hozzáállásukról a kísérlet folyamán. A szerzők szerint a való életben is

sokszor alulbecsüljük, hogy mennyit tudhatunk meg a naivitásunkról, ha kísérletezünk

különböző munkabeosztással, megtakarítási formákkal vagy dohányzásról leszoktató módszerekkel.

A tanulság tehát az, hogy fontos tisztában lenni a saját naivitásunkkal, amit úgy tudunk leginkább megtenni, ha nyitottan állunk ahhoz, hogy tanuljunk a hibáinkból. Ha kísérletezünk a célunkat leginkább segítő módszerekkel, könnyebben rájöhetünk, hogy miért nem sikerül önkontrollt gyakorolnunk, és megtalálhatjuk a megfelelő módot, hogy elérjük, amiben eddig a naivitásunk megakadályozott minket.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet kísérleti közgazdaságtan munka tanulás viselkedési közgazdaságtan Olvasson tovább a kategóriában