Ahogy közeledünk ahhoz a ponthoz, amikor a klímaváltozás komolyan és megváltoztathatatlanul megnehezíti az emberiség életét a bolygón, egyre többen döntenek amellett, hogy nem várnak tovább arra, hogy a politika kezdjen valamit a helyzettel, hanem maguk lépnek.
A szelektív hulladékgyűjtés vagy a környezetkímélő égők használata már Magyarországon is viszonylag elterjedt, de a nyugat- és észak-európai országokban már olyan radikálisabb mozgalmak is vannak, amelyeknek a tagjai igyekeznek minimalizálni, vagy teljesen elkerülni a légi közlekedést.
Már külön kifejezés is van arra, amit az ember akkor érez, amikor egy hosszú repülőút után arra gondol, hogy az út során a levegőbe kerülő széndioxid révén mennyivel járult hozzá a klíma élhetetlenné válásához: svédül flygskamnak, hollandul vliegschaamte-nak, németül pedig Flugschamnak hívják azt, amit magyarul talán repülésszégyennek lehetne fordítani.
A svéd fogyasztói szokások változása az adatokon is látszik: tavaly az állami vasúti társaságnál rekordot döntött az utasforgalom, az SJ 31,8 millió utazást regisztrált tavaly a nagyjából 10 milliós országban. De nem csak a fogyasztói oldalon látszik változás: a holland KLM légitársaság a napokban indította el új kampányát, amiben “felelős” repülésre bátorítják az embereket, ebbe pedig légitársasághoz képest szokatlan módon még az is belefér, hogy emlékeztessenek rá: nem kell mindenáron repülőre ülni.
A Quartz által idézett adatok alátámasztják a repülésszégyen mögött meghúzódó megfontolásokat. Az ábrán az látszik, hogy az egyes életmódbeli döntések hány tonna szén-dioxidtól kímélik meg a Föld légkörét évente. A lista tetején az autómentes életmód áll évi 2,4 tonnával, de egy retúr transzatlanti repülőút kihagyása is 1,6 tonna szén-dioxid kibocsátásának megspórolását jelenti, ami így a második leghatékonyabb klímavédő taktika a lista alapján. Az adatok alapján az is érdekes, hogy például a szelektív hulladékgyűjtés vagy az energiahatékony izzók használatának ezekhez képest milyen elenyésző a hatása.
Sokaknak persze a repülés teljes elkerülése nem megoldható, ugyanakkor a Quartz cikke szerint az is sokat számíthat, ha legalább az átszállásokat el tudjuk kerülni, ugyanis szén-dioxid kibocsátás szempontjából a felszállás a légi közlekedés legintenzívebb része. Szintén jó irány lehet a turista osztály választása, ugyanis vannak olyan számítások, amelyek szerint Amerikában például egy évnyi autózással egyezik meg egy repülőút az első osztályon, ha az utazás környezeti terheléséről van szó.
És bár a polgári légi közlekedés a Business Insider cikkében idézett statisztika szerint csak nagyjából a világ szén-dioxid-kibocsátásának 2-3 százalékát teszi ki, ez az arány az iparág jelenlegi trendjei és a fapadosok erősödése mellett nőni fog: az Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség becslése alapján az utasok száma 2037-ig megduplázódik, és 8,2 milliárdra nő.
Persze erre könnyen rá lehet vágni, hogy ha csak a kibocsátások 2-3 százalékáról van szó, akkor miért ne inkább arra fordítsuk az energiáinkat, hogy tüntetést szervezzük azért, hogy a politikusok tegyenek valamit az iparági kibocsátási szabályok szigorításáért. Ezt az álláspontot többek között olyan szakértők is képviselik, mint a Quartz által idézett klímatudós, Michael Mann, aki egy tanulmányra hivatkozva érvelt amellett, hogy az egyéni cselekvés felesleges, sőt még annak a látszatát is kelti, mintha tennénk valamit, miközben a felelősség nagyobb mértékben terheli a politikusokat és a szennyező cégek döntéshozóit.
Más kutatások ugyanakkor pont az ellenkezőjére jutottak: a Wired cikkében pont olyanokat idéztek, amelyek alapján az életmód megváltoztatásával kapcsolatos egyéni döntések még bátoríthatnak is más embereket, hogy kollektív megoldásokat követeljenek a klímaváltozás megállítására.
Végeredményben még az is lehet, hogy nem csak a saját lelkiismeretünket nyugtatgatjuk, amikor autó helyett biciklivel járunk munkába, vagy repülő helyett vonattal megyünk nyaralni.
