A globális felmelegedés miatt egyre több a természeti katasztrófa szerte a világban. Sokat foglalkozunk azzal, hogyan lehetne megelőzni ezeket, vagy milyen hatással vannak a társadalomra, a gazdaságra. Azonban az is fontos, hogy milyen változásokat idéznek elő az emberek preferenciáiban és döntéshozatalában. Robert Shupp és szerzőtársai annak jártak utána, hogy miképp befolyásolja egy hurrikán az emberek veszteség-, kockázat- vagy bizonytalanságkerülését.

Ezek a viselkedési közgazdaságtanban a legrégebb óta vizsgált úgynevezett kognitív torzítások. A kockázatkerülés egyszerűen csak annyit jelent, hogy az embereknek az is hasznos, hogy valamit minél biztosabban tudnak, ezért kevesebbet fizető, de kevésbé kockázatos lehetőségeket választanak. A veszteségkerülés lényege, hogy nem ugyanakkora hasznosság veszteséget okoz egy adott mennyiségű pénz elvesztése, mint amennyi hasznosság nyereséget jelent a megnyerése (mivel a veszteség rossz érzés és ezért csökkenti a hasznosságot). Nem ugyanannyira tesz boldoggá, ha nyerünk 500 forintot a lóversenyen, mint amennyire elszomorít, ha ugyanott elvesztünk 500 forintot. A bizonytalanságkerülés pedig azt a jelenséget takarja, hogy nem szeretik az emberek az olyan szituációkat, amikor nem tudják biztosan, hogy milyen valószínűséggel következnek be a lehetséges kimenetek.

Ez utóbbi különösen kapcsolódik a hurrikánokhoz, hiszen elég kiszámíthatatlan, hogy ezek merre alakulnak ki és milyen irányban haladnak, azaz hol rombolnak. A szerzők ezzel indokolják, hogy a hurrikán sújtotta emberek, ellentétben például az árvízkárosultakkal, nem jellemezhetők eleve magasabb kockázattűréssel vagy kisebb bizonytalanságkerüléssel, hiszen a házuk felépítésénél vagy a költözésnél még nem tudhatták, hogy az veszélyes övezet lesz később. Annyiban térhet el a viselkedése a kevésbé kockázatkerülőknek, hogy kevesebb óvintézkedést tesznek azért, hogy az esetleges kár bekövetkeztekor épségben maradjon a házuk vagy más ingóságuk.

Shuppék kísérletében online kérdőívek segítségével tudtak meg minden demográfiai és döntéshozatali információt a résztvevőkről. 1200 embert kérdeztek meg Moore-ban, ahol 2013-ban tornádó pusztított és 600 embert Yukonban. Utóbbi egy olyan Moore-hoz közeli és hasonló település, ahova nem ért el a tornádó hatása. A kezelt csoportba azok kerültek, akik a kérdőívben azt jelezték, hogy érintette őket a Moore-i tornádó, a kontroll csoportba pedig azok, akiket még soha nem érintett semmilyen tornádó.

A kérdőívben a viselkedési közgazdaságtanban jól bevett példákkal mérték az emberek preferenciáit. Minden esetben két lehetőség közül kellett választani. A párok között volt

• kockázatos és kevésbé kockázatos pár,
• olyan, ahol az egyik opcióban arra is volt esély, hogy pénzt veszítsenek, szemben azzal, hogy csak nyerni lehet^*például:
  A) 50 százalék eséllyel 2 dollárt veszít, 50 százalék eséllyel 5 dollárt nyer
  B) nem kap semmit,
• illetve olyan , ahol az egyik válasz szerint nem lehetett tudni a esélyeket, a párjában viszont minden egyértelmű volt.

Mindhárom kategóriából egyaránt tíz volt a felmérésben, folyamatosan növelve a kevésbé bizonytalan opció várható relatív hozamát. Ezzel azt vizsgálták meg, hogy milyen arányban választják a biztonságos opciót és ebből valószínűséget tudtak számolni. Arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző módon érintett emberek mennyire választanak máshogy, mint az egyébként ugyanolyan tulajdonsággal rendelkező nem károsultak.

A károsultságnak is több fajtáját vizsgálták, ez a legnagyobb újítása a tanulmánynak. Nem csak azt kérdezték meg, hogy érintette-e őket a hurrikán, hanem részletesen kitértek arra is, hogy hogyan. Szenvedtek-e sérülést, anyagi kárt vagy akadályozta-e őket a munkában a természeti csapás. Ugyanezeket megkérdezték a barátaikra, a szomszédaikra vonatkozóan is, hogy a másodfokú érintettséget is mérjék.

Az eredmények azt mutatják, hogy a különböző preferenciákra különböző érintettségek hatottak. A személyes sérülés nagyban növelte a kockázatkerülést, de ha egy ismerősüket vesztették el a katasztrófában, az csökkentette. Ez a második hatás a veszteségkerülésre is igaz, fele annyian választották a biztonságos opciókat azok, akik elvesztettek egy ismerőst a hurrikán miatt. A szerzők azzal indokolják ezt az eredményt, hogy egy közelálló személy tragédiája növelheti azt az érzetet, hogy az élet túl rövid, ezért élni kell, amíg lehet. A bizonytalanságkerülést ezzel szemben csak az növelte, ha a házban tett kárt a hurrikán, más érintettség nem hatott rá.

A tanulmány tehát megmutatta, hogy a katasztrófáknak hatása van a károsultak preferenciáira. Ez meghatározhatja a viselkedésüket több szempontból is, a kockázatkerülők elköltözhetnek, a veszteségkerülők pedig inkább támogathatnak olyan helyi jelölteket, akiknek fontos a katasztrófamegelőzés.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy Nobel-díjas ötlettel csökkenthetők a közkiadások, nálunk mégis alig használjákA viselkedési közgazdaságtan módszereit Nobel-díjjal is jutalmazták, itthon mégsem használják a gyakorlatban. Pedig bizonyítottan hatékony és olcsó megoldás.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet hurrikán katasztrófa kísérleti közgazdaságtan Olvasson tovább a kategóriában