Hírlevél feliratkozás
Avatar
2019. március 21. 17:09 Élet

Miért nem érdekel minket, hogy mi lesz az adományainkkal?

Ahogy bővül a fejlett világ, annál elterjedtebb az emberek körében a jótékonykodás intézménye. Valószínűleg az olvasók közül is szinte mindenki adakozott valamilyen formában az elmúlt egy évben, legalább az adója 1 százalékával.

Viszont sajnos egyre gyakoribb az ezzel való visszaélés is. És nem csak azok az átverések, amikor nem is arra gyűjtenek, amit mondanak. Legitim szervezetek is elsikkasztanak vagy legalábbis nem megfelelő célokra használnak fel adományból szerzett pénzeket. De hogy lehet, hogy az információs korszakban még mindig huzamosabb ideig rejtve maradhatnak ilyen esetek?

Bár az adakozás valóban gyakori szokássá nőtte ki magát, az már nem terjedt el annyira, hogy annak is utánajárjunk, mire költik a pénzünket a támogatott szervezetek. Korábban írtunk arról, hogy a figyelmünkkel sem bánunk olyan lelkiismeretesen, mint a pénzünkkel, mert nem érezzük úgy, hogy fizetünk valamiért. Itt is ez lenne a probléma? Mivel nem egy tárgyat vagy szolgáltatást veszünk, ezért nem is érdekel az elköltött pénz felhasználása?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMennyibe kerül a krumpli? Öt perc figyelem!A világ legértékesebb erőforrása lett a figyelmünk. Érdemes lehet átgondolni, hogy mire fordítjuk.

Ez természetesen nem így van, tekinthetünk úgy a nonprofit szervezetekre, hogy egy szolgáltatást árulnak. Fizetünk nekik, hogy ne nekünk kelljen hajléktalan otthonokat felújítani vagy gyerekeknek ételt vinni. Ily módon viszont ugyanúgy, mint minden más szolgáltatásnál, logikus lenne felügyelni, hogy jól végezzék a munkájukat. Hacsak valójában nem másért fizetünk nekik.

James Andreoni elmélete (pdf) szerint az emberek nagy része nem (csak) azért adományoz pénzt például az állatvédőknek, mert annyira szeretné, hogy befogják az összes kóbor állatot és otthont találjanak nekik. Legalább részben az áll a háttérben, hogy jól akarják érezni magukat, el akarják hinni magukról, hogy jó emberek. Ezt az elméletet hívják a talán „belső jó érzésként” magyarosítható warm glow giving-nek.

A közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy minden ember a saját hasznosságának növelése alapján hozza meg minden döntését. Ma már persze senki nem gondolja, hogy ez azt jelenti, hogy nem foglalkozunk mások jólétével.

Tekinthetünk erre úgy, hogy beépült a saját hasznossági függvényünkbe, hogy másnak mennyire jó.

Ugyanígy beépülhet az is, hogy mennyire érezzük jól magunk csupán attól, hogy jót tettünk. Ezzel létrejött egy kevert modell, ahol részben azért adományozunk, mert szeretnénk jobbá tenni a világot, részben pedig azért, mert jól esik elhinni magunkról, hogy jó emberek vagyunk. Ezeknek az arányát az adott ember személyisége és az adott helyzet határozza meg. Erre épül az adakozás intézménye, amely szempontjából mindegy, hogy mi a motivációnk, az a lényeg, hogy jót cselekszünk.

Viszont ha ilyen modellben gondolkodunk, már közelebb járunk annak megfejtéséhez, hogy az adományozott pénzünkön megvásárolt szolgáltatásokat miért vagyunk hajlamosak kevésbé felügyelni vagy kritizálni. Oldalak vannak tele filmnézők panaszaival, mert nem tetszik nekik a színésznő, aki a kedvenc karakterüket megszemélyesíti, vagy hogy mennyire volt kényelmes a cipő, amit megvettek. Sokkal kevesebb véleményt találni nonprofit szervezetekről. Mivel elég boldogság nekünk, hogy az adakozástól jó embernek érezzük magunk, nem éri meg követni a hajléktalan bácsit, hogy tényleg ő költheti-e el a pénzt, vagy elveszi tőle a hajléktalanmaffia, esetleg lenyúlják a közvetítők. Nekünk elég, hogy otthon elmesélhetjük, ma is csináltam valami jót, nem akarjuk az időnket áldozni arra, hogy kiderítsünk, valóban így történt-e.

Könnyebb rávenni magunkat az utánajárásra, ha tudatosítjuk: nem azzal teszünk jót, ha adunk, hanem azzal, hogy az el is jut oda, ahova kell.

Ráadásul ma már a korábbiaknál jóval kisebb a költsége annak, hogy megtudjuk, mire költik a pénzünket az általunk támogatott szervezetek. Jogszabály kötelezi őket arra, hogy közzétegyék a kimutatásaikat a honlapjukon (igaz, Magyarországon ezek lehetnének részletesebbek is). Ezeket átnézve meggyőződhetünk róla, hogy jó helyre ment-e a pénzünk, és plusz 5 perc rászánásával akár ajánlást vagy kritikát is közzétehetünk a neten, hogy mások még könnyebben tájékozódjanak, ha jótékonyságra adnák a fejüket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA kísérlet, ami bebizonyítja, hogy nem vagyunk mind teljesen önzőkTúljutott már azon a világ, hogy bárki is azt gondolja, hogy az emberek csak a saját érdekeiket követik. De azért mások figyelembe vételének is vannak határai.

Élet jótékonykodás tudomány Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Váczi István
2020. augusztus 14. 10:26 Élet

Átalakulnak a strandok és a szállodák a tömegturizmus szülőhelyén

Spanyol szállodások úgy gondolják, hogy a turisták egy jó ideig nagyobb személyes teret igényelnek maguk körül, mint a járvány előtt.

Váczi István
2020. augusztus 12. 11:28 Élet

Az óceánjárók még elhagyatottan is vonzzák a turistákat

Amikor egy élelmes angol vállalkozó a szinte üres monstrumokhoz hirdetett meg hajókirándulást, két óra alatt elfogytak a jegyek.

Fabók Bálint
2020. augusztus 9. 07:12 Élet

Megszabadulnál a szemeted harmadától ingyen? Segítünk

Minimális ráfordítással sokat tehetünk környezetünkért a komposztálással. Összegyűjtöttük, hogyan támogatják a komposztálást a megyei jogú városok Békéscsabától Zalaegerszegig.

Fontos

Kasnyik Márton
2020. augusztus 14. 12:02 Adat

Történelmi léptékben dobta hanyatt a magyar gazdaságot a covid

Nem kell kétségbeesni a borzasztó szám láttán, de rossz jel, hogy a szegényebb uniós tagországok közül Magyarországon zuhant a legnagyobbat a GDP.

Váczi István
2020. augusztus 14. 06:52 Közélet, Vállalat

Nem hiszi el Brüsszel, hogy muszáj kitömnünk pénzzel a magyar Samsungot

A cég szerint az állami támogatás kompenzálja azért, mert a drágább gödi bővítést választotta Kínával szemben. Az Európai Bizottság ezt egyelőre nem így látja.

Fabók Bálint
2020. augusztus 13. 17:40 Világ

Egészen felemelő, ahogy a belarusz tüntetők szembenéznek a brutális erőszakkal

Az embereket elrabló vagy nyíltan kínzó karhatalom tehetetlen a tüntetéseket immár domináló, virágokat osztogató fehér ruhás nőkkel szemben, akikhez egyre többen csatlakoznak.