Európai szemmel nézve hihetetlen ütemben városiasodik Kína. Az Economist egy cikke szerint a világ legnépesebb országában jelenleg már 813 millió ember él városokban, ötször annyi, mint negyven évvel ezelőtt. Többségük ráadásul kifejezetten nagy településeken: a Demographia World Urban Areas kiadvány alapján tavaly már 259 félmilliónál népesebb város volt az országban, és hat olyan, ahol többen laknak, mint egész Magyarországon.

A folyamatot nem lehet megállítani, már csak azért sem, mert ezek térségek hajtják az ország gazdaságát. A helyi politikai vezetés kétféleképpen próbálja kezelni a folyamatot. Egyrészt megpróbálják elérni, hogy ne mindenki egy városba költözzön, inkább több település összekapcsolásával klasztereket hoznának létre. Az így összekapcsolt kisebb (de európai szemmel így is hatalmas) városok egy gazdasági egységként működnének és a közlekedési infrastruktúrájuk is szorosan össze lenne kötve ^*Kínában mostanában ez gyorsvasútak építését jelenti.. Összesen 19 ilyen klaszter jöhet létre, és a jövőben ezek adhatják a teljes kínai GDP 90 százalékát.

Három helyen nagyjából már sikerült is megvalósítani a célokat: Peking környékén, a Jangce, illetve a Gyöngy folyó deltájánál. A háromból a legnagyobb gazdasági térség a Jangce torkolata, ahol hét városban (köztük Sanghajban) összesen 152 millióan laknak.

A másik fontos cél, hogy megállítsák a népesség nyugat-kelet irányú vándorlását. Az elmúlt évtizedekben ugyanis hihetetlen tömegek költöztek a kontinentális részről a csendes-óceán partján található régióba. Emiatt a belső, kevésbé iparosodott, fejletlenebb térségek elnéptelenedtek, míg az ország keleti területei rendkívül túlzsúfoltak lettek. A már létező három klaszter is az óceánparton van.

Annak érdekében, hogy ezt a folyamatot megfordítsák, a nyugati tartományokat is megpróbálják az eddiginél jobban bekapcsolni az ország gazdasági vérkeringésébe. Ez az egyik belföldi célja az egyébként az ország nyugati nyitását keretbe foglaló „egy övezet egy út” (one belt, one road) programnak. Több ezer kilométeres gyorsvasútat építenek a kontinens belseje felé, ahol mesterséges városokat is kialakítanak^*A semmiből húznak fel több millió ember befogadására képes településeket, amelyeket aztán megpróbálnak benépesíteni.. A fejlesztési irányokat jól mutatja, hogy a 19 klaszterből 5 lenne a Csendes-óceán partján, tehát a létező hármon kívül már csak kettő.

Más kérdés, hogy ezek a folyamatok még a mostaninál is gigantikusabb városszerű képződmények kialakulásához vezethetnek. A Demographia World Urban Areas már most is sok esetben egy településként kezeli az összefonódó gazdasági térségeket. Így például náluk a világ legnépesebb városa a maga 38 millió lakosával a Tokió-Jokohama tengely, míg az ötödik a Szöul-Incshon kettős, hiába fekszik utóbbi majd 30 kilométerre a dél-koreai fővárostól. Sőt, még határokon átnyúló városok is feltűnnek az elemzésben.

A kínai klasztereket – amint erre a kiadványban külön felhívták a figyelmet – azonban még nem tekintik egy gazdasági egységnek (legalábbis nem abban a formába, ahogy azokat megálmodták). Pedig ha csak azt a hármat annak vennek, amely az Economist szerint már létezik, akkor a világ három legnépesebb “városa” magasan ez a három régió lenne.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Kína klaszter Sanghaj Tokió-Jokohama városiasodás. Peking Olvasson tovább a kategóriában