Finnország és Norvégia többek között arról híres, hogy a nemek közötti egyenlőségben a világ élvonalába tartozik, amit bizonyít, hogy minden szempontból a legjobb mutatókkal rendelkeznek. Az egyetemek természettudományos, technológiai és mérnöki (angol rövidítés alapján: STEM) szakjain végzettek között a lányok aránya mindkét országban körülbelül 20 százalék. Algéria, Törökország és Tunézia ezzel szemben nem feltétlenül a nemek közötti egyenlőség érvényesüléséről ismert, a STEM-végzettek között azonban mégis közel 40 százalék a lányok aránya. Mi okozhatja ezt a paradoxnak tűnő eredményt? A lányok annál kevésbé mennek természettudományos pályára, minél egyenlőbbek az esélyeik?
A Missouri Egyetem két amerikai kutatója nemrég közölte annak a felmérésnek az eredményét, amely 67 ország adatait dolgozta fel, és (az Atlantic ismertetése szerint) az összefüggés egyértelmű. Amint az az alábbi ábrán is látszik, az említett szélsőséges példák mellett a globális trend is azt mutatja, hogy minél kisebb az esélyegyenlőség egy országban, annál több a lány a mérnöki vagy például a matematika, fizika, biológia szakokon.
A vízszintes tengelyen a felsőoktatási intézményekben végzett lány hallgatók százalékos aránya, a függőlegesen pedig a Világgazdasági Fórum nemek közötti esélyegyenlőségi indexének értéke látható.
A STEM szakokon végzett lányok aránya az ország nemek közötti esélyegyenlőségi indexéhez viszonyítva. Forrás: The Atlantic
A pszichológus kutatók azt valószínűsítik, hogy a lányok orientációja erősen összefügg azzal, hogy a rosszabb esélyegyenlőségi mutatóval jellemzett országokban a STEM karrier a kiemelkedés egyik útja, a későbbi egzisztenciális függetlenség megteremtésének a lehetősége is egyben. A nemek közötti egyenlőségben jól álló – általában gazdaságilag is fejlettebb – országokban viszont nem létezik ez az extra motivációs erő. Egyrészt jellemzően nem áll fenn az a hátrányos helyzet, amiből ki kellene törni, másrészt nem csak STEM végzettséggel lehet jó karriert befutni.
Amikor a kutatók megnézték az egyes országokban a lányok és a fiúk iskolai dolgozatainak eredményeit, még érdekesebb összefüggésre figyeltek fel. A természettudományos tárgyakban a lányok tudása sehol sem maradt el a fiúkétól, sőt, esetenként jobb volt, és ez a jelenség független az ország egyenlőségi indexétől. A lányoknak mindenhol ugyanakkora része rendelkezik megfelelő tudással ahhoz, hogy egy természettudományos szakot elkezdjen. Ebből pedig az következik, hogy az eltérés alapja leginkább a lányok pályaválasztási döntése lehet.
A lányok között átlagosan 24 százalék azok aránya, akik az egyik természetismereti tantárgyban a legjobbak, 25 százalékuk legjobb tantárgya a matematika, és 51 százalékuk teljesít kiválóan olvasásból. A fiúknál ugyanezek az arányok sorrendben 38, 42 és 20 százalékon állnak. Az is kiderült, hogy általában igaz, hogy ha egy lány ugyanolyan jól teljesít a reál tantárgyakból, mint egy fiú, akkor a lánynál sokkal nagyobb az esélye annak, hogy ő még humán vonalon is kiváló. Vagyis a lányok körében egyenletesebben alakul a jó teljesítmény, így ők szabadabban válogathatnak a szakok között a pályaválasztásnál.
Sőt, minél nagyobb a nemek közötti egyenlőség egy országban, annál jobban beszűkül a fiúk választási lehetősége, mert az olló nyílik, és a fiúk sokkal nagyobb arányban lesznek kiválóak a természettudományokban. Vagyis az eredményeik erre a területre fogják őket orientálni. Összességében tehát a fejlett országokban a lányok előtt sokkal több érvényesülési lehetőség nyílik meg, mint a fiúk előtt, és ők könnyebben megtehetik, hogy humán vonalon tanulnak tovább.
Magyarország azért érdekes, mert messze van az ábra trendvonalától. Nálunk a nemek közötti egyenlőség mutatója sem jó, és még ennek ellenére is alacsony a lányok aránya a STEM képzésekben. A térségből Szlovákia és Csehország is hasonló helyzetben van.
