2014 decemberében a Borussia Dortmund játékosmegfigyelői Törökországba utaztak, hogy élőben nézzék meg az Egyesült Államok ott turnézó U17-es válogatottját. Elsősorban Haji Wrightra, a fiatal csatárra voltak kíváncsiak, de az egyik megfigyelő azzal telefonált izgatottan Dortmundba, hogy egy másik csiszolatlan gyémántot talált. “Jó ez a fiú, de a csapatban van egy másik, aki zseniális, és meg kellene szereznünk” – mondta a megfigyelő. A zseni az akkor 15 éves Christian Pulisic volt, aki két évvel később a Bundesliga legfiatalabb góllövője lett, ma pedig 19 évesen a Dortmund kezdőcsapatában minden hétvégén átszlalomozik az ellenfél védőin.

Pulisic bármelyik neves klub akadémiáján nagy ígéret lett volna, Dortmundban azonban csak egy volt a sok közül, mert ott a hozzá hasonló ígéretek futószalagon jönnek egymás után. Innen került ki például Mario Götze is, aki a 2014-es világbajnoki döntőben a nyerő gólt rúgta a német válogatottnak, de a klub szempontjából talán még fontosabb, hogy 2013-ban, 21 évesen 37 millió euróért adták el a Bayern Münchennek, és ezzel akkor a legdrágább német játékos volt. De például a francia Ousmane Dembélé is Dortmundból került a Barcelonához, 105 millió euróért. Most éppen a gaboni Aubameyang sok-sok tízmillió eurós eladásáról szólnak hírek.

A legjobb játékosokat a német klub nem tudja megtartani, amikor a Barcelona, a Real Madrid vagy a sokkal több pénzzel kitömött angol csapatok ajánlatot tesznek nekik, azzal nem tudnak versenyezni. De amint azt a Financial Times tudósítójának el is mondták, ezt egyelőre nem is akarják. Dortmundban jelenleg már 16,7 euróért is lehet jegyet venni egy bajnoki meccsre, de a legdrágább is csak 54,4 euróba kerül, ami a vicc a Manchester United vagy a Barcelona jegyáraihoz képest. Így nincs annyi bevétel, de a stadionban szinte mindig 80 ezres telt ház van, és bár a csapat nincs a világ legjobbjai között, nem sokkal van lemaradva az élbolytól. Ez a keverék azonban csak úgy jön ki, ha az akadémia folyamatosan termeli a későbbi világsztárokat, és közvetve a pénzt.

A számokból kiderül, hogy az akadémia nem a mennyiségre, hanem a minőségre megy. A 200 utánpótláskorú játékos nem sok, ráadásul a válogatás kegyetlen, sokan még ebből a szűkebb körből sem lesznek profi focisták. A 15 és 19 év közötti korosztályokból csak a 22 legjobb kap meghívást a bentlakásos iskolába, amely a gyakorlópályák közvetlen közelében van. Az eredményt elsősorban nem a megnyert meccsek, hanem a pályán nyújtott egyéni teljesítmények alapján értékelik. A játékosoknak előre elmondják, hogy egy meccsen azt fogják nézni, hogy hogyan teljesít a gyengébb mutatóiban, ezzel ösztönzik arra, hogy ott fejlődjön.

12 éves korig az elvárt teljesítmény 70 százaléka technikai, csak azt szeretnék látni, hogy biztosan kezelik a labdát és képesek végrehajtani bizonyos mozgásokat, akciókat. Csak 12-15 éves kor között kezdik tanítani és elvárni azt, hogy a játékosok két, három vagy akár négy fázissal előre gondolkodjanak a játékban.

Nem monoton ismételgetés

A képzésben nagy hasznát veszik a Footbonaut nevű szerkezetnek, amely a labdaátvételt és a passzolást gyakoroltatja. A gépet 2011-ben vették 3,5 millió dollárért, és rajtuk kívül csak a Hoffenheimnek van ilyenje. Nagyon bíznak benne, hogy ha minden ígéretes fiatalnak évente 5 ezerrel több labdás feladatot tudnak adni, annak meglesz a hatása. Állítólag Götze is ezzel gyakorolta be, hogyan kell átvenni egy 100 km/h-val érkező átadást, és a világbajnoki aranyat jelentő gólnál is pont egy olyan szituációba került, amit a gépben ezerszer meg kellett oldania.

Amikor a Financial Times újságírója azt kérdezte, hogy ezek szerint a 10 ezer órás elmélet helytálló, vagyis a képzés egyik fő eleme az, hogy a megfelelő mennyiségű feladat-ismétlés meglegyen, mert a 10 ezer órás edzésmunka nélkül nincs siker, Tim Kirk utánpótlásedző csak részben értett egyet. Ő azt mondja, ez csak akkor igaz, ha a 10 ezer órát értelmesen és kreatívan tölti el a gyerek, mert önmagában a monoton ismételgetésnek nincs sok értelme. A játékost folyamatosan ki kell mozdítani a komfortzónájából, mindig olyan feladat elé kell állítani, amit még nem tud megoldani.

Felálltak a padlóról

Pénzügyileg a Dortmund 2005-ben, keserves tapasztalatok árán jött rá arra, hogy nem tudja felvenni a versenyt például a Bayern Münchennel. A korábbi években azzal próbálkoztak, hogy megközelítsék a Münchenben adott játékosfizetéseket, ám ennek nem lett meg a várt eredménye, viszont a klub a csőd szélére került. Kénytelenek voltak csak addig nyújtózkodni, ameddig a takarójuk ért, és az utánpótlásra koncentráltva ez a takarékos megközelítés a Deloitte értékelése szerint a világ 11. leggazdagabb klubjává tette őket. Ám így is nagyon messze vannak az élbolytól, költségvetésük a Bayernénak még a felét sem éri el.

Götze mellett az akadémiának olyan játékosokat sikerült kinevelnie a német merítésből, mint Marco Reus, Kevin Grosskreutz vagy Marcel Schmelzer. A külföldről bevonzott fiatalok között volt a japán Sindzsi Kagawa, vagy a gaboni Aubameyang, és Jürgen Klopp vezetőedző irányítása alatt 2011-re összejött a Bundesliga megnyerése is, amit 2012-ben meg is tudtak védeni. Ennek a bajnokcsapatnak 23,3 év volt az átlagéletkora.

A sikeres fiatalokat már nem is igyekezett megtartani a klub, de legalább jó profittal adta el őket, a Bayern ebben az időszakban vitte el például Robert Lewandowskit és Mats Hummelst is. Götze helyét Henrikh Mkhitaryan vette át, akit később 42 millió euróért passzoltak el a Manchester Unitednek, a Manchester City pedig 27 millió eurót fizetett Ilkay Gündoganért.

Ennek az lett az eredménye, hogy ma már minden fiatal Dortmundba akar kerülni, hogy onnan dobbantson egy elitklubba, és ez a Dortmundnak is kiváló helyzetet teremt. Ott tartunk, hogy Alexander Isak, az egyik legnagyobb svéd ígéret a Real Madrid helyett választotta Dortmundot 17 évesen, és egyelőre ott tart, hogy 18 évesen bemutatkozhatott a Bundesligában. Nem biztos, hogy Madridban ilyen fiatalon befért volna a kezdőbe és meg tudta volna mutatni magát a világnak, még az is lehet, hogy Dortmundból hamarabb jut majd el az első spanyol bajnoki meccséig, mintha egyből oda ment volna.

Ez nem üzlet, ez művészet

A Guardian újságírójának nemrég sikerült azt a nem kis bravúrt elérnie, hogy Felcsúton járva egy hazai meccs után Orbán Viktorral beszélhetett, szigorúan csak fociról. Orbán azt mondta, jó eredményeket értünk el a magyar futball feltámasztásában, de a magyarok szokás szerint nagyon kritikusak, mint mindennel szemben. “Senki sem fog egyetérteni velem, mindenki azt mondja, ez egy szar, de a tény az, hogy nagyon jól fejlődünk” – mondta.

Ez az akadémia, ez a fajta stadion, ez egy koncepció része. Az én koncepcióm az, hogy a foci nem az üzlethez tartozik. A foci a művészetekhez tartozik, nézze meg a stadiont, az egy művészeti alkotás. Ne az ügynökkel való következő megbeszélésre koncentráljon vagy ilyen marhaságokra, mert nem az a lényeg. A lényeg a művészet, a labda és a csapat. Szóval ez az én koncepcióm, és ez a koncepciója az akadémiának

– mondta a miniszterelnök.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Dortmund foci labdarúgás sport utánpótlás Olvasson tovább a kategóriában