Úgy tűnik, hogy 2001 óta ismét sikerül betartania Németországnak a maastrichti kritériumokat. Ez azt jelenti, hogy a GDP arányában nem lesz magasabb a költségvetés hiánya három százaléknál, és az adósságráta sem haladja meg a 60 százalékos szintet. Legalábbis a Handelsblatt tudósítása szerint erre számít Olaf Scholz német pénzügyminiszter. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt legalább négy százalékponttal mérséklődik a német adósságráta.
Németország esetében ez utóbbi az új fejlemény, költségvetési hiányról ugyanis 2012 óta nem lehet beszélni, hiszen akkor lett először nullszaldós a német büdzsé. Vagyis az állam nem költött többet, mint amennyi bevétele volt.
Az elmúlt években ezt is sikerült megfejelni, hiszen a német állam kevesebbet költött, mint amennyi bevétele volt. Idén már 61 milliárd eurós, azaz közel 20 ezer milliárd forintos pluszban fog zárni a költségvetés. Ez a német GDP 1,75 százaléka.
Ez alapján természetes, hogy az idei záró statisztika a német államadósság nagy zuhanását mutatja majd. Az adósság növekedése megállításának ugyanis az a logikus menete, hogy nem költök többet, mint amennyi pénzem van. Csökkenteni pedig úgy lehet, hogy több pénzt szedek be, mint amennyit elköltök.
Ezt az egyszerű szabályt a magyar kormánynak nem sikerült magáévá tenni. Pedig Orbán Viktor a 2010-es választások megnyerését követően harcot hirdetett a hatalmasra duzzadt államadósság ellen. Akkor a magyar államadósság 78,6 milliárd eurót tett ki, tavaly év végére viszont már 90 milliárd euró fölött járt.
Az évtized elején még a német állam sem takarékoskodott, hiszen éppen csak kijöttünk a válságból. 2012-13-ban viszont már lényegében nullszaldóval zárt a német büdzsé, azóta pedig rendre pozitív az egyenleg, tavaly például egy százalékos volt a plusz. Az más kérdés, hogy az euróválság éveiben rengeteg bírálat érte a spórolás miatt Németországot, mert a kritikusok szerint nagyobb állami költekezéssel gyorsabb lehetett volna a kilábalás.
Idehaza Orbán Viktor 2016 januárjában a Kossuth Rádióban azt mondta, hogy a kívánatos állapot az lenne, hogy ha
„ma száz forint adósságunk van, jövőre csak kilencvennyolc legyen, aztán pedig lehetőleg ne adósságunk legyen, hanem mi adjunk kölcsön másoknak. (…) 2017-ben én szeretnék egy áttörés jellegű lépést tenni ebbe az irányba.”
Az adatokból látható, hogy ez nem sikerült, noha a kormányfő is tisztában volt azzal, hogy az adósság csökkentéséhez a nominális szint mérséklésén, vagyis az állami költekezések visszafogásán keresztül vezet az út (legalábbis a bevételek növekedési üteméhez képest kellene szerényebben költeni). Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter emiatt hirdette meg a nullás költségvetést, ami hamar hamvába is holt.
Előbb működési és fejlesztési részre osztották a büdzsét, amelynek első fele nullás, míg a második része mínuszos volt. Most már inkább szóba sem hozzák a nullszaldós büdzsét.
A kormány ugyanis feláldozta az ötszázalékos gazdasági növekedés oltárán az állami költekezés visszafogását. Az elmúlt években a költségvetés hiánya 1,5 és 2,5 százalék között mozgott, vagyis folyamatosan többet költött az állam, mint amekkora bevétele volt. A kormány alighanem arra számít, hogy majd kinőjük az adósságot.
Ez abban az értelemben igaz is, hogy jellemzően csökken a GDP-arányos államadósság, bár ezt árnyalja, hogy az Eurostat döntése nyomán az államháztartási körbe kellett sorolni az Eximbankot, így visszamenőlegesen is megugrott az adósságráta. Hasonló vita van folyamatban a jegybanki alapítványokkal kapcsolatban.
A németek tehát minden számítás szerint sokkal eredményesebben küzdenek az államadósság ellen, mint a magyar kormány. Pedig hasonló, 80 százalék körüli adósságrátája volt a két országnak 2010-ben. Mindkét országnak jókora exporttöbblete van, emellett Magyarországra ömlenek az uniós pénzek.
Most mégis ott tartunk, hogy a 2010-es 20 ezer milliárd forintról 2018 októberére 29 ezer milliárd forint közelébe ugrott a magyar államadósság. Ennek most még nincs különösebb következménye, de egy válság esetén nemigen lesz mozgástere a kormánynak, hogy pluszköltekezéssel támogassa a gazdaságot, Németországban viszont sokkal több lehetősége lesz erre.
Közélet
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Ezentúl csak akkor lesz napelem a magyar háztartásokban, ha a hozzá tartozó akkumulátorra nagy támogatás jár
A jelenleg zajló háztartási napelempályázat egy dolgot már a lezárása előtt bizonyított: akkumulátorok nélkül többé nem kerülnek napelemek a háztetőkre.
Zsákutcába fut az elektromos autózás, ha nem lesznek jóval hatékonyabbak az akkumulátorok
Olyan lett az akkumulátor, mint a napelem, a gyártás mennyiségének növelésével már nem lehet érdemi költségcsökkentést elérni, az alapanyagok ára pedig emelkedni fog.
Fontos
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Idén minden család megkapja a támogatott árú gáz teljes mennyiségét? – észrevételek az MVM tájékoztatásához
Az átalányt fizető gázfogyasztók számlái mostantól nem ugranak meg, de szakértő szerzőnk levezetése szerint ennek eddig sem lett volna szabad megtörténnie.
