Nagy volt a jövés-menés augusztusban a közösségi közlekedési cégek vezetésében. Dávid Ilona hat év után elhagyta a MÁV-ot, hogy átvegye a Volánbusz irányítását, utódja az előző kormányban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedési területét vezető Homolya Róbert lett. Az országgyűlési képviselőként és a Miniszterelnöki Kormányiroda nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős államtitkáraként is dolgozó Fónagy Jánost pedig a „kötött pályás és nem kötött pályás helyközi közösségi közlekedésért felelős miniszterelnöki biztossá” nevezték ki.
Az új vezetőktől ugyan még nem hallottuk a terveiket, kifejtette viszont elképzeléseit Mosóczi László, aki az új kormányban az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkáraként irányítja a közlekedést. A politikus a Magyar Időknek adott hosszú interjúban mondta el, mire készülnek ebben a ciklusban.
Legfontosabb tennivalóként azt nevezte meg, hogy 2020-ra egységes közúti-vasúti jegyrendszert hozzanak létre, „hogy az ország két pontja közt utazva csak egy jegyet kelljen megváltanunk, függetlenül attól, hogy ehhez hányfajta szolgáltatást kell igénybe vennünk, hányszor szállunk át buszról vonatra, helyi járatról helyközire”.
Ez tényleg nagy előrelépés lenne, de az elképzelés a magyar közlekedéspolitika örök ígérete.
Volt erre szándék már a 2002 és 2010 közötti időszakban is, a 2010-ben hivatalba lépett második Orbán-kormány közlekedési és energetikai államtitkára, Völner Pál pedig kinevezése után nem sokkal azt nyilatkozta a Figyelőnek: „ha valaki például Csornáról Budapestre utazik, ott közlekedik, majd hazamegy, akkor válthasson egy olyan jegyet, amely minden közösségi közlekedési járműre érvényes. Bízom benne, hogy ez az egységes jegyrendszer, illetve közlekedési modell elindulhat még ebben a kormányzati ciklusban.”
Nem indult el, ahogy a következő ciklusban sem, meglátjuk, hogy 2020-ra sikerül-e. A kilátások talán annyival jobbak a korábbiaknál, hogy zajlik az országos elektronikus jegyrendszer bevezetésének az előkészítése, ezen az informatikai alapon pedig könnyebb lehet megteremteni az átjárást a különböző közlekedési cégek között.
Párhuzamosságok
Mosóczi László arról is beszélt, hogy a közúti-vasúti közösségi közlekedési rendszerek összehangolása magában foglalja a vasúti és buszjáratok párhuzamosságainak kiszűrését. Fónagy Jánosnak pedig kifejezetten a feladatkörébe tartozik, hogy „vizsgálja és elemezze a kötött pályás és a közúti helyközi közösségi közlekedés menetrendjeiben megnyilvánuló párhuzamosságokat”, és javaslatot tegyen ezek kiküszöbölésére.
Ez sem új gondolat, Völner Pál szintén célként említette 2010 nyarán, Fónagy Jánosnak pedig ugyancsak a menetrendek összehangolása volt az egyik feladata, amikor 2012-ben egy évre kinevezték a közösségi közlekedés átalakításáért felelős kormánybiztossá.
Fónagy ismételt megbízása mutatja, hogy a kormány nem elégedett az eredményekkel, pedig az utóbbi nyolc évben helyenként szűntek meg párhuzamosságok. A szolgáltatásokat megrendelő állam fokozatosan csökkentette – esetenként nullára – a közvetlen, menetrend szerinti buszjáratok számát Budapestről az olyan jó vasúti kapcsolattal rendelkező olyan városokba, mint Debrecen, Miskolc és Győr.
Ez költségvetési szempontból érthető, és valószínűleg nem okoz érdemi utasvesztést, ha vonattal nem kényelmetlenebb és lassabb célba jutni, mint busszal. Ha viszont mindenhol kíméletlenül meg akarják szüntetni a párhuzamosságokat, annak az lehet az eredménye, hogy az embereket az autózás felé tereli. Pedig ez a folyamat az életszínvonal emelkedésével magától is zajlik, jól látszik ez a válság előtti időszak és az utóbbi pár év adatain is.
Ezen az alaphelyzeten ronthat, ha a közlekedéspolitika átszállásra kényszeríti az utasokat ott, ahol addig szinte háztól házig eljutottak busszal. Ez könnyen az autóvásárlás vagy -megosztás felé terelheti az embereket, ha pedig az elpártolás tömegessé válik, akkor a kieső bevételek miatt végül anyagilag rosszabbul járhatnak a közlekedési cégek és az állami tulajdonos, mint ha fenntartották volna a kényelmes kapcsolatot. Vagyis ebben az esetben nem lenne baj, ha nyolc év múlva is lennének vizsgálatra váró párhuzamosságok a közösségi közlekedésben.
Közélet
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Fontos
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
Az új otthonfelújítási program átrendezheti a lakáshitelek piacát
A támogatás révén több tízmilliárd forint felújítási hitel jut majd a piacra, amelyhez várhatóan jelentős mennyiségű piaci feltételű kölcsön is társul majd.
Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
