Hírlevél feliratkozás
Torontáli Zoltán
2018. április 12. 14:45 Állam, Piac

Az EU bevette a silány élelmiszerek elleni kelet-európai harc maszlagát

Látszólag megkajálta az Európai Bizottság azt a kelet-európai kezdeményezést, amely meg akarja szüntetni, hogy ugyanazon márka alatt egymástól eltérő tartalmú élelmiszereket lehessen forgalmazni az unió országaiban. A feltételezés az, hogy a multinacionális cégek silányabb árut terítenek keletre, és ezzel másodrendű állampolgároknak nézik az ottani lakosokat, vagyis az európai értékeket semmibe veszik.

A konkrét intézkedés az lesz, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló uniós irányelvbe beemelnek egy passzust, amely tiltani fogja az úgynevezett “kettős minőségű élelmiszerek” forgalmazását. Mielőtt azonban örömtüzeket gyújtanának a silány élelmiszerek ellen küzdők, érdemes néhány élelmiszer-gazdasági alapvetést tisztázni, mert ezek ismeretében láthatóvá válik, hogy a valóságban jobbára csak látszatintézkedések jöhetnek szóba.

Először is, a silányság nem fizikai mértékegység, az ízlelés a fogyasztó egyéni képessége, a minőség fogalma pedig szintén egyéni változó lehet. Egy példa: tegyük fel, hogy ugyanannak a gyártónak az ugyanolyan márkájú joghurtjában nyugaton több a cukor, mint keleten. Szerinted melyik a silányabb?

Ha édesszájú vagy, akkor nagy valószínűséggel a nyugatit fogod ízletesebbnek (jobb minőségűnek) tartani, ha viszont abból indulsz ki, hogy a túlzott cukorfogyasztás hosszabb távon egészségtelen, akkor mondhatod, hogy a keleti verziónak jobb a minősége. És természetesen mindkét állítás egyszerre igaz. Megoldás: ha a cukrosat szereted, megveheted nyugaton ezt a joghurtot, itthon pedig válassz egy másik márkát, amelyik jobban ízlik. Ez a piaci verseny lényege.

Persze akár joggal érezheted úgy, hogy becsapnak, mert azt hiszed, hogy ugyanaz a márka tökéletesen ugyanazt a terméket takarja. Ebben az esetben azonban csak arról van szó, hogy az ismereteid, amelyeken az érzeted alapszik, nem egyeznek a valósággal. Az élelmiszeripar ugyanis sosem mondta, hogy egy márka alatt 100 százalékig homogén termékeket gyárt.

Gondolj a kedvenc autómárkád kedvenc modelljére: ugyanúgy néz ki az amerikai verziója, mint az európai? Többnyire nem, mert a gyártók alkalmazkodnak a helyi igényekhez, és ez így van az élelmiszeriparban is. A magyarok jelentős része például szereti a túró rudikat, míg például a skandinávok nagy része már önmagában is enyhén gusztustalannak tartja a túrót. Ha tehát el akarod adni a termékedet az unióban, akkor szükséges lehet a receptek regionális, vagy akár országonkénti kisebb-nagyobb változtatása. Ha neked a helyi lakosok többségéhez hasonló az ízlésed, akkor ez a gyakorlat neked kedvez.

Erre lehet azt mondani, hogy receptenként kelljen különböző márkaneveket adni, de akkor nem lehet ugyanabba a csomagolásba tenni a cukrosabb/cukorszegényebb joghurtot, és még külön kell a márkát is helyben felépíteni, vagyis nőni fog a csomagolási és marketing költség. Amit természetesen veled fognak kifizettetni.

Ha már a vásárlóerőnél tartunk: a receptek regionális módosításának egyik fő oka természetesen a helyi pénztárcák vastagságához való alkalmazkodás. Világos, hogy ez egyértelműen nem kedvez a kelet-európai vásárlóknak, mert hígítani, “silányítani” kell kicsit a terméket, hogy nálunk is eladható legyen. De ez, oly sok más különbséghez hasonlóan gazdasági szükségszerűség, és az elmaradottságunk a fő oka. A gyártók szívesen adnának el neked nyugati prémium terméket, mert akkor nekik is nagyobb lenne a nyereségük, de amíg számodra sajnos luxus a hústartalmú virsli, addig szójával fogják telepakolni.

Tipikus példa az európai vitában az a halrudacska, amely Ausztriában több halat tartalmaz, mint pár kilométerre arrébb, Szlovákiában (ugyanaz a gyártó, ugyanaz a márka.) A szabad piacon azonban senki sem tiltja meg egyetlen gyártónak sem, hogy magasabb haltartalmú rudakkal vegye fel a versenyt a megtévesztő taktikát folytató gaz osztrák márkával szemben, csak a szomorú valóság egyelőre nem kedvez ennek a taktikának, mert az osztrák pénztárca vastagsága nagyobb teret enged annak, hogy a vásárló több haltartalomért többet legyen hajlandó fizetni.

Itt is lehet megtévesztő magatartást emlegetni, mert a szlovák vevő azt hiszi, hogy ugyanazt a haltartalmat kapja mint Ausztriában. De ha megtiltjuk ezt a gyakorlatot, akkor lehet, hogy a gyártónak nem is éri meg Szlovákiában árulni, vagyis szűkülni fog a választék a boltban. Ennél sokkal egyszerűbb megoldásnak tűnik felhívni a vásárlók figyelmét arra, hogy nézzék meg az összetevőket a csomagoláson, és döntsék el, hogy akarnak-e halat csak nyomokban tartalmazó rudakat venni. Adalék a sztorihoz, hogy egyébként Hollandiában és Angliában is a szlovák halrudacskát árulja ez a bizonyos gyártó, ami arra utal, hogy nem a keleti vásárlót tartja másodrendűnek, hanem egyéb gazdasági-logisztikai okok lehetnek a háttérben.

Egy másik tipikus példa arra mutat rá, hogy a nyersanyagokból fakadó különbségek is a silányság konteót erősítik. A kólákról van szó, amelyeknek állítólag jobb az íze a nyugati országokban. Márpedig az üdítőknek, így a kólának is az egészen jelentős része víz, és a H2O forrása nagyban meghatározza a végső ízt is.

Ha szeretnéd elérni, hogy a magyar palackozású kólák pont olyanok legyenek, mint az osztrákok, akkor

  • át kellene hozni a vizet Ausztriából, vagy
  • be kellene zárni a magyar palackozót, és Ausztriából importálni az összes kólát, de ez nem lenne bölcs gazdasági intézkedés, vagy.

Fokozva a cinizmust: miért pont az osztrák kólához akarjuk idomítani a magyart, miért nem mondjuk a portugálhoz vagy a litvánhoz, ha valakinek például az ízlik?

Az Európai Unió egyébként pontosan látja ezeket a problémás elemeket, és például az alapanyagok használatában nagyon megengedő lesz az új szabályozás, mert gazdasági nonszensz lenne előírni egy globális gyártónak, hogy az unió két végén lévő gyárában csak ugyanolyan alapanyagokat használhasson.

Emellett még számos jel utal arra, hogy az egész ügyet látszatintézkedésekkel szeretné végre lerázni magáról a Bizottság. Feljegyzések bizonyítják, hogy a brüsszeli adminisztráció lényegében értelmetlen dolognak tartotta az egész kérdést, amikor a kelet-európai országok 2017 elején egységesen kezdtek fellépni a vélt vagy valós sérelmeik ellen. Akkor abból indultak ki, hogy az európai hatóságok feladata az élelmiszerek biztonságának garantálása, a többi pedig legyen a szabad piac dolga.

Abba azonban belementek, hogy hivatalosan megkérdezzék a tagállamokat az álláspontjukról, és a keleti országok azt jelezték, hogy az állampolgáraik kifogásolják a silányságot. Csak Szlovénia és Észtország mondta azt, hogy náluk ilyen problémáról még sosem hallottak. Ezen felbuzdulva a keleti államok 2017 nyarán erős lobbit indítottak, és júliusra megtört a jég: Robert Fico akkori szlovák miniszterelnök egyik brüsszeli látogatására időzítve a Bizottság kiállt a sajtó elé, és látványosan megvette a keletiek problémáját.

Ennek hatására utasították a Versenypolitikai Főigazgatóságot, hogy indítson hivatalos vizsgálatot az ügyben, ám az tragikomikus módon szeptemberre arra az álláspontra jutott, hogy a minőség fogalma nem elég egzakt, és a szakértők végső soron nem is értik, hogy a keletiek min szeretnének változtatni. Az ügyet ezért hamarosan átdobták a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósághoz, ennek a szervnek a pontos nevét csak azért írtuk ide, hogy világos legyen, a kérdés gazdasági vonatkozásait elvetették, és helyette a politikai érvek kerültek előtérbe.

A megoldást most azzal próbálják megtalálni, hogy a Bizottság egyik agytrösztje 100-500 termék vizsgálata után, várhatóan 2019 szeptemberére fog előállni egy szakmai véleménnyel, amely megalapozza a direktíva változtatásait. Létre fognak hozni egy módszertant arra, hogy a kettős minőségű élelmiszereket a tagállamok be tudják azonosítani, és ha sikerül majd ilyet találniuk, akkor lépéseket tehetnek a forgalmazás leállítására.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy a Bizottság egy gumiszabály létrehozásával igyekszik megnyugtatni a nála lobbizó keleti államokat, ami azt vetíti előre, hogy a joghurt cukrozásában lévő eltérések várhatóan maradnak, egyéni szinten pedig célravezetőbb, ha mindenki megnézi az dobozon az összetevőket.

Állam Piac élelmiszer európai bizottság Európai Unió silány Olvasson tovább a kategóriában

Állam

Jandó Zoltán
2018. november 9. 13:18 Állam, Pénz

Kevés volt a felcsúti focinak 19 milliárd, visszamenőleg kaphattak újabb százmilliókat

Valószínűleg egy jogszabály-módosításnak köszönhetően juthatott újabb közel egymilliárd forinthoz, így összesen már 20 milliárdnyi közpénzből szépülhet az akadémia.

Bucsky Péter
2018. november 9. 07:02 Állam

Magyarország az egyik legnagyobb vesztese a multik transzferár-trükkjeinek

Sok ország segíti a multikat az adófizetés minimalizálásában, hazánk a társasági adó ötödét bukhatja emiatt. A nagy transzferár-trükk, második rész.

Jandó Zoltán
2018. november 7. 16:47 Állam, Piac

Egyre drágább az orosz gáz, szerencse, hogy ilyen meleg van

Az idén nyáron, amikor a tárolók feltöltése miatt a legtöbb gázt vettük, többet fizettünk egy köbméterért, mint az elmúlt közel három és fél évben bármikor.

Fontos

Rigó Anita
2018. november 11. 07:49 Élet

Évi tízezer gyermek születik apa nélkül Magyarországon

Nemcsak a nők, hanem a férfiak gyermekvállalási életkora is jelentősen kitolódott az utóbbi két évtizedben.

Hajdu Miklós
2018. november 10. 17:08 Tech

Egy intézmény nyerte el a magyar egyetemekhez jutó uniós kutatási pénzek közel harmadát

Tovább elemeztük a H2020 pályázatok adatait, ezúttal a magyar egyetemekre koncentrálva. Kiderült, hogy a CEU messze kiemelkedik a magyar egyetemek között a nemzetközi színtéren.

Fabók Bálint Jandó Zoltán
2018. november 7. 06:37 Élet

Egy stróman élete: „heti 150 millió szállításától szakadt szét a táskám”

„Millió helyett mindig ezret írtak. Ha azt az üzenetet kaptuk, hogy vegyünk fel 30 ezret, akkor 30 milliót kellett.” Bemutatunk egy bűnszervezetet az alsóbb szinteken lévők szemszögéből.