Hírlevél feliratkozás
Rigó Anita
2018. március 21. 06:53 Állam

Azt senki sem köszöni majd meg, amit az oktatással tett ez a kormány

Szinte semmi sem maradt a 2011 előtti oktatási rendszerből Magyarországon azon kívül, hogy az ma is lemaradásban van a 21. század szellemiségéhez és munkaerőpiaci igényeihez képest. Ám nemhogy nem javult a helyzet, hanem egyenesen romlott, amit ebben a cikkben tényekkel is alátámasztunk.

Csakhogy néhány példát említsünk: több tízezer diák hagyta ott idő előtt az iskolapadot, ötödével visszaesett a felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatók száma, a szakgimnáziumokra átkeresztelt szakközépiskolák tananyagát pedig annyira lebutították, hogy az MTA szerint az a műveltség visszaesésével fenyeget.

Az Orbán-kormánynak a sikeres fejlett országokétól merőben eltérő, sajátos elképzelései vannak arról, hogy milyen feladatokat kell ellátnia az oktatásnak a 21. század Magyarországában, ami már 2010-ben a Nemzeti Együttműködés programjából kiderült (ebben az évben volt utoljára választási programja a Fidesznek). Ebből mindent nem láthattunk jönni, de az alapvető irányt már ebben meghatározták.

A NER-program 31. oldalától olvashatjuk a Felsőoktatás és a szakképzés célszerűsítése alfejezetet, aminek a címe már önmagában is beszédes. Ebben azt írták nyolc éve, hogy “megbomlottak az egyensúlyok az oktatásban”, ami azért történt, mert egyre több fiatal tanult a felsőoktatásban, miközben a szakképzés elveszítette a presztízsét és egyes szakmákat már alig tanult bárki is. Márpedig a Fidesz szerint a multinacionális termelővállalatoknak és a hazai kkv-knak is leginkább jól képzett szakmunkásokra van szüksége, ezért ezeket az arányokat meg kell változtatni, különben elképzelhetetlen, hogy Magyarország gazdaságilag felzárkózzon bárhova is – írták.

Mindez tökéletesen leírja a Fidesz oktatáshoz való viszonyát, ami egyébként nyolc év alatt semmit sem változott. Pedig a tények éppen hogy változásért kiáltanak. 

Leszállították 16 évre a tankötelezettség korhatárát

Az első lépések között volt, hogy a 2012-ben kezdődő tanévtől 18 évről 16 évre szállították le a tankötelezettség felső korhatárát. Ugyan a kormány erről készíttetett egy hatástanulmányt, ami megállapította, hogy nem jó ötlet, mert nagyon káros következményekkel járna, ezt nem vették figyelembe.

Hatástanulmány a tankötelezettségről. Forrás: Kettős Mérce

Hoffmann Rózsa akkori köznevelési államtitkár azt mondta, csak jót tesznek azokkal a 16-18 évesekkel, akik lógnak az iskolából, mert így legalább elmehetnek dolgozni. Ezzel a lépéssel a kormány kimondta, hogy támogatja, hogy a tizenéves fiatalok minél hamarabb kilépjenek a munkaerőpiacra, és az sem baj neki, ha máshol nem tudnak elhelyezkedni, csak közmunkásként.

 

A tankötelezettségi korhatár leszállításának meglett a hatástanulmányban is megjósolt hatása, az érintett korosztályban meredeken csökkenni kezdett az iskolába járók aránya.

 

Az a könnyen előrejelezhető dolog is beteljesült, hogy éppen az ország legszegényebb részein hagyta el emiatt arányaiban a legtöbb gyermek az iskolapadot. Az Eurostat csak 2013-tól vezeti a régiós szintű oktatási statisztikákat, de már ebből is határozott negatív tendencia olvasható ki. Észak-Magyarországon csak 2013 és 2016 között közel 8 százalékponttal esett vissza az iskolába beiratkozott 17 éves tanulók aránya, 81 százalékra, és mivel sok minden nem változott, ez a mutató tavaly valószínűleg tovább romlott.

A népességcsökkenés hatását kiszűrve, csak a tankötelezettség felső korhatárának leszállítása miatt 2016-ban 4,5 százalékponttal kisebb volt a tanulók aránya a 17-18 évesek körében, mint 2013-ban.

Ha 2016-ban is arányaiban annyian tanultak volna a 17-18 évesek, mint 2013-ban, akkor 11 ezerrel több diáknak kellett volna iskolába járnia ebben a korosztályban.

És akkor arról még nincs is adatunk, hogy 2011 és 2013 között mennyivel csökkent a 17-18 éves tanulók száma.

 

Több tízezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik 2012 óta a korhatár leszállítása miatt túl korán elhagyták az iskolapadot.

Ráadásul, ahogy nemrég megírtuk, további 82 ezer gyermeket, a közoktatásban tanulók 11 százalékát fenyegeti a lemorzsolódás veszélye, vagyis az, hogy idő előtt elhagyja az iskolapadot.

Központosították és lebutították a közoktatást

A közoktatás rendszerét 2012-től alapjaiban változtatta meg a kormány. Egyrészt elvették az önkormányzatoktól az iskolák irányítását és azt a Klik kezében központosították, amiről hamar kiderült, hogy működésképtelen és hatalmas adósságokat termel. Miután az oktatásért felelős emberierőforrás-miniszter is nyíltan belátta, hogy “túltolták a biciklit” a központosítással, tavaly végül részben decentralizálták az iskolák irányítását, és 59 kis Kliket (tankerületi központot) hoztak létre az országban. Ezek ugyan saját költségvetéssel rendelkeznek, felettük ugyanúgy ott áll a központi Klik. Emiatt sokat nem javult a helyzet, az iskolák így is gyakran működési zavarokkal küzdenek.

De nem csak az igazgatás, hanem az oktatás tananyagának rendszerezése is megváltozott. 2012-től lépett érvénybe a Nemzeti Alaptanterv, és ezek alapján a kerettantervek, amelyeket szintén sok szakmai kritika ér. Az általános kritika, hogy a készségfejlesztés helyett a lexikális tudás felé tolódtak el az arányok, és a tantervek túlzsúfolttá váltak, ami miatt a diákok is túlterheltek lettek.

Különösen a középfokú szakképzésben, a szakgimnáziumokban tanulókat érték nagy károk, ugyanis itt annyira visszavágták a közismereti órák számát, hogy az az MTA szerint már a műveltség beszűkülésével fenyeget. Több mint 120 ezer diák tanul ma ilyen intézményben Magyarországon.

A tanárok és a diákok másik nagy fájdalma, hogy megszűnt a szabad tankönyvválasztás lehetősége. A diákok állami tankönyvekből tanulnak, amikben furcsa kontextusban a terrorizmus és menekült fogalmakkal is találkoznak, ami jól mutatja, hogy a központilag összeállított tankönyvek világnézetileg finoman szólva sem semlegesek.

Az oktatási rendszert ért kritikák miatt már egy ideje készül egy új Nemzeti Alaptanterv, ami az eredeti tervek szerint 2019. szeptemberétől került volna bevezetésre. A kormány az utóbbi hónapokban nagyon hallgatott a témáról, míg végül nemrég az oktatási államtitkár bevallotta, hogy ők maguk sem tudják, mikor vezetik be az új NAT-ot. Ha mégis maradna az eredeti dátum, akkor a hátralévő másfél év már nem olyan sok idő arra, hogy az új alaptanterv alapján elkészítsék a kerettanterveket, amik alapján az iskolák létrehozhatják a saját helyi tantervüket. Arról nem is beszélve, hogy az állami tankönyvek tartalmán is vélhetően módosítani kellene.

A felsőoktatást háttérbe szorították

A romkocsmák félhomályában merengő, állástalan diplomásokkal ma Dunát lehet rekeszteni – hangzik Orbán Viktor klasszikus mondata 2012-ből, amivel tömören el is mondta véleményét a felsőoktatásról. Ahogyan a NER-programból is kiolvashattuk, a Fidesz szerint nem kell minden fiatalnak egyetemre járnia.

Ez a korábbiakhoz képest újfajta kormányzati hozzáállás már csak azért is furcsa, mert 2010 előtt is nagyon messze voltunk attól, hogy minden fiatal diplomát szerezzen (2012-ben a 25-29 évesek 31 százalékának volt felsőfokú végzettsége). Az utóbbi években pedig csak távolodtunk ettől, ugyanis a NER-világban még inkább kiváltságos dolog lett a felsőoktatásban való részvétel.  

A felsőfokú oktatás háttérbe szorítását jól jelzi, hogy a kiadások 2009-es szintjéhez képest ma az Orbán-kormány a büdzsé sokkal kisebb részét költi erre a területre, amivel az elmúlt évek alatt több ezer milliárd forintot vont ki a felsőoktatásból.

Ha a kormány ma is annyit költene arányaiban a költségvetésből a felsőfokú oktatásra, mint 2009-ben, akkor több mint évi 600 milliárd forinttal többel, a jelenlegi keret duplájával gazdálkodhatna a terület.

 

A forráskivonással a kormány az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát is szűkítette. Ez különösen igaz a közgazdász és a jogász képzésekre, amikre kevesebben jutnak be állami támogatással, mint korábban. 

Az új-, illetve inkább régivonalas oktatáspolitika és a forráskivonás is hozzájárult ahhoz, hogy a hallgatói létszám látványosan visszaesett. 2011 és 2017 között közel 40 ezerrel csökkent a nappali tagozaton tanulók száma a felsőoktatásban.

 

Ugyan a hallgatói létszám megfogyatkozásához a népességcsökkenés is hozzájárulhat, arányaiban is kevesebben tanulnak a fiatalok a felsőoktatásban. A 20-24 évesek körében 31 százalékról 26 százalékra csökkent a felsőoktatásban tanulók aránya csak 2013 és 2016 között. Máshogy kifejezve, ha 2016-ban is arányaiban annyian tanultak volna a felsőoktatásban, mint 2013-ban, akkor közel 30 ezerrel több hallgatónak kellett volna lennie ebben a korosztályban.

 

Az egyetemről frissen kilépő korosztály iskolázottsága is ugyanezt a negatív tendenciát tükrözi. A felsőfokú végzettséggel rendelkező 25-29 éves fiatal felnőttek aránya a 2012-es csúcsról, 31,4 százalékról 2016-ra 28 százalék alá csökkent. Pedig ha 2016-ban is bő 31 százalékuknak lett volna diplomája ebben a korosztályban, az 22 ezerrel több fiatal diplomást jelentett volna.

 

Még ijesztőbb talán, hogy 2015 óta a 30-34 évesek körében is elkezdett csökkenni a diplomások aránya, ami példátlan a régióban. 2017-ben már csak a korosztály 32 százalékának volt felsőfokú végzettsége Magyarországon, amivel a visegrádi országok között sereghajtók lettünk. Amennyiben ez a negatív folyamat nem fordul meg, az csak súlyosbítani fogja a munkaerőhiányból fakadó gazdasági nehézségeinket.

 

Minden oktatáspolitikai intézkedést nehéz lenne felsorolni, a fent bemutatott negatív folyamatok azonban magukért beszélnek. Ami a legsokkolóbb az egészben, hogy a jelenlegi kormány tudatában volt annak, amit csinál. Tudta, hogy az intézkedései következtében sokkal több képzetlen fiatal kerül majd ki idő előtt a munkaerőpiacra tartós munkanélküliséggel fenyegetve, és azzal is tisztában volt, hogy a forrásmegvonás miatt csökkenni fog a felsőoktatásban hallgatók, végzettek aránya a fiatalok körében. És ez egyáltalán nem zavarta.

Pedig politikai oldaltól függetlenül a világban minden szakértő azt mondja, hogy a magasan képzett munkaerőé a jövő. Az összeszerelést előbb-utóbb mindenhol robotok fogják végezni, így sokkal kevesebb fizikai munkásra lesz szükség. Vannak azonban olyan, úgynevezett puha készségek, amikkel viszont csak az emberek fognak rendelkezni a jövőben is, és amelyek emiatt felértékelődnek.

Ilyen például a kritikus gondolkodás, a kreatív problémamegoldás, az emocionális intelligencia vagy a vezetői képesség. Ezek azok a készségek, amiket csak az iskolában tud mindenki elsajátítani, és amikre egy mai modern oktatási rendszernek valójában fókuszálnia kell.

Állam felsőoktatás közoktatás oktatás oktatáspolitika Olvasson tovább a kategóriában

Állam

Rigó Anita
2018. november 12. 16:13 Állam, Élet

Magyarországon egy apa nem lehet annyira családcentrikus, hogy otthon maradjon a gyerekkel

Nálunk még most is nagyon erős a hagyományos kenyérkereső apai szerep támogatottsága, Németországban viszont más a helyzet.

Jandó Zoltán
2018. november 9. 13:18 Állam, Pénz

Kevés volt a felcsúti focinak 19 milliárd, visszamenőleg kaphattak újabb százmilliókat

Valószínűleg egy jogszabály-módosításnak köszönhetően juthatott újabb közel egymilliárd forinthoz, így összesen már 20 milliárdnyi közpénzből szépülhet az akadémia.

Bucsky Péter
2018. november 9. 07:02 Állam

Magyarország az egyik legnagyobb vesztese a multik transzferár-trükkjeinek

Sok ország segíti a multikat az adófizetés minimalizálásában, hazánk a társasági adó ötödét bukhatja emiatt. A nagy transzferár-trükk, második rész.

Fontos

Hajdu Miklós
2018. november 13. 06:56 Tech

Adatszemüveg és virtuális valóság: szinte olyan lesz az autógyári munka, mint egy videójáték

Tablet, okosóra és hamarosan adatszemüveg egészíti ki karbantartók szerszámkészletét a magyarországi autógyárakban.

Bucsky Péter
2018. november 12. 06:53 Piac

Évi 48 milliárd forintnyi társasági adót trükközhet ki az országból 30 magyarországi multi

Ha csak a legnagyobb multik abbahagynák a nyereség kijátszását, egy pillanat alatt 1 százalékot nőne a magyar GDP. A nagy transzferár-trükk, harmadik rész.

Rigó Anita
2018. november 11. 07:49 Élet

Évi tízezer gyermek születik apa nélkül Magyarországon

Nemcsak a nők, hanem a férfiak gyermekvállalási életkora is jelentősen kitolódott az utóbbi két évtizedben.