Hírlevél feliratkozás
Wiedemann Tamás
2018. március 20. 06:55 Állam, Pénz

Senkinek sem érdeke, hogy jól költsük el az uniós pénzeket

Magyarország európai uniós csatlakozásától sokan azt várták, hogy eljön a Kánaán, és egy-két évtized alatt nyugat-európai lesz az életszínvonal. Az uniós, vagyis a felzárkózást elősegítő támogatások megérkezésével lett is reális lehetőség arra, hogy a kelet-közép-európai országok gazdaságai csökkentsék a nyugati tagállamokkal szembeni lemaradásukat.

Éppen ezért az uniós pénzeket sokan egyfajta modern kori Marshall-segélyként értelmezték. Az előző cikkünkben arról írtunk, hogy Magyarország iszonyatos sebességgel költi el az uniós támogatásokat, most azt vizsgáljuk meg, hogy mennyire hatékonyan használja fel a pénzeket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkCsak a magyarok álltak rá az uniós padlássöprésre a régióbanKét év alatt eldöntötte a kormány, hogy melyik cégek kapják meg az összes uniós támogatást.

A nyolc évvel ezelőtt felálló Orbán-kormány azt ígérte, hogy az uniós támogatások 60 százalékát gazdaságfejlesztési céloknak rendeli alá a 2014-2020-as költségvetési ciklusban. Mint fogalmaztak, a szocialista kormányok az előző támogatási időszakban (2007-2013) csupán a források 16 százalékát költötték a gazdaság fejlesztésére.

Persze a két uniós támogatási időszak összehasonlítása eleve politikai blöff volt a Fidesz részéről, hiszen a Gyurcsány-kormány esetében csak a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) összegeit vették figyelembe, más gazdaságfejlesztésre rímelő sorokat nem. Ezzel együtt mintegy 40 százalékra jött volna ki az említett arány. A mostani kormány a saját számításai során a tíz operatív programból három, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP), a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP), illetve a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) forrásait is beleszámította a gazdaságfejlesztési célokba. Igaz, ezek az összegek a különböző átcsoportosítások miatt azóta változtak.

Orbánék emellett a saját maguk által összeállított 2014-2020-as uniós támogatási program esetében sem féltek a politikai szólamoktól: hiába ígértek 60 százalékos részarányt a gazdaságfejlesztési célokra, csak a források kicsivel több mint 50 százalékát tervezték eleve erre költeni. Magyarországnak a mostani, 2014-2020-as költségvetési ciklusban tíz operatív programban összesen 8923 milliárd forint jár, a pályázatok során igényelt összeg már most 12 ezer milliárd forint felett van.

 

A legszebb a történetben, hogy pontosan nem is lehet mérni az arány teljesülését, hiszen nincs arra definíció, hogy mit jelent a gazdaságfejlesztés kifejezés, és a különböző uniós operatív programok közül melyek szolgálják ezt a célt. Egy új út építése, az óvoda épületének felújítása, a község főterének járólappal történő lefedése, a vidéki ingatlan vendégházzá alakítása, a megújuló energiába fektetett összegek, a gyár ablakainak cseréje, a felnőttképzésre juttatott uniós pénzek okozhatnak-e pozitív változásokat a helyi gazdaságokban? A válasz valószínűleg mindegyik kérdésre az, hogy igen.

A fő kérdés viszont inkább az, hogy a magyar gazdaság versenyképessége nő-e ezektől a beruházásoktól, csökken-e az Európai Uniótól való lemaradásunk, növekszik-e a jólét az adott országban. Attól aligha fejlődik a magyar gazdaság, ha egy gyártócég csak arra tud pályázni, hogy kicseréljék az üzem ablakait. Ez egy konkrét eset, amely Heves megyében történt. Az ablakokkal semmi gond nem volt, vagyis teljesen feleslegesen cserélte le a vállalkozó. Az ő motivációja érthető, hiszen minden pályázati lehetőséget meg kell ragadni, ezzel legalább növeli a gyárépület értékét. De ha az ablakcserét követően még a fűtésszámlán sem spórol az adott vállalkozás, akkor a beruházás nem értelmezhető gazdaságfejlesztésként, a cég versenyképessége nem nő.

Egy a G7-nek nyilatkozó szakember, aki részt vett a 2007-2013-as és a 2014-2020 uniós programok tervezésében, azt mondta, hogy lényegét tekintve nincs különbség a szocialista és a Fideszes kormányok által összeállított fejlesztési programokban.

Nincs hatékony forrásfelhasználás, miközben egyértelmű a kormányzati cél, hogy a minőségi beruházások helyett a mennyiségre koncentrálnak a pályázatok kiírásánál,

– mondta. Az Orbán-kormány semmilyen olyan intézményi reformba nem kezdett bele, ami bonyolult, így az uniós támogatások hatékony felhasználását szolgáló átalakításba sem vágtak neki. (Elég itt a MÁV átalakítására gondolni, amellyel kapcsolatban a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy „beletörött a bicskánk az átszervezésbe”).

A közel tíz évet a témával foglalkozó szakértő szerint három szereplőn múlik az eu-s támogatások sikere:

25 százalékban az Európai Bizottság, 40 százalékban a kormány, 35 százalékban a kedvezményezettek, vagyis a cégek felkészültségén múlik a sikeres forrásfelhasználás.

Eleve nem segíti a hatékony forrásfelhasználást az Európai Bizottság módszertana, ami a gazdasági egységet alkotó tagállamok helyett szétaprózódott régiókra koncentrál a támogatási rendszerben. A bizottság értelmezése szerint Magyarország például hét régióra osztható, és az uniós támogatások nagy része azoknak a területeknek jár, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlagot. Ebben a logikában például Budapest és Pest megye rengeteg forrástól esik el, pedig ezek a magyar gazdaság húzórégiói. Az uniós támogatások hatására nemcsak a főváros és környéke fejlődne gyorsabb ütemben, hanem a továbbgyűrűző hatás miatt más magyar régiók is.

Az Európai Bizottság esetében gyakori kritika a brüsszeli bürokrácia lassúsága és hozzá nem értése. Az uniós testület rotációs rendszerben működik, vagyis azok a vezetők, akik korábban kultúrával foglalkoztak, egy idő után kénytelenek lesznek gazdasági témákkal, majd újbóli váltást követően mondjuk oktatási ügyekkel foglalkozni. Emiatt nincsenek mindig a helyzet magaslatán, az egymást követő hétéves uniós ciklusok jó, vagy éppen rossz tapasztalatait már egy teljesen más „szakértői csapat” értékeli. A hibákat alig javítják, a támogatási logika szinte semmit sem változott az elmúlt bő másfél évtizedben.

Az Európai Bizottság határozza meg a támogatások fő irányát, például a kis- és közepes vállalkozások támogatását, a zöldenergia- és az infokommunikációs célok fejlesztését, a foglalkoztatottság növelését. Ezen belül a tagállamok dönthetik el, hogy az egyes brüsszeli célokat milyen tartalommal töltik ki.

Ahhoz, hogy egy tagállam hatékonyan használja fel az uniós támogatásokat, nagyon sok múlik a kormányon. A 2010-es kormányváltás után az Orbán-kormány alapvető hibát követett el akkor, amikor lényegében szétverte az uniós támogatásokkal foglalkozó intézményrendszert, megszüntette a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget és az egészet átszervezte. Emiatt fordulhatott elő, hogy a kifizetések késtek, és az eu-s források nagy részét a ciklus végén, 2013-2015-ben sikerült csak rohamtempóban lehívni. Aztán 2016-ban, a pénzek kifutásakor az előző két évi 3-4 százalékos GDP-növekedés rögtön két százalékosra lassult.

A grafikonból jól látszik, hogy a magyar gazdaság növekedését mennyire befolyásolják az eu-s támogatások. Az első ciklus kifizetései a 2010-es kormányváltás és az intézményrendszer átalakítása miatt koncentráltan jelentek meg 2014-ben és 2015-ben, aztán az új, 2014-ben indult támogatási időszak már lassabban futott fel.

 

A kormányzat az utóbbi két évben az államigazgatásra helyezett nyomással pörgette fel a forráslehívást, ami a gyakorlatban a pályázati kiírások megjelentetését, az elbírálás és a támogatási szerződések megkötésének lezavarását és a szerződéssel bíró kedvezményezett vállalkozásoknak, állami szerveknek, önkormányzatoknak folyósított 50-100 százalékos előleg kifizetését jelenti. Ez azonban még nem feltétlenül jelenti maguknak a fejlesztési projekteknek a megvalósulását, ezek csak most indultak be. Az elmúlt három évben kiszórt források a tavalyi és az idei GDP-növekedésre voltak és lesznek pozitív hatással.

Az Orbán-kormány ezt követően meg sem próbálta javítani a források hatékonyabb felhasználását, és egyértelműen a minél gyorsabb pénzlehívásra koncentrált az új, 2014-2020-as finanszírozási ciklusban. Az uniós támogatások gazdaságfejlesztési céljait felváltotta a gazdasági növekedésre gyakorolt hatás maximalizálása, vagyis a források gyors ütemű lehívása. Most ott tartunk, hogy hiába vagyunk még csak a ciklus első harmadában, máris győztest hirdettek az uniós pénzek 96 százalékára. Vagyis felcímkézték a pénzeket, majdnem minden fillérről tudni, ki kapja meg.

A hatékony felhasználást nem segítette, hogy a Magyarország felzárkóztatására kapott uniós támogatások egy részét egyértelműen politikai céloknak rendelték alá. A források felhasználása során óriási a korrupciós kockázat, rengeteg a túlárazott projekt, és emellett tisztán pártpolitikai célokat is szolgálnak a fejlesztési források.

Emlékezetes eset Hatvan városa, ahol a helyi fideszes polgármester összeveszett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szintén fideszes államtitkárával, a térség országgyűlési képviselőjével. Utóbbi a város tucatnyi uniós pályázatának tett keresztbe. Annyira feltűnő volt, hogy a korábban majd minden pályázatot megnyerő Hatvan alig jut uniós forráshoz, hogy Lázár János is közbelépett. A kormány büntet és jutalmaz. Az eu-s támogatások szétosztása óriási lehetőséget ad a kormány kezébe.

A választási kampányok visszatérő sugalmazása, hogy ha nem a kormánypárti jelölt nyer, akkor a térség komoly pénzügyi forrásoktól esik el.

Az uniós gazdaságfejlesztési támogatások sikeres felhasználásának harmadik lába a kedvezményezettek köre, vagyis maguk a cégek. Csakhogy a cégeket felkészületlenül érte a sok pénz, rengeteg vállalkozás fejlesztési terveit innentől nem a piac vagy az eredeti céljaik határozták meg, hanem az, hogy mire lehet pályázni.

Eleve komoly vitákat okozott az Európai Bizottság, amikor az egy főre jutó GDP alapján határozta meg a támogatandó régiókat, amivel lényegében az elmaradott térségekben működő, sok esetben a túlélésért küzdő cégek váltak az uniós támogatások fő kedvezményezettjeivé. Évek óta zajlik a vita Brüsszelben, hogy érdemes-e ezeket a vállalatokat támogatni, vagy a jól működő sikeres cégeket kellene. Utóbbi esetben visszatérő érv, hogy a sikeres cégek könnyen juthatnak banki és egyéb finanszírozáshoz, így ezeket nem érdemes uniós pénzekkel megtámogatni. Közben a sikertelen vállalkozások támogatása sem tűnik túl logikusnak.

A vállalkozók akkor tudnak fejlődni, ha nő a versenyképességük, vagyis ha másoknál olcsóbban képesek a termékeiket előállítani vagy szolgáltatást nyújtani. A cégek akkor bővülnek, ha egyre több árut vagy szolgáltatást értékesítenek, illetve ha nagyobb hozzáadott értékű terméket állítanak elő. Ehhez azonban megfelelő menedzsmentre és értelemszerűen felvevőpiacra is szükség van.

A jelenlegi három szereplős rendszerben senkinek nem érdeke, hogy hatékonyabban használják fel az uniós pénzeket.

A politikusoknak ideális, hogy a hozzájuk közel álló vállalkozókhoz rengeteg pénzt lehet csatornázni, miközben a költségvetés is óriási tehertől szabadul meg. Bokros Lajos, Veres János vagy Oszkó Péter álmaikban sem gondolhattak arra, hogy évi 1200 milliárd forinttal többet oszthassanak szét. Most viszont ez történik, hiszen olyan állami feladatokat lehet szinte teljes egészében kiváltani az uniós forrásokból, mint az útépítés, a közvilágítás vagy a csatornázás.

Ezért a kormány megelégszik azzal is, ha nem használják fel hatékony módon a pénzeket, de azok az elköltés évében megjelennek a makrogazdasági statisztikákban, és így segítenek fenntartani a látszatot, hogy Magyarország pénzügyi helyzete stabil. A versenyképességi statisztikák és az uniós támogatások nem hatékony felhasználásáról készült szakértői jelentés is arra utal, hogy ez önmagában nem igaz.

Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, hogy az uniós pénzek hány százalékát kapják az állami kedvezményezettek. A válasz szerint tavaly év végéig a 4628 milliárd forintnyi uniós forrás 40 százaléka, 1869 milliárd forint jutott az állami kedvezményezetteknek. Ennek az összegnek egy részét tovább pályáztatják az állami kedvezményezettek, vagyis végső soron valamilyen cég számlájára kerül a pénz. A Miniszterelnökség homályos üzenetéből azonban nem sikerült választ kapni arra a kérdésre, hogy a kormány mennyire elégedett a források eddigi felhasználásával, és hogy szerinte teljesül-e a 60 százalékos gazdaságfejlesztési cél.

Állam Pénz cégek európai bizottság kormány operatív programok uniós támogatások Olvasson tovább a kategóriában

Állam

Fabók Bálint
2018. szeptember 17. 17:42 Állam

Évek óta dolgozik az eltűnésén a Google vezére

Munkatársai sem igazán tudják, hogy mivel foglalkozik Larry Page, a Google-t is tulajdonló Alphabet vezérigazgatója, miközben a cég komoly kihívások előtt áll.

Fabók Bálint
2018. szeptember 17. 11:24 Állam

Úgy tűnik, eldőlt, hogy a klímaváltozással csak alulról szerveződve harcolhatunk

Az államok elbukni látszanak a klímaváltozás megállításában, de lokálisan egyre aktívabbak a különböző szereplők.

Bucsky Péter
2018. szeptember 17. 06:45 Állam

Még többet költ az állam a Red Bull Air Race-re, valószínűleg szabálytalanul

Az eddig sejtettnél harmadával többe kerül a budapesti repülős PR-rendezvény, mivel a Hungaroring Zrt. külön a szervezéssel is megbíz egy céget évente félmilliárd forintért. A szerződés ráadásul szinte semmilyen számszerűsíthető konkrétumot nem tartalmaz, de azért azt kiköti, hogy a kormánymédiánál kell a hirdetési pénzeket elkölteni.

Fontos

Torontáli Zoltán
2018. szeptember 18. 06:53 Élet

A matematika megmondja, miért nem viheted fel a repülőre a kézipoggyászodat

Nincs elég tárolórekesz és nincs kényszerítő szabály sem. Viszont őrült jó üzletet lehet csinálni a kézipoggyászos felfordulásból.

Fabók Bálint Kasnyik Márton
2018. szeptember 14. 06:52 Állam

A kormány úgy csinál, mint akinek egyáltalán nincs szüksége a magyar közgazdaságtanra

Felmerült, hogy a kormány megszüntetné a legeredményesebb közgazdasági kutatóintézetet, a Corvinust pedig egy alapítványba játszanák át. Megrendítő csapás lehet a magyar közgazdaságtannak.

Bucsky Péter
2018. szeptember 13. 07:21 Állam, Pénz

23-szor keres többet a Magyar Posta vezére, mint egy átlagos postás

Az állami vállalatok közül a Magyar Postánál a legnagyobb a különbség az átlagdolgozók és a vezető fizetése között. Itt 23-szoros az eltérés, míg az átlag 12.