Közel húsz éve legális már Magyarországon a prostitúció, a szexipar szabályozását lehetővé tevő törvényt 1999-ben fogadta el a parlament. Eszerint három hónapnál nem régebbi orvosi igazolással, a védett övezteken kívül (tehát fontosabb utak és közintézmények 300 méteres körzetén túl), vagy saját tulajdonú magánlakásokban jogszerűen végezhető szexuális szolgáltatás. Ennek ellenére a szakma a jogi szürkezónában maradt: sok a büntetés, nem tisztázott az adózás, de még az sem, hogy egyáltalán hova lehet kiállni.

Például annak ellenére, hogy a törvény kötelezi a nagyobb városok önkormányzatait türelmi zónák kijölésére,^*“A közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén türelmi zóna kijelölése nem mellőzhető az ötvenezer lélekszám feletti települések esetében.” ez eddig – a Hungoring idejére Mogyoródnál létesített övezeten kívül – egyedül a jobbikos vezetésű Tiszavasváriban történt meg. De itt sem a szexmunkások munkakörülményeinek javítása volt az intézkedés célja, hanem az egyik lakótelepen lakók panaszaira reagált az önkormányzat még 2010-ben. Azok az utcák, amelyekre Budapesten “türelmi zónaként” szoktak hivatkozni, valójában csak a védett övezeten kívüli közterületek, és a rendőrök nem ritkán bírságolnak itt dolgozó szexmunkásokat félreértésből.

A Belügyminisztérium statisztikái szerint nem teljesen reménytelen a helyzet. 2012-ben lépett hatályba a törvény, ami szerint a rendőrök kiszabhatnak helyszíni bírságokat (ennek mértéke esetenként 300-450 ezer forint). A rendőrök nagy kedvvel vetették bele magukat a szexmunkások bíráságolásába, de a helyszíni bírságok száma az első évek óta a tizedére, a bíróságok által megítélt elzárások száma pedig a felére csökkent.

Utólagos pénzbírságból viszont még mindig elég sok van. Az is látszik, hogy a pénzbüntetések kiszabásának nincs sok értelme, ugyanis ezek töredéke sem folyik be, a bírságolt szexmunkások inkább leülik a büntetést. Miközben kevesebb szexmunkás került börtönbe, azért még a nem teljes 2017-es évben így is leült száz ember összesen 1131 napot (ez jelentős javulás 2013-2014-höz képest, amikor még 5,5-5,5 ezer letöltendő napra ítéltek bíróságok szexmunkásokat).

A csökkenő bírságok egyik magyarázata lehetne, hogy kevesebb lett a szexmunkás, sokan kivándoroltak, vagy gyakran vittek külföldre akaratukon kívül. De ez nincs így, a létszám viszonylag stabil, 8-10 ezer fő körül alakul az elmúlt években. Viszont az internet miatt kevesebben lehetnek az utcákon. Az elmúlt hat évben az online platformon hirdető szexmunkások száma a lapunknak nyilatkozó üzemeltetők szerint 20 százalékkal nőtt. Emellett valószínűleg a rendőrök is ritkábban bírságolnak.

A lakásokba költözött szexmunkásokat nyilvánvalóan nehezebb ellenőrizni. Őket csak az adóhivatal ellenőrizhetné, mivel nemcsak a védett övezeten kívül, hanem saját tulajdonú lakásban is legálisan lehet szexuális szolgáltatást nyújtani. Ez tényleg csak a saját lakásra korlátozódik, ha valaki albérletben nyújt szexuális szolgáltatást, akkor nem csak a szexmunkást, de a főbérlőt is megbüntetik. (Ennek oka, hogy hazánk nem lépett ki a több mint hatvan éve ratifikált New York-i egyezményből, amelynek az emberkereskedelem és a prostitúció visszaszorítása volt a célja, de mára elavultak egyes rendelkezései.)

A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének anonim felmérése szerint a szexmunkások többsége egyéni vállalkozóként űzi a szakmát, a legtöbben katáznak, de negyedük, ha lehetőségük lenne rá, alkalmazott jogviszonyban dolgozna. A szexmunkás egyéni vállalkozókat a 960901-es számú TEÁOR szám alá, az egyéb személyes szolgáltatást nyújtók közé sorolta a jogalkotó.

Más kérdés, hogy ennek nem sok értelme van a szexiparban. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) fogalma sincs, hogy hány vállalkozó vette fel ezt a TEÁOR-számot, és azt sem tudják, hogy e címszó alatt mekkora adóbevételre tett szert az állam. Másrészt a NAV nem is ellenőrzi a szexmunkásokat, legalábbis Földi Ágnes, az érdekvédelmi egyesület elnöke még nem hallott arról, hogy NAV-ellenőr jelent volna meg egy szexmunkás lakásán. Pedig nincs gyakorlati akadálya sem az ellenőrzésnek, hiszen előzetesen kell fizetni, tehát a számlaadás, vagy annak elmulasztása a szolgáltatás nyújtása előtt kiderülne.

Földi Ágnes szerint a revizori ellenőrzések több okból is életszerűtlenek. Az adóellenőrök általában párosával járnak, a szexmunkás pedig egy ügyfelet vár a lakásán, ha ketten érkeznek, akkor biztonsági okokból nem engedi be őket. A szexmunkásoknak számla- vagy nyugtaadási kötelezettsége van, utóbbin az ügyfelek jót nevetnek, áfás számlát pedig nem igényelnek az ügyfelek, mivel azon a vásárló nevét is fel kell tüntetni. Ettől még nyugodtan lehet áfás számlák kérni, hiszen az egyéb személyi szolgáltatások közé sorolják a jósnőket, állatkozmetikusokat, hordárokat, tetoválókat és a manökeneket is. Más kérdés, hogy a könyvelő, vagy az adóhivatal mennyire fogadna be egy, a cég által igénybe vett ilyen jellegű szolgáltatásról szóló költségszámlát.

Több európai országban is teljesen legális a szexmunka, ilyen például Németország, Svájc és Hollandia, amelyek vagy nem írták alá a New York-i egyezményt, vagy azóta hatályon kívül helyezték. Ezekben az országokban nem csak vállalkozóként, hanem alkalmazottként is lehet űzni az ipart, és munkajogi szempontból is rendezett jogállás mellett dolgozhatnak a szexmunkások. Az állam bevételre tesz szert, a szexmunkások biztosítva vannak és a jogorvoslati lehetőség is nyitva áll előttük, munkaügyi-, vagy bármilyen más jogi eset kapcsán.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet Földi Ágnes prostitúció szexmunka Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete Olvasson tovább a kategóriában