Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2017. december 20. 06:49 Állam

A magyar állam drága, politikailag elfogult és vakon repül

Nem lehet azt mondani, hogy a 2010-ben hatalomra kerülő magyar kormány ne próbálta volna meg átalakítani azt, ami a magyar államot a gyakorlatban működteti, tehát a magyar közigazgatást. A téma kormányzati felelőse, Lázár János például az eddig megtartott, több mint száz kormányzati sajtótájékoztatójának valószínűleg mindegyikén beszélt a “bürokráciacsökkentésről”.

Az OECD most megjelentetett egy százoldalas elemzést arról, hogy mennyire sikerült ez a dolog, és bár a megfogalmazás igen udvarias, a következtetés lehangoló. A kormány néhol, nyomokban még jó célokat is megfogalmazott, de az OECD szerint az lett az eredmény, hogy a bürokrácia még központosítottabb lett, ugyanolyan drága maradt, érzékelhető előny viszont nem származott az egész gürcölésből. (A nemzetközi szervezet a magyar kormány felkérésére értékelte a fejleményeket, például az elvileg a korszerű bürokrácia kialakításáról szóló Magyary terv megvalósítását.)

Hogy lássuk, mennyire kínos a helyzet, elég megnézni azt az ábrát, ami megmutatja, hogyan alakult az utóbbi években a magyar állam fenntartásának költsége a GDP arányában.

 

Azaz a magyar állam működése önmagában felemészti a gazdasági teljesítmény tizedét, minden egyes évben – anélkül, hogy egy fillért is elköltött volna azokon a területeken, ahol a létezése a társadalom felé hasznos lenne (egészségügy, oktatás, nyugdíj, rendfenntartás és a többi). Az állam működési költségeinek egy komolyabb része az államadósság kamatainak törlesztésére megy, de ezen 2013 óta rengeteget sikerült megtakarítani, és nem ezzel a tétellel lógunk ki az európai átlagból. Az államapparátusra, a minisztériumokra és a kormányhivatalokra ugyanis GDP-arányosan kétszer annyit költünk, mint az európai átlag, és négyszer annyit, mint mondjuk Írország. A kormányzati bürokráciacsökkentés évei alatt stabilan 850-860 ezer fő volt az állami intézmények alkalmazottainak száma (ebből 70-100 ezer kormány-, illetve köztisztviselő), ami az összes foglalkoztatott arányában kiugróan magas.

Cserébe viszont nem látni, hol vannak azok a kirívóan jó minőségű szolgáltatások, amikkel a magyar állam megörvendeztetné állampolgárait, hogy megérje ez a mindannyiunk által fizetett többletteher.

A magyar közigazgatás többek között azért működik ilyen rosszul, mert a hivatalnokok is emberek, és egyszerűen nem olyan a személyzeti politika, ami kihozná belőlük a maximumot. Az OECD elemzésének egyik legérdekesebb megállapítása szerint nem jellemző a magyar államapparátusra, hogy érdem alapján előre lehetne jutni, a legtöbb kulcspozíciót fentről delegáltak töltik be. Ez pedig erősíti a nepotizmus és a személyes lojalitásra támaszkodó előrejutás veszélyét, szemben a hatékony szakmai munkával.

A hivatalnokok és a vezetőik teljesítményét ugyanis nem mérik standardizált módszerekkel, és így a bérezésben sincs semmiféle teljesítménykövetelmény. Szubjektív szempontok alapján értékelnek, így méltatlanul is ki lehet rúgni köztisztviselőket, például akkor, ha elvesztették feletteseik bizalmát. Ez veszélyezteti a köztisztviselői hivatás világnézeti semlegességét és általában a bürokrácia függetlenségét is az OECD szerint.

Jó ötlet lenne ehelyett egy kompetenciaalapú és kompetitív rendszert bevezetni a köztisztviselők értékelésénél, előrejutásánál és bérezésénél, javasolja az OECD. Érdemes lenne elválasztani egymástól a politikailag küldött vezetőket a hivatásszerű bürokratáktól – előbbiek feladata az irány kijelölése, míg utóbbiak a feladatokat hajtják végre, politikai irányultságtól függetlenül. Így a bürokrácia akkor is hatékonyan tudna működni tovább, ha a politikailag kijelöltek lecserélődnek, most viszont Magyarországon a két csoport gyakorlatilag eggyé vált.

Nem állítható az sem, hogy a politikai döntéseket a kellő megalapozottsággal hoznák meg.

A gondosan elvégzett előzetes és utólagos hatástanulmányoknak nagyobb szerepet kellene játszania a közpolitika kialakításában, hogy a döntéshozók valódi tények alapján dönthessenek

– fogalmazza meg egyik ajánlását az OECD. Ebben pedig benne van az az állítás is, hogy a magyar állam jelenleg nem tények és gondos elemzések alapján dönt a legfontosabb dolgokról. (Egy kapcsolódó történet: amikor tavalyelőtt ki akartam kérni az NGM-től, hogy mi alapján hozta meg a kormány a CSOK-rendeletet, egy év pereskedés után kaptam egy másfél oldalas, röpdolgozat színvonalú “anyagot”, ami a több tízmilliárd forintos programot állítólagosan megalapozta.)

Az elemzés szerint egyértelműen rosszat tett a magyar üzleti hangulatnak, hogy hatalmas mennyiségű új joganyaghoz kell a cégeknek minden évben alkalmazkodniuk. 2011-ben például összesen több mint ezer törvény, törvénymódosítás és rendelet jött ki a rendszerből, és az utóbbi években csak egy kicsit lassult ez a tempó. Ez főleg a kis és közepes cégeknek volt rossz, ezeknek ugyanis kevesebb forrásuk volt arra, hogy megfizessék a jogi alkalmazkodást segítő könyvelőket és jogászokat. Az új törvényeket ráadásul olyan sebességgel nyomta át a kormány, hogy hatástanulmányokra sem volt idő, a másik oldalon a jogszabályok alanyainak viszont sokszor utólag kellett alkalmazkodnia a helyzethez.

Az el nem végzett hatástanulmányok az OECD szerint nem ártana, ha azzal is foglalkoznának, hogy a különböző intézkedéseknek milyen hatása lesz a jövedelemeloszlásra. Ehhez persze először az kellene, hogy egyáltalán legyenek hatástanulmányok. Vagy egy költségvetési reform, mert a szervezet szerint a költségvetési tervezés minőségében sereghajtó közeliek vagyunk a fejlett országok között.

A nemzetközi szervezet szerint kevés, ha az állam abban méri a korrupciós kockázatok mérséklését, hogy milyen jogi “integritáskontrollokat” vezetnek be, például hogy előírják “integritás tanácsadók” alkalmazását (az Állami Számvevőszék múlt héten megjelent elemzése pont ezekre hivatkozott a magyar állam korrupció elleni harcának sikereként). Ugyanilyen fontos azt mérni, hogy az állampolgárok vagy a cégek mennyire érzékelik áthatónak a mindennapi korrupciót.

Az OECD igyekszik egy csomó jó példát ajánlani a magyar közigazgatás számára, főleg az angolszász és a skandináv országok jó gyakorlatait. Ezek néhol megmosolyogtatóak, hiszen a magyar állam működésén egyáltalán nem érezni, hogy az adatok nyílt elérhetőségén javítani szeretnének, vagy a döntésekbe be akarnák vonni az állampolgárokat. Igaz, az elemzés megemlíti, hogy “a magyar kormány sikeresnek tekinti az online konzultációkat” – bár ezek a legritkább esetben foglalkoznak a hétköznapi életet érintő, és nem politikai-ideológiai kérdésekkel.

Érdemes összevetni az OECD elemzését a magyar kormány egyik szellemi hátországaként működő Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiadványával, a Jó Állam jelentéssel. Ez utóbbi főleg mennyiségi statisztikákkal próbálja igazolni, hogy minden rendben van, így nagyjából egy hátbeveregetésként fogható fel. Erre valószínűleg szüksége is van a magyar állam vezetőinek, ha egyszer az OECD-n kívül a Világbank és a Világgazdasági Fórum versenyképességi felmérései szerint is csapnivaló teljesítményt nyújt a magyar állam.

Állam bürokrácia közigazgatás köztisztviselők oecd Olvasson tovább a kategóriában

Állam

Wiedemann Tamás
2018. október 16. 06:52 Állam

Technikailag felfüggesztettek Brüssszelben három magyar uniós programot

Rég nem látott problémával néz szembe a kormány: nincs pénz a költségvetésben. Az uniós pénzek késése miatt gond lehet az év végi hiánycéllal is. Az Európai Bizottság feljelentéseket vár, többek között az Eliossal szemben is.

Wiedemann Tamás Váczi István
2018. október 15. 13:45 Állam, Pénz

Máshová terelné a pénzt a kormány azzal, hogy megszünteti a legnépszerűbb állami lakástámogatási formát

Túl nagy volt az extraprofit, meg amúgy is ott van a CSOK – erre hivatkozva szüntetné meg a kormánypárt a lakásra gyűjtők állami támogatását. De a lakáslottó is nyerhet a lakástakarék megszüntetésén.

Rigó Anita
2018. október 15. 06:50 Állam

Diszkriminatív módon, de végre megemeli a kormány az ápolási díjat

Civil szervezetek régóta próbálják elérni, hogy növeljék a tartósan gondozásra szoruló családtagok után járó ellátás összegét.

Fontos

Hajdu Miklós Kasnyik Márton
2018. október 15. 09:02 Piac

Kihalási hullám van a magyar cégeknél, és ennek meg is van az oka

2017 és 2018 között csökkent a cégek száma az első féléves adatok alapján, és növekedésbe fordult egy olyan mutató, ami a bedőlések kockázatát méri.

Wiedemann Tamás
2018. október 12. 09:51 Állam, Pénz

Az uniós pénzek nagy részét úgy égetjük el, hogy nem lesz belőle jólét hosszabb távon

Lényegében elégettük az Európai Uniótól származó támogatásokat. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy nálunk volt arányaiban a legtöbb csalás.

Rigó Anita
2018. október 12. 06:54 Állam

Az egy- és a kétgyermekes családok bánhatják a legújabb segélymegvonást

Sok család eleshet a 23 ezer forintos segélytől.