Noha pár hete a közmédia híradójában még kiemelkedő szezont prognosztizált a magyar vendéglátók számára, mostanra inkább a belföldi turizmus visszaeséséről hallani. A jelenség egyik magyarázata szerint sokan most pótolják be az elmúlt két évben a járványügyi óvintézkedések miatt elhalasztott külföldi útjaikat, emiatt nem jelennek meg a belföldi szállások keresletében, míg mások a rendkívüli drágulással magyarázzák az utazók elmaradását – a turizmusban mért infláció mindenesetre valóban viszonylag magas, májusban négy százalékponttal haladta meg az átlagos drágulás mértékét az egy évvel korábbi árszinthez képest.
Az éttermi és a szállodai árak ráadásul épp a kelet-közép-európai térségben emelkedtek meg leginkább a kontinensen: a legmeredekebb drágulás Csehországban és Szlovákiában történt, ahol húsz százalék körüli mértékben nőttek az árak idén és tavaly május között, de a magyarországi 15 százalékot közelítő áremelkedés is jelentősen magasabb a nyugat-európai országokban jellemző öt és tíz százalék közötti arányoktól.
A magyar utazók körében népszerű Horvátország sem lóg ki a térségből ebben a tekintetben, itt 13,7 százalékkal nőttek a vendéglátáshoz kapcsolódó árak egy év alatt. Ehhez hozzászámítva a forint leértékelődését már jó eséllyel egyértelműen az adriai nyaralás drágult nagyobbat a belföldi opciókhoz képest. Akik pedig a magyarok körében szintén népszerű cseh kirándulóhelyekre vágynak, még durvább áremelkedést érzékelhetnek az ottani ágazati infláció és a forintgyengülés együttesének köszönhetően. Ugyanakkor például Franciaországban és Olaszországban viszonylag mérsékelt volt a turisztikai szektort jellemző infláció, itt inkább az idő közben 350 forint körüli szintről a 400-as küszöb magasságába drágult euró okozhat meglepetést az utazók számára.
A drágulás tehát a belföldi és a külföldi utaktól egyaránt eltántoríthatja a nyaralni vágyókat, és ez a hatás a magyar fizetőeszköz gyengülése miatt az országon kívüli célpontok esetéiben lehet erősebb.
Ehhez képest a költési hajlandóság nem nőtt érdemben: a K&H Bank felmérése szerint idén átlagosan közel 250 ezer forintot szánnak a nyaralásukra a vakációzók, ami lényegében a világjárvány előtti szinttel egyezik meg. Ebből 2019 nyarán a KSH által regisztrált fogyasztói átlagárak alapján 18 panzióban töltött éjszakára futotta*A zuhanyzós/fürdőszobás, 2 ágyas panziószoba, reggelivel, 2 főre, hétköznap, idegenforgalmi adó nélkül 2019 májusában 13620 forintba, 2022 májusában 19700 forintba került átlagosan a KSH adatai szerint., de a hivatal idei adatai szerint már csak 12 éjszakára telik belőle.
Az érdeklődés ugyanakkor továbbra is viszonylag magas, különösen a horvát nyaralások iránt. A napokban a horvátországi szállásokra vonatkozó keresési kulcsszó-kombináció forgalma meglehetősen magas volt az elmúlt öt évben regisztrált adatokhoz képest, miközben a balatoni szobákat övező online érdeklődés ugyan a pandémia éveinek azonos időszakaihoz viszonyítva alacsonyabbnak mutatkozik, de a korábbi évek június végi szintjéhez hasonlóan alakul a Google Trends adatai szerint.
Fontos persze leszögezni, hogy a fentebbi inflációs adatok országos átlagokra vonatkoznak, a sátorhelyektől a luxusszállodákig, illetve az országúti büfétől a belvárosi fényűző éttermekig az ágazat összes szereplőjének árváltozásait ez a statisztika jellemzi – vagyis jókora különbségeket fed el. Továbbá a nyaralás költségvetését számos más tényező is meghatározza, például az útiköltség, ami szintén jócskán megemelkedett az elmúlt hónapokban. És bár lehet, hogy az utazásra fordított összeg nem változott a három évvel ezelőtt mért szinthez képest, a nyaralás hosszától kezdve kiválasztott szálláshely minőségéig számtalan olyan tényező, aminek variálásával alkalmazkodhatnak a nyaralni vágyók a megemelkedett árakhoz, anélkül, hogy magáról a kirándulásról – akár külföldön – lemondanának.
