A múlt heti, már akkor is sokkoló 3,3 milliós munkanélküli segélykérelem után ezen a héten még durvább számot tett közzé az amerikai munkaügyi hivatal: 6,6 millió frissen kirúgott regisztrálta magát munkanélküliként. A Covid-19 tehát csak az USA-ban már most tízmillió munkahelyet pusztított el.
Hogy ez miért olyan durva, azt a következő grafikonból lehet könnyen leolvasni (érdemes megvárni, amíg betölt mind a három):
Az utóbbi öt évtizedben 162 ezer és 695 ezer fő közötti sávban haladt ez az adatsor. A mostani számok ezzel összemérhetetlenek, legalább tíz magnitúdóval nagyobbak. Ha hozzáadjuk az új adatokat, akkor a korábbi ingadozás nem is látszik, csak egy nagy fektetett L-betű.
A 2008-as válság idején hosszú ideig magasak voltak a segélykérelmek, de ha összeadjuk őket, tízmillióig négy év alatt sem jutottak az aggregált számok. Sőt, ha a válságnak tulajdonítható többletet nem számítjuk, akkor már most kimondható, hogy a járványválság (legalábbis rövid távon) nagyobb gazdasági sokkot okozott, mint a pénzügyi válság. Ráadásul nagy eséllyel még további milliós számok jönnek a következő hetekben, mivel a helyi munkaügyi hivatalok a hírek szerint egyszerűen nem tudják feldolgozni a beérkező kérelmeket.
Ezt a mutatót azért szokták követni az elemzők, mert az egyik leghamarabb nyilvánosságra kerülő mérőszáma az amerikai munkaerőpiac és gazdasági konjunktúra állapotának. Az amerikai munkaerőpiac hagyományosan az egyik meghatározó tényező az ottani fogyasztói bizalom mögött, ami a világgazdasági kereslet egyik legfontosabb hajtóereje.
Az Egyesült Államokban tehát döbbenetesen gyors a munkaerőpiac alkalmazkodása a járványhelyzethez. Ez két dolognak is köszönhető: egyrészt a járvány kezelése katasztrofális, másrészt a munkaerőpiaci szabályozás hagyományosan nagyon gyenge, különösen az európaihoz képest.
