Rontott az olasz gazdaság teljesítményével kapcsolatos várakozásain az Európai Bizottság a legfrissebb gazdasági előrejelzésében. A legújabb prognózis szerint idén az olasz GDP lényegében stagnálni fog (0,2 százalékos többletet jósolnak az elemzők az előző évhez képest), miközben az összes többi uniós tagállamban a bruttó hazai termék növekedésére számít a bizottság. Ehhez képest a 2018 őszén megfogalmazott várakozások még 1,2 százalékos GDP-emelkedést vetítettek előre, igaz, ez a jóslat is a legpesszimistábbnak számított az unióban.
Az előrejelzések szerint tehát még egy darabig nem fog érdemben bővülni az olasz GDP, a bizottság 2020-ban is csak 0,8 százalékos növekedéssel számol az országban. Az olaszoknak azonban volt idejük hozzászokni a stagnáló, sőt, bizonyos tekintetben romló gazdasági körülményekhez. Amióta ugyanis 1999-ben bevezették az eurót, tulajdonképpen nem tud előremozdulni a dél-európai ország – jól látszik ez az alábbi ábrán, ami szerint az egy főre jutó GDP a tavalyi évben alig haladta meg az 1999-es szintet.
A Bloomberg összeállítása szerint élénk vita zajlik Olaszországban arról, hogy vajon jól vagy rosszul jártak-e az euró bevezetésével. Mindenesetre az országban a hagyományosan jelentős feldolgozóipar versenyképessége – különösen a kisebb cégeket nézve – jócskán visszaesett a közös valutára való áttérés után, mivel többé a líra leértékelésével nem lehetett az exportpiaci pozíciókat központilag javítani.
Ezt valamelyest ellensúlyozhatta volna, hogy egyúttal az olasz állam számára kedvezőbbé váltak a hitelezési körülmények, miután a monetáris politika feletti felelősséget átvette az Európai Központi Bank, ami növelte a befektetők bizalmát. Az olasz kormányok azonban nem tudták kihasználni az alacsonyabb kamatok által teremtett nagyobb mozgásteret az államadósság csökkentésére. A vállalati szféra pedig – bár valamelyest tudott profitálni az olcsóbbá vált hitelekből – a termelékenységén nem tudott javítani, ami az egyik, ha nem a legnagyobb probléma.
Persze nem csak negatív tendenciák jellemzik az olasz gazdaság elmúlt húsz évét. Az ország előre tudott lépni a versenyképességi rangsorokban, csökkent a bedőléssel fenyegetett banki hitelek állománya, nőtt az exporttevékenység, és 2013 óta több millió új munkahely létesült. Az olasz kormány politikai csatái a tagállamokkal és az uniós szervezetekkel azonban komoly veszélyt jelentenek ezekre eredményekre.
A kedvezőtlen olasz helyzet gyökerei nem mellesleg messze visszanyúlnak az euró bevezetése előtti időszakra: a rugalmatlan munkaerőpiac, a túl nagyra nőtt közszféra, a széles körű korrupció, a szűkös oktatási költségvetés és a kis cégek túlsúlyával jellemezhető vállalati szféra mind tipikus olaszországi problémák voltak már jóval a kétezres évek előtt is.
